Persze tisztában lehettünk vele, hogy nem a Ferencvárost kell megvernünk (hanem például a Mezőkövesdet kellett volna). De azért a tavalyi szezon arra is rávilágított, hogy még ezt a mezőnyből felettébb kimagasló Fradit is meg lehet marni akár két-háromszor is egy szezonban, így azért a remény bennünk lehetett. Sajnos végül kijött a papírforma.
Bár a KTE még nincs padlón, azért az egymást követő három bajnoki vereség nem fest jól (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Edward Murphy amerikai katonai parancsnok és mérnök nevéhez fűződik az úgynevezett Murphy-törvény, amelyet sokan úgy ismerünk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Valójában maga Murphy hívta fel a hallgatók figyelmét arra, hogy törvényét úgy kell értelmezni, hogy „ami megtörténhet, az meg is fog történni”, avagy minden eshetőségre fel kell készülni, minden hibalehetőséget ki kell zárni, mielőtt élesben bekövetkezhetnének. Mi nem küszöböltük ki a hibalehetőségeket a Mezőkövesd ellen. Ami pedig megtörténhetett, az meg is történt.
A KTE némi meglepetésre meghajolt a Mezőkövesd előtt (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Kapóra jött ez a meccs a KTE számára, hiszen a válogatott szünetet követően tovább lehetett kísérletezni, játékot tökéletesíteni. Hiába a bajnokság elsődlegessége, a Soroksár elleni továbbjutást kötelező feladatként élte meg a szurkolótábor és valószínűleg Szabó Istvánék is csalódásként értékelték volna a kiesést. Amire nem került sor, a Kecskemét összességében magabiztosan játszott a mérkőzésen, de némi izgalmat csempészett a saját mérkőzésébe.
Nem minden pillanatban csillogott a meccsen Horváth Krisztofer, de végül az ő villanása döntötte el a továbbjutást (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Az nagyjából egyértelmű volt a Debrecen elleni mérkőzés előtt is, hogy ez tipikusan az a találkozó, amin semmilyen kimenetel nem meglepetés. Két jól felkészített és az elmúlt időszakban sokszor hivatkozott csapat játszik egymás ellen, akár a Loki, akár a KTE nyer, akár igazságosan elosztják a pontokat, az nem fogja leejteni az állakat. Ha az állunk nem is esett le, azért a másik két lehetőségnek jobban örültünk volna.
A Debrecen megtalálta a KTE ellenszerét és meg is nyerte a mérkőzést (fotó: DVSC (Debreceni Vasutas Sport Club) – Facebook)
A végeredmény alapján úgy tűnhet, hogy lemostuk a pályáról a Puskást, pedig erről nincs szó. Arról viszont igen, hogy amikor rátaláltunk arra a támadójátékra, amit tudunk és amit szeretünk, akkor a Felcsútnak igen kellemetlen percei voltak. Ehhez még tudtunk társítani egy kiemelkedő helyzetkihasználást, ennyi pedig elég is volt egy nagy arányú győzelemhez.
Ahogy a Puskás ellen megszoktuk: kellemetlen időjárásban játszott a két a csapat (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Az MTK elleni vendégjáték előtt felmerült bennem a kérdés, hogy van-e olyan meccs a bajnokságban, amit a KTE-nek kötelező megnyernie. A Hungária körúton kiderült, hogy ez a bajnokság még mindig nem arról szól, hogy a Fradin kívül bármelyik csapat biztosra tudjon menni akármelyik másik ellen (tavaly mondjuk a Fradi sem nagyon ment biztosra sokszor). Ez a botlás ugyan nem néz ki jól, de nem ad okot a pánikra, azt viszont megmutatta, hogy Szabó Istvánéknak van még dolguk a csapattal.
A meccs nem volt túlzottan szép, főleg a két csapat birkózásáról szólt (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Nagyon magabiztosan játszva győztük le a Fehérvárt a Széktóiban, de nem beszélhetünk arról, hogy felmostuk volna velük a padlót. Pedig ha belerohantak volna egy istenes kiütésbe, akkor talán érthető lenne, hogy Bartosz Grzelaknak csillagok köröznek a feje fölött.
A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
Szalai Gábor révén ezúttal az utolsó percben nem kaptunk, hanem rútunk gólt (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Véget ért az európai kupakaland. Talán ez a mondat még nem is ér bennünket tőrdöfésként, hiszen tudtuk, hogy itt minden meccs ajándék, már az első párharcban sem mi vagyunk az esélyesek. Na de annak, aki ennek a meccsnek a forgatókönyvét írta, valami olyan mélyről jövő, generációkon át öröklődő sérelme lehet Kecskeméttel szemben, amivel már szakemberhez kellett volna fordulni.
Kemény, harcias meccset játszottunk Rigában, ami lelkileg és testileg is próbára tette a játékosokat (fotó. Riga FC – Facebook)
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.