Arra gondoltam, hogy mivel újra itt az uborkaszezon, ezért hetente összeszedhetném a KTE-t érintő átigazolási információkat, híreket, találgatásokat.
Transzferablak x02
Címke: Driton Camaj
Szezonvégi statisztikák
Bár a szurkolók gondolatai ilyenkor főképp a játékoskeret körül mozognak, ezen a héten visszatekintünk az előző szezonunkra. Kezdjük is ebben a bejegyzésben a statisztikákkal, ahogyan megtettük ezt tavaly és azelőtt is. Ezúttal is elsősorban egyéni számokra koncentrálunk, de akadnak majd csapatstatisztikák is.
Transzferablak – pletykák, tények, egyebek
Arra gondoltam, hogy mivel újra itt az uborkaszezon, ezért hetente összeszedhetném a KTE-t érintő átigazolási információkat, híreket, találgatásokat.
Tudtuk fokozni
Az ETO elleni döntetlennél azt hittem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló már nincs. Az, hogy a csapat a meccs utolsó labdaérintéséből bukja el a győzelmet olyan végletes eseménynek tűnt, aminél nem tudtam fájóbbat elképzelni. Aztán jött a Diósgyőr.
Március legjobbjai
Amilyen jól indult a csapat számára 2025, a március aztán annyira meg is bicsaklott. Nem tudtunk meccset nyerni az év harmadik hónapjában, aminek köszönhetően sajnos a hátrányunk sem csökkent a bennmaradó helyekkel szemben. Ennek ellenére akadtak jó/jobb teljesítmények, az pedig ki is derül, hogy a szurkolók szerint melyek voltak ezek.
Beszámoló helyett
Nagyon kellenének a győzelmek, ebben a helyzetben a döntetlenek sok vigaszt nem jelentenek. Ugyanakkor egy Paks elkeni iksz sosem rossz, de ami ennél is fontosabb: a KTE egyre jobban néz ki.
Kevesebb a megérdemeltnél
Mármint a jutalom. Mert ugyan a csapat olyan játékot mutatott az MTK ellen, amilyet emberemlékezet óta nem láttunk, ráadásul a klub NB1-es történetének legnagyobb győzelmét arattuk, ez mégsem társult azzal, hogy rakétaként lőttünk volna ki a tabellán.
Gyatra meccsen kapott újra lángra a bennmaradási remény
Mivel a korábbi vasárnapi meccsen a Loki meglehetős magabiztossággal intézte el a Nyíregyházát, talán a vártnál is nagyobb nyomás volt a csapaton a ZTE ellen. A vereség totális leszakadást, a döntetlen pedig a meglevő, kevés bizakodásra okot adó helyzet konzerválását jelentette volna, a győzelem azonban nem csak mentális jutalommal kecsegtetett: abban a tudatban fogadtuk a Zetét, hogy ha nyerünk, akkor az ősz folyamán többször is leírt KTE már csak kettő pontra kerül a bennmaradást jelentő tízedik helytől. Minderre végül Pálinkás mondta rá az áment az utolsó pillanatokban.
Gyatra meccsen kapott újra lángra a bennmaradási remény részletei…
Elkezdünk-e nyerni?
Mondanám, hogy most már jöhetne egy győzelem, mert az elmúlt négy meccsünkön egyaránt döntetlent játszottunk. Ez a nyeretlen sorozat ugyanakkor a helyezésünkön nem látszott meg, továbbra is tartjuk a második helyet, aminek az egyik oka éppen a következő ellenfelünk. Török Lászlóék ugyanis ugyanannyi pontot szerzett az elmúlt öt meccsen, mint Szabó Istvánék, így megelőzni sem tudták a KTE-t. Így tehát örülnénk végre egy sikernek, de pont a Kisvárda ellen várhatjuk el?
Ez Kecskemét!
Abban a pillanatban, hogy lefújták a Kisvárda elleni meccset, azt lehetett látni, hogy a kecskeméti játékosok a szomorúbbak. A sípszót megelőzőt percekben ők voltak, akik akarták a győzelmet, akik mentek előre a három pontért, akik nyomást helyeztek az ellenfélre. A Kisvárda már várta a sípszót, ennek megfelelően fel is lélegzett, amikor megkapta. Mégsincs bennem csalódottság a mérkőzést látva, még úgy sem, hogy ezt a meccset valóban lehetett volna nyerni, hiszen a helyzeteink megvoltak hozzá és a kapott góljainkat is hibák előzték meg. De ez a meccs volt az is, ami igazán rávilágított, hogy idén – ha a KTE jól játszik – extra kell ahhoz, hogy valaki Kecskeméten nyerjen. Azt hiszem ezt kimondhatjuk, amikor tizenegy fordulót követően is veretlen a csapat hazai pályán és a tavalyi szezon ezüstérmesének az sem elég a győzelemhez, hogy háromszor vezet.
