Véget ért a szezon, statisztikázzunk kicsit! A tavalyi évhez hasonlóan most is főleg egyéni statisztikákra fogok koncentrálni, de ezúttal néhány csapat szintű adatot is előveszek. Hosszú bejegyzés következik.
![](https://i0.wp.com/kte.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/15/2024/05/441492479_951896060103902_399710260800735178_n.jpg?resize=660%2C440)
Véget ért a szezon, statisztikázzunk kicsit! A tavalyi évhez hasonlóan most is főleg egyéni statisztikákra fogok koncentrálni, de ezúttal néhány csapat szintű adatot is előveszek. Hosszú bejegyzés következik.
Nem kisebb dologra vállalkozunk, mint a korábbi években elért harmadik körös eredményeket hozzákalkuláljuk az első kettőben ténylegesen megszerzett pontokhoz így a statisztikai adatok alapján megtippeljük melyik csapat a tabella melyik helyén hány ponttal végez a bajnokság végén.
Tavaly március végén volt már egy olyan bejegyzésünk, amelyben kicsit közelebbről ránéztünk a KTE által szerzett gólokra, ezt pedig ezúttal megismételjük. Lássuk tehát, hogy az első 17 fordulóban hogyan teljesített a Kecskemét a gólok terén.
Távozott a góllövő-potenciál egy része, de a nehéztüzér megmaradt (gólelemzés) részletei…
A fiúk holnap elkezdik a felkészülést felmérésekkel, tesztekkel, kezdjük mi az évet egy kis elemzéssel. Nézzünk örök-mérlegeket. Ezek megmutatják, hogy az adott időszakban az egyes csapatok hogyan szerepeltek, ‘mekkora nyomot hagytak maguk mögött’ a bajnokságban.
17 évvel találkozott először egymással a két csapat -akkor még a másodosztályban-, már akkor is érezhető volt, hogy nagy meccsek várhatók a két csapat összecsapásain.
Nézzük a közös bajnoki múlt eredményeit:
Ezúttal nincs semmilyen hosszú elemzés, vélemény, akármi, mindössze egyetlen látványos adatvizualizáció az eddig lejátszott idei játékpercekről. Azt látjuk, hogy Varga Bence, Belényesi Csaba és Szalai Gábor minden lehetséges percet a pályán töltött, őket pedig Szuho és Vágó, majd Leoni követik. Ez a hat legtöbbet foglalkoztatott játékos a keretünkben a válogatott szünetig, azaz a két EKL selejtezőn és az öt bajnokin. Tehát ők azok, akiket ilyen-olyan okokból legkevésbé forgat, pihentet, variál, vagy másik oldalról, akiket a leginkább pótolhatatlannak érez Szabó István. Utánuk már kicsit lemaradva érkezik Májer, Tóth Barna, Nagy Krisz és Iyinbor. Azzal, hogy bejön a képbe a Magyar Kupa, továbbá a később csatlakozók (Horváth, Zsótér, Zeke) beilleszkedésével és a sérültek egyszermajd felépülésével ebben azért várható változás, de egyelőre így nézünk ki:
Játékpercek 2023/2024
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Nagy örömünkre más is kedvet érez a KTE-vel kapcsolatos számolgatásokhoz,
gondolatainak másokkal történő megosztásához. Biztatunk másokat is hasonlóra!
Lentebb T. Bence számvetését látjátok:
A téli szünet kérdése ez volt: Lesújt-e a matek a Kecskemétre?
A kérdést a tavasz első KTE meccse előtt tette fel az nb1.hu újságírója.
Úgy tűnt teljes joggal, hiszen a cikkben ismertetett statisztikák alapján a Kecskemét eredményessége messze túlszárnyalta a realitást. A kérdésre azóta már tudjuk a választ: a matek nem sújtott le. De miért nem?
Alapvetően egyéni és elég egyszerű statisztikai mutatókkal foglalkozom ebben a bejegyzésben (így például nem kerül szóba a várható gólok száma, azaz az xg, ami viszont elég érdekes lehetne, mert adhatna valamilyen képet arról, hogy alul vagy felül teljesítünk. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy felül). Ezúttal tehát nem a csapatstatisztikákról lesz szó, hanem a játékosokról.
Közelmúltidéző: Amikor még így nézett ki a tabella, akkor több helyről is felröppentek bizonyos vélemények – amiket szándékosan nem linkelek most – hogy milyen ciki már, hogy a magyar bajnokságban a legtöbb döntetlent játszó csapat dobogós tud lenni. És hogy ez valamilyen módon az egész pontvadászat színvonalát minősíti.
Hoztak példákat is, hogy abban az időpillanatban a nagy európai bajnokságokban épp tényleg nem állt dobogón döntetlenhalmozó csapat, s bizonyítottnak is vélték a tételüket.
Ez a dolog nekem akkor is piszkálta a csőrömet, nem is csak a KTE miatt. Mert oké, azt tudjuk, hogy az NB I azért nem egy Premier League vagy La Liga. Ezt nem is vitatjuk. Na de hogy pont emiatt, a legyünk őszinték: kissé nyakatekertnek ható indok miatt? A döntetleneket lehet szeretni és nem szeretni, Amerikában egyenesen utálják az ikszeket az ottani sportrajongók. De attól még az én ízlésemnek nem volt túl erős az ok-okozat összefüggés.
Tényleg egy szám most a cím? Bizony! A végén kiderül, hogy miért. Annyit megsúgok, hogy nem Andó-Szabó telefonszáma.
Mit csinál az ember két forduló között, ha nagy a tét? Vincze Miklós a Kis magyar fociláz című könyvében arról ír, hogy a 2007-08-as szezon vége felé szeretett volna “matracokra vonulni”, mint a Keresztapában, hogy úgy várja ki: feljutunk-e az NB I-be vagy sem?
Aki nem emlékezne: Akkor feljutottunk 😊
Momentán úgy áll a helyzet, hogy az aranyat én már gondolatban odaadom a kilencpontos előnnyel vezető Fradinak. Viszont hátravan még négy forduló, az ezüst-, és a bronzéremért négy csapat hajt, velünk együtt!
Ahogyan arra korábban utaltunk is, az NB I történelmében eddig négyszer állhatott dobogóra frissen felkerült csapat, legutóbb a Haladás (2008-09). Ami érdekesség, hogy ezek mind bronzérmek voltak, újonc eddig még soha nem szerzett ezüstöt.
De vissza a fősodorba: Mihez kezdjen az ember, akinek a mindennapjai legtöbbször a számok, táblázatok és programok körül forognak? Számoljunk! Csináljunk táblázatot és programozzunk!