Kazahsztán vagy Eszék? EKL-kisokos

Megünnepeltük a csapatot, annak rendje és módja szerint. A szezon végén a küllönböző szervezetek díjaiból jutott bőven a KTE-seknek, abszolúte megérdemelten. Szabó Istvánt például minden csoport díjazta, akinek csak köze van itthon a futballhoz, ha a gyepkarbantartóknak lenne külön szövetségük, náluk is tuti nyert volna a legjobb edző kategóriában.

A „csapágyasra hajtott” csapat most a pihenőjét tölti, szintén maximálisan megérdemelten. A hazai szurkolót ilyenkor alapesetben a Ki marad? Ki jön? találgatás foglalja le, de ha nemzetközi kupában érdekelt a csapat, akkor egyéb kérdőjelek is felmerülnek. Márpedig mi azok vagyunk, 2011 után ismét.

UEFA Europa Conference League - Wikipedia

Nézzük akkor az alapokat! Egyszer muszáj átrágni magunkat ezen, mert így tudjuk majd értelmezni a bejegyzés második felét.

Kazahsztán vagy Eszék? EKL-kisokos részletei…

Így szerepeltek a csapatok a bajnokságban

A szokástól eltérően most nem a tabellát nézve elemezzük a csapatok teljesítményét -mert az csak egy pillanatnyi állapotot tükröz-, hanem a grafikont nézünk, amelyen nyomon követhetjük a csapatok egész évi helyezéseit fordulóról fordulóra.

Így szerepeltek a csapatok a bajnokságban részletei…

Döntetlenek és sisakok

Közelmúltidéző: Amikor még így nézett ki a tabella, akkor több helyről is felröppentek bizonyos vélemények – amiket szándékosan nem linkelek most – hogy milyen ciki már, hogy a magyar bajnokságban a legtöbb döntetlent játszó csapat dobogós tud lenni. És hogy ez valamilyen módon az egész pontvadászat színvonalát minősíti.

Hoztak példákat is, hogy abban az időpillanatban a nagy európai bajnokságokban épp tényleg nem állt dobogón döntetlenhalmozó csapat, s bizonyítottnak is vélték a tételüket.

Ez a dolog nekem akkor is piszkálta a csőrömet, nem is csak a KTE miatt. Mert oké, azt tudjuk, hogy az NB I azért nem egy Premier League vagy La Liga. Ezt nem is vitatjuk. Na de hogy pont emiatt, a legyünk őszinték: kissé nyakatekertnek ható indok miatt? A döntetleneket lehet szeretni és nem szeretni, Amerikában egyenesen utálják az ikszeket az ottani sportrajongók. De attól még az én ízlésemnek nem volt túl erős az ok-okozat összefüggés.

Döntetlenek és sisakok részletei…

3 597 932

Tényleg egy szám most a cím? Bizony! A végén kiderül, hogy miért. Annyit megsúgok, hogy nem Andó-Szabó telefonszáma.

Mit csinál az ember két forduló között, ha nagy a tét? Vincze Miklós a Kis magyar fociláz című könyvében arról ír, hogy a 2007-08-as szezon vége felé szeretett volna “matracokra vonulni”, mint a Keresztapában, hogy úgy várja ki: feljutunk-e az NB I-be vagy sem?

Aki nem emlékezne: Akkor feljutottunk 😊

Momentán úgy áll a helyzet, hogy az aranyat én már gondolatban odaadom a kilencpontos előnnyel vezető Fradinak. Viszont hátravan még négy forduló, az ezüst-, és a bronzéremért négy csapat hajt, velünk együtt!

Ahogyan arra korábban utaltunk is, az NB I történelmében eddig négyszer állhatott dobogóra frissen felkerült csapat, legutóbb a Haladás (2008-09). Ami érdekesség, hogy ezek mind bronzérmek voltak, újonc eddig még soha nem szerzett ezüstöt.

De vissza a fősodorba: Mihez kezdjen az ember, akinek a mindennapjai legtöbbször a számok, táblázatok és programok körül forognak? Számoljunk! Csináljunk táblázatot és programozzunk!

