A labdarúgás legfontosabb eleme és minden meccs leginkább várt eseménye a gól. A gólok száma, megoszlása dönti el, hogy melyik csapat győz, mégis más sportokhoz képest általánosságban viszonylag kevés esik belőle egy meccsen. Éppen emiatt lehet nagyon értékes akár egy is belőle és éppen emiatt fordulhat elő a futballban gyakrabban, hogy a gyengébb csapat megveri az erősebbet: hiszen míg például a kosárlabdában kisebb az esélye, hogy egy összességében 200-220 pontos meccsen ilyen sok pontból többet szerezzen meg a kevésbé esélyes csapat, addig a labdarúgásban sokszor elég lehet egyetlen gólt találni, azzal már mérkőzést is lehet nyerni. Lássuk tehát, hogy a KTE-nél mi a helyzet gólok terén! Vegyetek egy nagy levegőt, relatíve hosszú (de remélhetőleg érdekes) statisztikázás következik.
A Kecskemét idén 35-ször talált kapuba, emellé mindössze 23 gólt kapott. Ez utóbbit többször is méltattuk, kiemelkedően jól működik a Szabó István által összerakott védelem, csak a Fradi kapott kevesebb gólt nálunk. Na de mi a helyzet a liga többi csapatával? Ez az ábra kicsit megkönnyíti, hogy elhelyezzük a csapatokat egymáshoz képest.
24. forduló után, lőtt-kapott
No Description
A színes pöttyök az NB1 csapatait jelzik (a grafikon alatt látható a színkód, de a pöttyök fölé vitt kurzor megmutatja, hogy az adott pont melyik csapatot rejti), az elhelyezkedésük pedig a lőtt és kapott góljaikról mesél: minél több gólt lő egy csapat, annál magasabban helyezkedik el és minél többet kap, annál inkább jobbra találjuk. Az átlagos teljesítményekhez képzeletben húzhatunk egy-egy vonalat (ez 33 lőtt és 31.5 kapott gólt jelentene). Ez azt jelenti, hogy azok a csapatok, amelyek a grafikon jobb alsó negyedében helyezkednek el (ők azok, akik kevés gólt lőnek és viszonylag szellős a védelmük is), teljesítenek a legrosszabbul a lőtt és kapott gólok tekintetében, a bal felső negyed pedig a jobban produkáló együtteseket mutatja meg (több lőtt gól és stabilabb védelem). Ez alapján tehát három nagy múltú csapat (a Fehérvár, a Honvéd és az Újpest) 24 forduló elteltével se védekezésben, se támadásban nem tud az átlag fölé kerülni, ez pedig nagyjából leolvasható a tabellán elfoglalt pozíciójukból. A skála túloldalát a Felcsút, a Kecskemét és a Fradi alkotja, akik mindkét mutatóban meghaladják az átlagot (természetesen, ahogy a grafikonon is látszik, a Fradi azért kiugrik a többiek közül). A jobb felső terület azoké a csapatoké, akik bár viszonylag sok gólt lőnek, de jellemzően a védelmük is engedi a gólokat, ezek a Kisvárda, a DVSC és a Bognár Gyuri faltörőkos-szerű játékost mutató Paks. A bal alsó régióban szerepelnek a kevés gólt szerző, de viszonylag jobban védekező csapatok és bár ez a terület üresnek tűnik, éppen becsúszik ide a ZTE, a Mezőkövesd és az a Vasas, amely úgy megrendíthetetlenül utolsó, hogy a védelme egészen jól szerepel.
Nyergeljünk át a Kecskemét góljaira! Kik lőtték eddig a KTE góljait? Ahogy említettem, 24 meccs alatt 35-ször találtunk be (ez jónak számít a mezőnyben), ebből kettő volt öngól, a kövesdi Kállai és a debreceni Deslandes élt azzal az előzékenységgel, hogy a saját kapujába juttatta a labdát, amikor ellenünk játszott. A fennmaradó 33 találat a következőképpen oszlik meg a játékosok között:
Katona Bálint – 7 gól
Banó-Szabó Bence – 5 gól
Nagy Krisztián – 5 gól
Szabó Levente (visszahívta a Videoton) – 4 gól
Tóth Barna – 4 gól
Szuhodovszki Soma – 3 gól
Horváth Krisztofer – 2 gól
Uros Djuranovics (visszatért a Kolubarába) – 1 gól
Vágó Levente – 1 gól
Zeke Márió – 1 gól
Oké, ez volt a kezdő szint, kezdjünk kicsit mélyebbre ásni. A 33 általunk szerzett gól testrészek szerinti megoszlása a következő:
Jobb lábbal: 17 gól
Bal lábbal: 12 gól
Fejjel: 4 gól
Banó-Szabó Bencének és a már távozott Szabó Leventének van jobbal és ballal szerzett gólja is, Katona Bálint és Tóth Barna pedig már teljesítette a mesterhármast: jobbal, ballal és fejjel is szereztek már gólt.
