Nem volt ez egy jó meccs. A Kecskemét nem tudott, a Fehérvár nem akart igazán élvezhető futballt kisajtolni magából, persze a kettő nem független egymástól. Ugye milyen borzasztó lett volna, ha egy semmilyen 0-1-ről kellene beszélgetnünk? „Szerencsére” a segítségünkre sietett Vad II István, aki érzelmeket csiholt a kecskeméti szurkolókból, csak hogy érezzük, hogy pezseg bennünk az élet.
Öles léptekkel haladunk a bajnokság hajrája felé, a Lila Köd pedig megint úgy csinál, mintha a jövőbe látna. Boszorkánykonyhánkban elkészült a legújabb erősorrend, de mindenkit óva intünk attól, hogy heveny tippmixelésbe kezdjen erre alapozva, mert amit mi csinálunk nem más, mint vajákolás. A legutóbbi vajákolásunkhoz képest most nem sok új ötletünk volt, kevés helyen változtattunk, ahol pedig igen, talán ott sem teljesen indokoltan.
Magabiztosan indította a KTE 2024-et, februárban többségében voltak a jó élményeink. Bár kétszer is vereséget szenvedett a csapat (Pakson és Zalaegerszegen), ezeken kívül minden meccsét megnyerte, ez pedig négy győzelmet jelentett (Mezőkövesden, otthon a Diósgyőr ellen, otthon az Újpest ellen és Ajkán a Veszprém ellen a kupában). Ebből a mintából kellett eldöntenetek a Kecskeméti TE-vel közös, szokásos szavazásunkon, hogy kik voltak legjobb KTE-játékosok a hónapban. A hónap játékosa új arc a versenyünkben, mert eddig még nem sikerült havi versenyt nyernie, a legszebb gól onnan jön, ahonnan számítunk rá, a legszebb gólpassz pedig már rögtön az első 2024-es meccsen megszületett.
Nagyon kellett ez a győzelem és nem a tabella vagy a formánk miatt, hanem azért, mert Nagy Zsoltot így kellett búcsúztatni. Győzelemmel.
Érdekesek a Fradi elleni meccseket megelőző várakozások. Mindenki tisztában van vele, hogy a bajnokság legerősebb csapata ellen komoly fegyvertény már a pontszerzés is, de mivel az elmúlt két évben többször is sikerült megcsípnünk őket, mindig akadnak, akik egyenesen elvárják a győzelmet. Idegenben azonban ez még sosem sikerült és nem a mostani meccs volt a kivétel.
Ismét a Kecskeméti TE-vel együtt keressük a hónap legjobbjait! Ezúttal februárt vizsgáljuk meg és ezúttal egy picit változtatunk a szavazáson is. A kérdések a megszokottak, a platform viszont más lesz. Hogy ez jó vagy rossz, azt még nem tudjuk, mindenesetre tisztább szavazást várunk tőle.
Az van, hogy miután nagyon magabiztosan megütöttük a Kövesdet, aztán legyűrtük a Diósgyőrt és az Újpestet, a Paks elleni vereség dacára is egészen közel sodródtunk a negyedik helyhez. Na de ez a magyar NB1, ahol a középmezőny rendszeresen körbepofozza egymást, így mielőtt belakhattuk volna a élmezőny egyik pozícióját, gyorsan vissza is csúsztunk a tabella alsó felébe.
Rohannak egymás után a fordulók, újabb három telt el, mi pedig megint nekiveselkedtünk, hogy megtippeljük a bajnokság végeredményét. A dobogó és a kiesők kapcsán tartjuk a véleményünket, a középmezőny azonban kezd összekuszálódni.
Egy félidő erejéig kontroll alatt tartottuk az Újpestet, a második játékrészben olykor már akaratunk ellenére is beszorítottak minket, de újabb három pont került a meglevők mellé. A meccs legjobbja az újoncidényben mutatott arcát idézi, a második helyen a gólfelelős, a harmadikon pedig egy berobbanó újonc végzett.
Visszatalált korábbi formájához az Újpest elleni meccs legjobbja részletei…
Amennyire nem volt gondunk a tavalyi szezonban a sérülésekkel (így hirtelen csak Meszhi arccsonttörése ugrik be, ami miatt hosszabban kellett nélkülöznünk egy játékost), most annyira kell bűvészkednie Szabó Istvánnak a kerettel. Nikitscher, Nagy Krisztián és Banó-Szabó sérülésével csináltuk végig az ősz majdnem egészét, hogy aztán télen eligazoljon az alapcsapatból Szalai, Szuhodovszki és a megbízható kiegészítőember Tóth Barna, majd az Újpest elleni meccs előtt belázasodjon Zsótér és Meszhi, hogy az eltiltott házi gólkirályjelöltről, Horváthról ne is beszéljünk. Nem állt jól a szénánk a meccs előtt.
Szabó Istvánnál nincs olyan, hogy megtépázott keret részletei…