3 597 932 részletei…

̶D̶e̶b̶r̶e̶c̶e̶n̶b̶e̶ Kisvárdára kéne menni …

… de nagyon messze van. Oda-vissza több, mint 700 kilométer.
Ez a leghosszabb idegenbeli túra, a sorsolásnak köszönhetően szerencsére a második leghosszabb -zalaegerszegi- úthoz hasonlóan ezt is csak egyszer kell a csapatnak és az őket elkísérő szurkolóknak megtenniük ebben a bajnokságban.

Szervezzetek telekocsit, keressetek valakit aki bevállalja a vezetést, szálljatok be hozzá, töltsétek meg az autót, a költségeket meg szétosztjátok. Annyian valószínűleg nem lesznek a vendégszurkolók szombaton Kisvárdán, mint amennyien az Üllői úton voltak, de jó lenne, ha sokan bíztatnák a fiúkat a minél jobb eredmény elérésére.

Az NB1-es stadionok pontos helyei a google-térképen megtalálhatók, útvonaltervezéshez klikkelj ide.

Kik voltak az ősz legjobbjai?

A címben feltett kérdésre nem más adta meg a választ, mint ti, akik a Kecskeméti TE-vel közösen bonyolított szavazásunkon voksoltatok. Gondolhatnánk, hogy nehéz dolga van a szurkolónak ilyenkor, hiszen a Kecskemét olyan őszt pakolt fel az asztalra, amellyel kiérdemelte az egész sportsajtó érdeklődését. Ilyen teljesítményt pedig csak akkor lehet elérni, ha a csapatból sokan mutatnak kiemelkedő produkciókat, ennek ellenére voltak olyan kérdések, ahol elég egyértelmű válaszok születtek. Hiába no, a kecskeméti drukkereknek is megvannak a maguk kedvencei, akiket mindenkinél jobban szeretnek. A legjobb játékos nagy fölénnyel nyerte a szavazást, ahogyan az ősz meccse esetén sem volt széthúzás a szurkolók között, a legszebb gól és gólpassz azonban megosztotta a rajongókat is.

Nagy Krisztián egyértelműen a szurkolók kedvence. Ezt pedig ősszel remek teljesítménnyel hálálta meg (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Kik voltak az ősz legjobbjai? részletei…

Gondolatok Szalai Józsi eligazolásáról

Szurkolói csoportban felmerült pár kérdés, a téma annál fontosabbnak tűnik, mint pár szóban azt ott megválaszoljuk. Lássuk hát:
„Az sem volt normális, aki a Szalai Józsit eladta a Vasasnak!  Az Anyukája még biciklivel hordta edzésre!  Kecskeméti!  Aki, ezt művelte, az alkalmatlan erre a sportra!”
„A szerződésbe kellett volna bele foglalni h ha ott nem felel meg a követelményeknek akkor mi vehessük kölcsön!”

Nézzük akkor tételesen:

Gondolatok Szalai Józsi eligazolásáról részletei…

Még ne ébressz fel!

A szezon előtt mindenki (én is) minden fórumon hangsúlyozta, hogy a Kecskemétre osztották idén a tejfog szerepét a bajnokságban, azaz szempillantás alatt és akadály nélkül fog kihullani a csapat. A kicsit emocionálisabb, ám ugyanakkor korlátoltabb vélemények szerint pedig „hát akkó má’ miér’ jutottak fő’, ezzel csak elveszik a helyet a mások elől”. Ahelyett, hogy belemennénk, hogy a mások alatt a vezetőedzője elvesztése után gumimatracként leeresztő Szegedet vagy a pánikszerű impulzusvásárlásokat bemutató, majd elvérző Diósgyőrt kellene-e értenünk, forduljunk inkább a saját csapatunk felé és állapítsuk meg, hogy bár a kiesés elkerülése változatlanul bravúros eredmény lenne, mégis az a helyzet állt elő, hogy a KTE egyszerűen elfelejtett kikapni. Tovább álmodjuk a kicsiny kis csodánkat és nagyon nem szeretnénk, ha a Zalaegerszeg ébresztene fel bennünket.

Szuhodovszki Soma hidegzuhanyt borított a Puskás Akadémiára múlt héten. Ezúttal a Zalaegerszeget kellene meglepnünk (fotó: Kecskeméti TE – fotó)

Még ne ébressz fel! részletei…