Remek drámai érzékkel az utolsó körre hagyta a KTE a döntést az ezüstérem sorsáról, ez pedig azt jelenti, hogy egy utolsó hazai rohamra össze kellene kaparni az energiákat. Ha sikeres lesz ez a roham, annak az áldozata a Kecskemétre látogató Kisvárda lesz, ha nem… az sem baj. Itt mi már csak nyerhetünk.
Valamiért a Honvéd elleni idegenbeli meccseink gyatrább futballélményt hoztak, mint amihez hozzászokott a kecskeméti szurkoló idén. Ősszel egy igen gyenge 0-0-át játszottunk és nem hittük volna, hogy ha máshogy nem, hát eredményben visszasírhatjuk azt a meccset, miután ezúttal a Honvéd szerzett egy gólt és megnyerte a meccset. De ki volt az a három játékos, akiket a legjobbnak láttak a szurkolók?
Erőtől duzzad a csapat és három meccs távolságából már kijelenthetjük, hogy remekül reagált a Mezőkövesd elleni vereségre Szabó István együttese. Ma azonban jön a hajrá egyik legfontosabb meccse, amikor a visszapillantóban jelenleg még kis pontnak tűnő Paks látogat a Széktóiba. Az a Paks, amely Bognár György irányításával szárnyra kapott, de csak abban az esetben teheti ki az indexet az előzéshez, ha le tudja győzni a KTE-t.
A sorozatok véget érnek. Még az olyan, örökkévalónak hitt sorozatok is, mint amilyen a Szomszédok vagy a Barátok Közt, amelyek 13 és 23 évadon keresztül futottak. Ehhez képest mit szóljanak a bő egy évig futó A Széktóiban Nem Nyer Vendégcsapat, vagy a tíz részt megélt Veretlen KTE című közönségkedvencek? A Mezőkövesd kaszálta el mindkét szériát, de ahogyan egy jó sorozatnál illik, a szereplők (elsősorban a hazaiak) jó játékának (ez ebben a viszonylatban többek között az utolsó pillanatig tartó küzdést jelenti) köszönhetően azért nem lett teljesen dicstelen a lezárás. A legjobb férfi főszereplő díját a közönség szerint egy nagyon megbízható játékos nyerte el, őt pedig egy mostanság visszatérő és egy örök kedvenc követte.
Nehéz talajon játszott szinte hibátlanul a Mezőkövesd elleni meccs legjobbja részletei…
Nagyon nehéz visszafogottan reagálni a csapat teljesítményére és a Debrecen elleni győzelmet követően önuralmat kíván, hogy az ember ne dédelgessen érmes álmokat. Ugyanakkor egy kellemes körbeverés-cunami esetén a 9 hátralevő meccs alatt még bőven lecsúszhat a KTE a dobogóról, akár a 7 pontos előny dacára is. Más kérdés, hogy egy olyan csapat esetében, amely 2023-ban még veretlen és utoljára több, mint egy évvel ezelőtt fordult elő vele, hogy egymást követő két meccset is elveszítsen (2022. februárjában egymás után kikaptunk a Diósgyőrtől, Csákvártól és Vasastól), nehéz elképzelni, hogy a formája a pincébe szakadjon le. A Loki ellen például hátrányból sikerült nyerni, a győztes gól szerzője pedig be is söpörte a szurkolók szavazatainak nagy részét. Mögötte a második és a harmadik helyen pedig két olyan játékos végzett, akiknek a neve nem meglepetés az ilyen listákon.
Ha valahol nem bíznak benned, így kell rá választ adni részletei…
A Vasas legyőzésével már annyi pontunk van (39), amit még a legóvatosabb Szabó István sem tud úgy értékelni, hogy ki lehet esni vele. Emellett a kecskeméti játékosok szinte minden meccs után igényt tartanak a forduló válogatottjának valamely helyeire. Az angyalföldiek ellen persze elvárható lehetett a győzelem, a csapat pedig nem is okozott csalódást, magabiztosan gyűjtötte be a pontokat. A szurkolók úgy látták, hogy a tavasz eddigi legjobb teljesítményét nyújtó játékos a Vasas ellen is remekelt, kis lemaradással mögötte a keret egyik legmunkásabb tagja, a harmadik helyen pedig egy, a saját posztján ligaszinten is kiemelkedő játékos végzett.
Négy döntetlen után sikerült nyernünk Kisvárdán, ráadásul Szabó István is kezdi elhinni, hogy bennmaradunk. Tavasszal még nincs csapat, aki legyőzött volna bennünket és ez a masszív forma több mindennek is köszönhető. Sorolhatnánk itt a kiváló csapategységet, a háttérstáb remek munkáját, az edzői hozzáadott értéket, a nagyon stabil védekezést, de hibáznánk, ha nem említenénk meg annak az embernek a formáját, akiről eddig a tavasz szól. És aki szerintetek a Kisvárda elleni meccs legjobbja volt.
Nagy az egyetértés abban, hogy a KTE idei, valószerűtlenül szép szereplésének a titka elsősorban a remek védekezésben rejlik (tudom, tudom, meg a csapategységben). Ha pedig ez így van, akkor a védelemben szereplő játékosoknak ebben kiemelt felelőssége van. Talán közülük is kiemelkedik az az ember, aki a másodosztályban is alapembere volt a gárdának, majd egy rövid és mérsékelten eredményes borsodi kitérőt követően az NB1-ben valósággal oktat. Szinte minden mérkőzésen a legjobbak között van, ennek megfelelően a meccseket követő szavazásainkon is mindig sokan voksoltok rá. A Paks ellen őt szavaztátok meg a legjobbnak, míg a második és harmadik helyre is olyan játékos került, akik a védekezésért felelősek.
… itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Mondotta Petőfi és valóban eljött a szeptember. Elkezdődik az iskola, az idei szeptember a hűvösebb időt is elhozta és a Kecskemét is belekezdhet valami újba. Mondjuk egy úgy sorozat építésébe a Paks ellen.
Szabó István jó előre leszögezte, hogy pontért/pontokért érkezünk a Hajdúságba és ponttal is tértünk haza. Akkor meg mi a baj? Valójában semmi: egy lehetőségeit tekintve outsider újonc kemény, szervezett játékkal gyűjtögeti a pontokat. Nem vagyunk szépek, nem raknak bennünket a kirakatba, de a harcba nem is púdert kell vinni, hanem fegyvert. Ez a szezon pedig harc lesz, a mi fegyverünk pedig az, ha hamar egyértelművé tesszük, hogy nincs lefutott meccs. Ehhez persze olykor kell szerencse is, abból pedig kaptunk a Debrecen ellen.