Szőrmentén kapcsolódik, hogy az eddigi szerzett góljainkból öt született büntetőből, azaz közvetlenül pontrúgásból (Szabó Levente és Nagy Krisztián 2-2, Banó-Szabó Bence 1 büntetőt értékesített), míg Katona Bálint (a Várda ellen), Banó-Szabó Bence (a Felcsút ellen), Horváth Krisztofer (a Fradi ellen) és Tóth Barna (az Újpest ellen) szöglet után voltak eredményesek. Nagyon lazán kapcsolódhat ide Nagy Krisztián Fradinak lőtt első gólja, amikor Szalai szabadrúgásával indult meg Dibusszal szemben és Vágó gólja a Vasas ellen, amikor egy szögletet követő második beadásból esett a gól. Azt láthatjuk tehát, hogy a lőtt góljaink majdnem harmadának van valamilyen köze a pontrúgásokhoz.
Haladjunk szépen tovább és nézzük meg, hogy mely játékosok lőtték a legtöbb gólt és adták a legtöbb gólpasszt nyomás alatt. Nyomás alatt azt értem ebben az esetben, hogy az adott játékos hátrányban szerzett gólt vagy gólpasszt, emellett kissé megengedő módon azt is idevettem, amikor döntetlen állásnál szereztünk gólt/gólpasszt (elvégre valahol az is nyomás, ha a vezetésért futballozik a csapat, bár kétségtelenül nem olyan szorongató, mint amikor hátrányból kell futballozni). Tehát amikor 1-0-ra vezetünk a Vasas ellen és Banó-Szabó Bence meglövi a második gólunkat, az nem történt nyomás alatt, mert már eleve vezettünk, de amikor Horváth Krisztofer 1-0-ás hátrányban gólt lő a Ferencvárosban az nyomás alatt történik, ahogy az is, amikor a Debrecennek lövi a győztes gólt 1-1-nél.
Nyomás alatt
No Description
Azt látjuk, hogy hátrányból Szuhodovszki a legeredményesebb játékosunk (1 gól és 2 gólpassz), őt követi Banó-Szabó Bence, Katona Bálint és Tóth Barna 2 góllal, valamint Szabó Levente 1 gól + 1 gólpassz kombóval. Szuho döntetlen állásnál is meglehetősen sokat nyom a latba a maga 2 gól + 2 gólpasszával, de ezen a téren Nagy Krisztin egyeduralkodó: Krisz 3 gólt lőtt és 3 gólpasszt adott akkor, amikor a csapatok egálra álltak egymással. Katona Bálint 4-szer szerzett nekünk vezetést a góljaival, ami szintén megsüvegelendő teljesítmény. Ha összesítjük a hátrányból és döntetlen állásnál szerzett gólokat és gólpasszokat, akkor arra jutunk, hogy nyomás alatt Nagy Krisztián (4 gól + 3 gólpassz) és Szuhodovszki Soma (3 gól és 4 gólpassz) van a legnagyobb hatással az eredményességünkre, szorosan őket követi Banó-Szabó Bence (2 gól + 4 gólpassz) és Katona Bálint (6 gól).
Ugyanakkor beláthatjuk, hogy attól, hogy egy játékos hátrányból egyenlít a meccsen vagy megszerzi a vezető gólt, egyáltalán nem biztos, hogy valóban pontot is szerzünk azon a találkozón. Adott tehát a kérdés: mely gólok/gólpasszok voltak a legfontosabbak, mely játékosok találatai és asszisztjai hozták a legtöbb pontot a csapatnak?
