Miért? Mert jön a mumus. Talán meglepő, hogy az ezüstérmes KTE számára éppen a kiesést a bajnokság végén elkerülő, az idei szezonban is bukdácsoló Mezőkövesd a rém, pedig úgy tűnik, hogy így van. Tavaly ugyan az első NB1-es győzelmünket ellenük arattuk, de aztán idegenben és otthon is legyőzött bennünket Kuttor Attila csapata, aki ráadásul még egyszer sem kapott ki Szabó Istvántól. Itt lenne az ideje.
„Kemény időkben kemény megoldások kellenek” – mondotta volt a David Duchovny által játszott Hank Moody karaktere a Californication című sorozatban és bár barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a KTE kifejezetten kemény időket élne meg manapság, mégis összegyűlt némi esőfelhő az égen. A lassan menetrendszerűen érkező hosszú távú sérülések miatt a kezdőcsapat összeállítása kezd egy olyan készségfejlesztő játékra hasonlítani, amit a kicsi gyerekeknek szoktak vásárolni. Tudjátok, amikor különböző színű és formájú elemeket kell lyukakba beilleszteni (tényleg, mi a neve ennek az izének?). A Soroksár elleni kupameccs erről is szól. Hogy találjuk meg a hiányzók helyére azokat az elemeket, amiket nem kell erőből betolni a résbe, hanem jól illeszkednek?
Petőfi Sándornál még a lelkek felemelését az okozhatta, hogy az Európában sorra bukó forradalmak mellett a magyar még talpon volt (bár nem állt igazán jól: a főváros elesett, Mészáros Lázár vereséget szenvedett Kassán, Görgey meg visszavonult a Felvidéken), az elkeseredettséget megakadályozandó öntötte a lelket költőnk az emberekbe az Európa csendes, újra csendes című versével. A KTE-nél emelkedő lelkek oka ennél sokkal vidámabb lehet. Az MTK elleni vereség után le tudtuk győzni a Puskás Akadémiát, három (HÁROM!) játékosunk is válogatott kerettag lett és visszatért a csapathoz Zeke Márió is. Ha ennyi pozitív input nem elég ahhoz, hogy a csapat teljesen feltöltődve forduljon rá a Lokira, akkor semmi.
Szabó István számára adott a feladat: fel kell ráznia a csapatát a Felcsút ellen. Az MTK elleni mérkőzésen nem idézte saját magát a KTE és Pista is érezte, hogy elemzésre szorul, hogy a hazaiak találtak ellenszert a kecskeméti játékra, vagy mi voltunk képtelenek felnőni a saját szintünkhöz. A Puskás Akadémia elleni meccs választ adhat arra, hogy megoldásra jutott-e a stáb ebben a kérdésben.
Először találkozunk az idén újonc csapattal, az első és másodosztály közt ingázni hajlamos MTK-hoz látogatunk. Pontosan olyan meccs ez, amire az első két forduló és az előző idény alapján könnyen rámondhatnánk, hogy kötelező nyerni. De vannak kötelező meccsek a 12 csapatos NB1-ben?
Azt mindenki tudja, hogy Napóleon alacsony volt. Nyilván az volt, hiszen még komplexust is neveztek el róla. Csak hát azokról a dolgokról, amiket mindenki tud, gyakran kiderül, hogy nem teljesen úgy vannak, ahogy tudjuk. Napóleon a maga korában nem számított kifejezetten alacsonynak. Mindenféle mértékegység átváltási problémák okozhatják a tévedést, na meg a brit propaganda, aminek nyilván azt volt az érdeke, hogy a császár minél kevésbé tűnjön fenyegetőnek. A magyar bajnokság Napóleonja a Fehérvár. Mind tudjuk, hogy gyengék, épphogy bennmaradtak, hogy az első két meccsüket elveszítették, hogy nincs pénz, paripa, fegyver. Csakhogy ez a Fehérvár még így is bőven tartalmaz minőséget. A vasárnap kérdése az lesz, hogy képesek leszünk-e lefejelni Napóleont akkor is, ha eléállva kiderül, hogy nem is biztos, hogy annyira alacsony, mint távolról tűnt.
Nem elsősorban a celsiusokat tekintve (csütörtökre 20-22 fokot mondanak, ami estére 15-18 környékére hűlhet, és esőre is lehet némi kilátás), hanem a mérkőzésre gondolok. Bár az előny nálunk van, élhetünk át meleg pillanatokat, de Szabó Istvánék minimum megőriznék az egygólos előnyt. Ha pedig így történik, akkor újabb mérkőzést írhatunk a lila-fehér történelemkönyvbe.
Az egyébként nem túlzottan kiemelkedő, de némi giccs ellenére egészen korrektnek mondható The Blind Side (magyarul a mérsékelten szörnyű A szív bajnokai címen futott) című filmben hangzik el, hogy minden mérkőzés előtt van egy pillanatnyi csend, amikor a két csapat már felállt egymással szemben, minden mozdulatlan, ekkor még minden lehetséges. A KTE elmúlt két éve gyakorlatilag végig ebben az érzetben telt, így a szurkolók őszintén elhiszik, hogy a csapatuk bármire képes. Miért ne lenne képes arra is, hogy továbbjusson az Európa Konferencia Ligában egy papíron erősebb csapat ellen?
Remek drámai érzékkel az utolsó körre hagyta a KTE a döntést az ezüstérem sorsáról, ez pedig azt jelenti, hogy egy utolsó hazai rohamra össze kellene kaparni az energiákat. Ha sikeres lesz ez a roham, annak az áldozata a Kecskemétre látogató Kisvárda lesz, ha nem… az sem baj. Itt mi már csak nyerhetünk.
Két mérkőzés van hátra az NB1-es idényből és egyetlen apró pontocskát kell szereznünk az Újpest és a Kisvárda ellen. Bizakodhatunk, hiszen e két csapat közül egyik sem vert még el bennünket a szezonban, ráadásul mindkettejük ellen 4 pontot szereztünk (Újpest: 2-1, 2-2; Kisvárda: 3-3, 1-0). Két vereség után nyertünk végre, gyakorlatilag minden abba az irányba mutat, hogy a KTE megszerezheti az ezüstérmet a hétvégén. Épp ilyenkor kell a legjobban odafigyelni.
1 pontra van szükség, de biztosak lehetünk benne, hogy nem arra fogunk játszani részletei…
