Ha a Fehérvár elleni meccsre igyekszünk emlékezni (bár nem tisztázott, hogy miért akarnánk ilyet tenni), akkor nem feltétlen a remek futball jut majd eszünkbe, hanem mondjuk a bíráskodás színvonala. Vagy annak hiánya. Ugyanakkor erről a meccsről is szavaztatok és a győztes egy fiatal reménység lett, a második és harmadik helyre pedig húzóemberek kerültek.
Magabiztosan indította a KTE 2024-et, februárban többségében voltak a jó élményeink. Bár kétszer is vereséget szenvedett a csapat (Pakson és Zalaegerszegen), ezeken kívül minden meccsét megnyerte, ez pedig négy győzelmet jelentett (Mezőkövesden, otthon a Diósgyőr ellen, otthon az Újpest ellen és Ajkán a Veszprém ellen a kupában). Ebből a mintából kellett eldöntenetek a Kecskeméti TE-vel közös, szokásos szavazásunkon, hogy kik voltak legjobb KTE-játékosok a hónapban. A hónap játékosa új arc a versenyünkben, mert eddig még nem sikerült havi versenyt nyernie, a legszebb gól onnan jön, ahonnan számítunk rá, a legszebb gólpassz pedig már rögtön az első 2024-es meccsen megszületett.
A Diósgyőr elleni nagyon fontos győzelem után némileg felforgatott csapattal kaptunk ki Pakson. Míg az első meccsen az idény abszolút húzóembere nyerte a szavazást, addig a másodikon a középpályán robotoló, a pályát feltúró játékos győzött.
Azt már kitárgyaltuk, hogy végre megszakadt a rossz szériánk a Kövesd ellen, de arról nem esett szó, hogy szerintetek ki lett a meccs legjobbja. A szurkolók nagy kedvence úgy rúgta be az ajtót, ahogy mindannyian reméltük. A második és harmadik helyen pedig olyan játékosok végeztek, akiktől nagy szükség lesz az előrelépésre és a folyamatos jó formára.
Ugyan az őszünk jóval hullámzóbb volt, mint a tavalyi, ez nem akadályozta meg a drukkereket abban, hogy a Kecskeméti TE-vel közös szavazásunkon ezúttal is megválasszák az ősz legjobbjait. Tavaly ilyenkor Nagy Krisztián zsebelte be a címet, neki azonban a sérülése miatt jelentősen lecsökkentek az esélyei az idénre, így nem meglepő, hogy trónfosztás történt. A szurkolóknak meglehetősen egyértelmű elképzelései voltak a legjobbakról, talán csak egy poszton tudott igazán szoros lenni a voksolás (egy másikon pedig egyértelmű volt, hogy kik kerülnek a csapatba, de nem jutottatok dűlőre abban, hogy közülük ki volt a legjobb), és az ősz legjobbja is kényelmes fölénnyel tudott nyerni. A legszebb gólhoz és az ősz meccséhez sem igazán fért kétség, de a legszebb gólpasszok terén szoros lett a verseny.
Talán nyerhettünk is volna a Loki ellen, de hátrányból csak a döntetlenre futotta. A téli szünetben lesz idő arra, hogy a csapat újra felvegye a fonalat és Szabó István rendezze a sorokat, ahogy arra is, hogy a sérültek közül néhányan esetleg felépüljenek. Ez utóbbi azért is fontos, mert a Debrecen ellen azt is láthattuk, hogy mennyit jelenthet egy ilyen játékos visszatérése.
Jobban örültem volna, ha ez a cím több rétegjelentéssel gazdagodik és végül a csapat megszakítja a hárommeccses nyeretlenséget, de a három meccsből négy lett és ilyen értelemben nem történt törlesztés. Olyan értelemben viszont igen, hogy nekem (a blognak) vannak elmaradásai, amikkel most elszámolunk.
Fordulatos és lüktető meccsen szereztünk pontot Székesfehérváron és ezúttal a meccs egyes szakaszaiban a játékunk is mutatós volt. A szavazás két játékos között dőlt el, akik eredménye között kis különbség volt, a harmadik helyen pedig ezúttal holtverseny alakult ki.
Legyűrtük a Kisvárdát is, tovább nyújtottuk a győzelemsorozatot. Bár a meccs nem a KTE legszebb napjait idézte, mégis uraltuk a találkozót és hátrányból tudtunk fordítani. A szavazás eredményéhez nem férhetett kétség, a győztes nagy fölénnyel nyert. A szurkolók és a Lila Köd teljes egyetértésben.
Hét közben a Szeged elleni továbbjutással hangoltunk a Ferencváros elleni bajnokira, amit némi iszappakolás árán szintén megnyert a csapat. Bár mindkét meccsen (de főleg a Fradi ellen) kifejezetten sok jó teljesítmény volt a KTE-ben, ennek ellenére a két győztes viszonylag kényelmes előnnyel tudta megnyerni a maga szavazását.