Márciusban eddig 100%-os teljesítményt nyújt a Kecskemét, hiszen elvertük a Kisvárdát és a Vasast is. Ahhoz viszont, hogy ez így is maradjon egy igen komoly akadályt kell leküzdenie a KTE-nek: bravúrgyőzelmet kell hozni Debrecenben. Bravúr lenne a győzelem, egyrészt a Loki formáját, másrészt a két csapat debreceni mérlegét tekintve is.
Megkezdődik az NB1 harmadik köre és nehéz elképzelni, hogy ezt a szezont utólag ne az „álomszerű” jelzővel illessük. Az első körben 20 pontot gyűjtött a KTE, a másodikban némi visszaesést tapasztalhattunk és 20%-kal gyengébben teljesített a csapat a megszerzett 16 ponttal. A kérdés adott: a harmadik körben hány pontot szerez majd a KTE?
Mondanám, hogy most már jöhetne egy győzelem, mert az elmúlt négy meccsünkön egyaránt döntetlent játszottunk. Ez a nyeretlen sorozat ugyanakkor a helyezésünkön nem látszott meg, továbbra is tartjuk a második helyet, aminek az egyik oka éppen a következő ellenfelünk. Török Lászlóék ugyanis ugyanannyi pontot szerzett az elmúlt öt meccsen, mint Szabó Istvánék, így megelőzni sem tudták a KTE-t. Így tehát örülnénk végre egy sikernek, de pont a Kisvárda ellen várhatjuk el?
Ahogy az Óz, a csodák csodájában mondják: csak végig kell menni a sárga köves úton, az oda vezet, ahová szeretnél eljutni. A KTE sárga köves útja a biztos bennmaradás felé vezet és egy hazai, Újpest elleni győzelemmel már valóban karnyújtásra kerülne az a pontmennyiség, amit Szabó Istvánék hajszolnak és emlegetnek szezon eleje óta. Az Újpest elleni hazai győzelem azonban nem annyira egyértelmű, mint hihetjük.
… vesztenivalójuk csak nekik van.
A szokásos beharangozótól most el kell tekintenetek, mert azokat CaNcOe szokta írni, de ő most internettől/világtól távol pihen, így én próbálok pár gondolatot megfogalmazni a Fradi-KTE meccsel kapcsolatban.
Holnap a Fradi elleni meccsen mi csak nyerhetünk … részletei…
Egyelőre veretlen tavaszt produkál a KTE, ami két meccs után talán nem szenzáció, de mégiscsak valami. Ráadásul szombaton az a Honvéd érkezik a Kecskemétre, akik az NB1-ben még sosem nyertek a Széktóiban (de még a megyében sem). A kispestiek ezt a nem túl hízelgő statisztikát pedig még azzal is megfejelik, hogy az idei szezonjuk meglehetősen zaklatott: minden alkalommal, amikor úgy tűnhetne, hogy kezdenek magukra találni, akkor észbe kapnak és gyorsan vissza is rántják a szurkolóikat a földre. Lehet ebből a meccsből ilyen körülmények között más, mint hazai győzelem?
Az egyik csapat egy sorozat fenntartásáért, a másik a megtöréséért játszik részletei…
Amikor a szezon előtt képzelegtem arról, hogy hogyan is alakulhat a 2022-2023-as évad a KTE számára, bevallom, nem nagyon volt olyasmi a fejemben, hogy halálos nyugalomban készülnék valamelyik meccsre. Minden mérkőzés élet-halál harc, minden meccs létfontosságú a bennmaradásért vívott küzdelemben, így képzeltem. És bár a Paks elleni hétvégi bajnokin is fontos lenne ponto(ka)t szerezni és nem kevésbé fontos ez a meccs sem, mint bármelyik másik, mégis nyugodt vagyok. Megnyugtatott az eddigi eredmények sora, az eddig mutatott játék, a klubot körülvevő légkör. Mindezeknek köszönhetően hiszem, hogy ha becsúszik egy vereség, akkor sincs dráma, higgadtan és profin lesz kezelve a helyzet. Nyugalommal várom a meccset, az esélyesek nyugalmával.
Mélyült a keret a télen és ez újabb kérdéseket vet fel részletei…
A címben feltett kérdés a Kecskemétre és a Fehérvárra is igaz lehet, ennyi idő telt el ugyanis a legutóbbi tétmérkőzés óta (a Fehérvár esetében csak 77 nap, mert ők az utolsó novemberi fordulóban nem szombaton, hanem vasárnap játszottak). Egy csapat életében nem könnyű kezelni az ilyen hosszú kihagyásokat, emiatt pedig kifejezetten bizonytalanok lehetünk akkor, amikor elvárásokat támasztunk a KTE-vel kapcsolatban a tavaszi rajt kapcsán.
A Vasas és a Debrecen után megint egy olyan csapattal játszik a Kecskemét, akiket még másik edző vezetett, amikor legutóbb találkoztunk velük, nagyjából meg is elégednénk azzal, ha – az említett két csapat elleni meccshez hasonlóan – ellenük sem sikerülne kikapnunk. Természetesen a győzelem lenne legszebb eredmény, de ez a Mezőkövesd már izmosodott annyit nyár óta, hogy ne legyen kezeljük egyértelműen kötelező meccsként az ellenük lejátszott meccset.
A DVSC elleni mérkőzésünkre merőben más hangulatban készülődhetünk, mint nyáron, amikor Debrecenbe kellett utazni. Akkor a Lokit úgy írtam le, mint egy olyan csapat, amely ugyan fogható, de nálunk – a kiesésre ítélt outsidernél – esélyesebb. Az volt a kérdés, hogy vajon a Vasas elleni idénynyitó után mutatunk-e valamit támadásban is. Ezzel szemben mára az a helyzet, hogy a Loki éppen egy ponttal a vonal fölött várja a meccset (bár meg kell jegyezni, hogy kimondottan szoros a hátsó régió, az ötödik és a tizenegyedik helyezett között csak három pont különbség van), mi pedig az egész szezonra tervezet pontjaink több, mint felét megszerezve olyan közel vagyunk a Fradihoz, hogy szagolhatjuk a kölnijét Csercseszovnak (ez persze a vesztett pontok tekintetében nem igaz, de sebaj). Kell-e elhinnünk emiatt, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a meccsnek? Szerintem nem, mert eddig nagyon jól állt a csapatnak, hogy minden meccsre úgy tekintett, mint ami még nincs lefutva, elég karakteridegen lenne tőlünk, ha most úgy gondolnánk, hogy kötelező a három pont. Mindezek ellenére, ha fogadnom kellene, magunkra tennék.
