Az utolsó meccsünk előtt úgy tűnt, hogy már mindenre választ kapott, aki követi a magyar futballt. Tudtuk, hogy ki a bajnok, tudtuk, hogy kik a kiesők és addigra már az is kiderült, hogy kik végeznek a dobogón és a negyedik helyen. Kit érdekel, hogy ki lesz a hatodik? Hát minket érdekelt.
Mondhatjuk, hogy későn. Mondhatjuk, hogy ha megy így, akkor eddig miért nem. De inkább azt mondjuk, hogy ez egy jó este volt, amihez kellett, hogy a csapat nagy kedvvel játsszon és kellett, hogy az Újpest kissé belefeledkezzen önnön múlt heti nagyszerűségébe.
Úgy tűnik, hogy a csapat megunta azt az állapotot, hogy folyton úgy kapunk ki, hogy utána elmondhatjuk: „pedig jobbak voltunk”. A Mezőkövesd ellen átnyergeltünk egy másik verzióra, amikor is bár messze nem játszunk igazán jól, de megnyerjük a meccset. Vajon így elégedettebbek a szurkolók? Talán nem lövöm le vele a poént: igen.
A Debrecen elleni vereségünk nem tartozik az emlékezetesebb KTE-meccsek közé. Eleve nem sikerült jól, ezért a szurkoló igyekszik felejteni, de az eredmény mellett a játék is hagyott kívánnivalót maga után. Két embernek viszont biztosan emlékezetes volt. Nikitscher Tamás hosszú kihagyás után tért vissza az NB1-be, Kersák Roland pedig nem vissza, hanem betért az elsőosztályba. Utóbbi ráadásul a legjobb kecskeméti lett a meccsen, a második és harmadik helyezett pedig valójában két második, mert ugyanannyi szavazatot gyűjtöttek be.
Őszintén szólva ez nem néz ki jól. Nem a Loki elleni vereség, mert Debrecenben bőven ki lehet kapni anélkül, hogy az ember rosszul érezné magát tőle. Én sokkal inkább arra gondolok, hogy ezzel már öt meccse tart a nyeretlen szériánk (ebben benne van a kupakiesés is), ami messze van a dicsőségestől. Ősszel volt már ilyen sorozatunk szeptember vége és október vége közt, de a hatodikat nem tettük mellé. Most is meg kellene kezdeni a talpra állást.
Az van, hogy most már nem túlzottan kell izgulnunk. Az elmúlt két meccsen gyakorlatilag kiderült, hogy a Tóth Ákos, sportigazgató által halványan megpendített nagy célt nem fogjuk elérni, így pedig nem sok tétje maradt a hátralevő meccseknek. Ez viszont nem biztos, hogy nagy baj.
Ez egy igen jó kérdés. Az MTK elleni bajnoki és a Nyíregyháza elleni kupameccs pedig több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.
„Grófnő, egy okos embert csak kétszer lehet becsapni!”
(Rejtő Jenő)
Rejtő Jenő olyan magyar író, akit közel annyian, talán többen is olvasnak, mint mondjuk Jókait, mégsem emlegetjük a magyar irodalom legnagyobbjai között. Pedig a mára már legendássá vált groteszk, abszurd humorából olykor nagy bölcsességek bukkantak elő. Ahogyan Az elátkozott part című regényében említi: „Grófnő, egy okos embert csak kétszer lehet becsapni!” Szabó István okos ember, Horváth Dávid pedig ebben a szezonban kétszer túljárt az eszén. Ha Rejtőnek igaza van, akkor nyernünk kell az MTK ellen.
Nagyon kellett ez a győzelem és nem a tabella vagy a formánk miatt, hanem azért, mert Nagy Zsoltot így kellett búcsúztatni. Győzelemmel.
Az van, hogy miután nagyon magabiztosan megütöttük a Kövesdet, aztán legyűrtük a Diósgyőrt és az Újpestet, a Paks elleni vereség dacára is egészen közel sodródtunk a negyedik helyhez. Na de ez a magyar NB1, ahol a középmezőny rendszeresen körbepofozza egymást, így mielőtt belakhattuk volna a élmezőny egyik pozícióját, gyorsan vissza is csúsztunk a tabella alsó felébe.