Itt a szabály a következő: csak azok a gólok és gólpasszok jönnek számításba, amelyek kialakítják a már pontszerző eredményt. Tehát hiába verjük hazai pályán 2-0-ra a Fradit, Nagy Krisztiánnak csak az első gólja számít (hiszen az biztosítja be a győzelmet, azzal már megvan a három pont), a második találata már nem jelentett plusz pontot a csapatnak. Döntetlenek esetén az utolsó kecskeméti gól számít, hiszen az biztosítja be a pontszerzést. (Igen, kicsit igazságtalan az eljárás, mert például az őszi Kisvárda elleni 3-3 esetén nyilvánvalóan Nagy Krisztián vagy Katona Bálint góljai nélkül sem szereztünk volna pontot, a végeredményt beállító és ezáltal a „pontszerző” gólt mégis Uros Djuranovics szerezte).
Pontszerző
No Description
Ebben a kategóriában magasan vezet Szuhodovszki Soma, akinek eddig 16 pontot köszönhetünk, de Banó-Szabó Bence, Katona Bálint és Nagy Krisztián (9-9-9 pont) itt is előkelő helyen állnak, míg Tóth Barna is összegereblyézett a csapatnak 8 pontot.
A számokkal való játékot zárjuk le azzal, hogy megnézzük, hogyan is áll a kanadai táblázat, azaz a gólok és gólpasszok összesített listája a KTE-nél:
Szuhodovszki Soma – 10 pont (3 gól + 7 gólpassz)
Banó-Szabó Bence – 9 pont (5 gól + 4 gólpassz)
Nagy Krisztián – 8 pont (5 gól + 3 gólpassz)
Katona Bálint – 7 pont (7gól)
Tóth Barna – 6 pont (4 gól + 2 gólpassz)
Szabó Levente – 5 pont (4 gól + 1 gólpassz)
Vágó Levente – 3 pont (1 gól + 2 gólpassz)
Horváth Krisztofer – 2 pont (2 gól)
Uros Djuranovics – 1 pont (1 gól)
Szalai Gábor – 1 pont (1 gólpassz)
Zeke Márió – 1 pont (1 gól)
Ha ezt súlyozzuk azzal, hogy a belőtt büntetőket ki harcolta ki és az öngólok előtti utolsó kecskeméti mozzanat kihez köthető, egy picit változik a lista:
Banó-Szabó Bence – 11 pont (5 gól + 4 gólpassz + 2 kiharcolt büntető)
Szuhodovszki Soma – 10 pont (3 gól + 7 gólpassz)
Nagy Krisztián – 9 pont (5 gól + 3 gólpassz + lövés Kállai öngólja előtt)
Katona Bálint – 7 pont (7gól)
Tóth Barna – 7 pont (4 gól + 2 gólpassz + 1 kiharcolt büntető)
Szabó Levente – 6 pont (4 gól + 1 gólpassz + 1 kiharcolt büntető)
Vágó Levente – 4 pont (1 gól + 2 gólpassz + 1 kiharcolt büntető)
Horváth Krisztofer – 2 pont (2 gól)
Uros Djuranovics – 1 pont (1 gól)
Májer Milán – 1 pont (lövés/passz Deslandes öngólja előtt)
Szalai Gábor – 1 pont (1 gólpassz)
Zeke Márió – 1 pont (1 gól)
Banó-Szabó akár még ennél is komolyabb eredményt is elérhetett volna, hiszen a két kihagyott büntetőnkből egyet ő harcolt ki (a másikat Zeke) és mindkettőt ő hagyta ki.
A fentiek alapján nem véletlenül érezzük azt (ha azt érezzük), hogy a támadójátékunkra az eddigi 24 meccsen a Banó-Szabó – Szuhodovszki – Nagy Krisztián – Katona – Tóth ötösfogat van legnagyobb hatással, legalábbis, ami az eredményességet illeti. Az pedig, hogy nem egy vagy két ember vonszolja a hátán a csapatot azt is lehetővé teszi, hogy viszonylag épségben vészeljük át azokat az időszakokat, amikor egyes játékosok formájában visszaesés következik be. Kilenc meccs van hátra, ami nem kevés, de nagyon kiegyensúlyozottak vagyunk.
Jó lesz ez.
