Őszintén szólva ez nem néz ki jól. Nem a Loki elleni vereség, mert Debrecenben bőven ki lehet kapni anélkül, hogy az ember rosszul érezné magát tőle. Én sokkal inkább arra gondolok, hogy ezzel már öt meccse tart a nyeretlen szériánk (ebben benne van a kupakiesés is), ami messze van a dicsőségestől. Ősszel volt már ilyen sorozatunk szeptember vége és október vége közt, de a hatodikat nem tettük mellé. Most is meg kellene kezdeni a talpra állást.
Persze legyünk igazságosak: az elmúlt időszakban hiába szenvedtünk vereségeket (az MTK meccs kivételével), egyszer sem vertek tönkre bennünket. Egygólos gyufákat kellet zsebre tennünk a Fehérvár, a Nyíregyháza és a Felcsút ellen is, és ez volt a helyzet Debrecenben is. Ezek közül valójában csak a Nyíregy’ elleni kiesés volt kifejezetten gyötrelmes. A Fehérvár ellen ötlettelenül bár, de tényleg harcolt a csapat az egyenlítésért egy olyan ellenfél ellen, akik a mindennél is többet tettek az eredmény őrzéséért, a Puskás Akadémia ellen pedig már jobbak is voltunk az ellenfélnél, hogy aztán elszórjuk a vezetést (bár a meccs végén akkor szatyornyi sanszunk lehetett volna az egyenlítésre). A Loki ellen pedig szintén arról beszélhettünk, hogy a helyzetek alapján akár amúgy is lehetett volna, hogy aztán mégis emígy legyen. Szabó kezdőcsapata gyakorlatilag hű tükre volt a szezonunknak, mert valójában az idényben végig az határozta meg, hogy hogyan állunk ki, hogy éppen ki volt sérült és ki épült fel. Tehát a szezon nagy részében a saját lehetőségeinkkel küzdünk, ezt pedig tavaly nem kellett megtapasztalnunk, mert elkerültek bennünket a sérülések és formahanyatlások. Debrecenben hiányzott a sérült Nagy Krisztián, az eltiltott Varga Bence, Vágó Levente és Májer Milán, na meg a frissiben lebetegedett Helmich Pál. Visszatért a keretbe ugyanakkor az agyrázkódásból Szűcs Kornél, a büntetését és betegségét is maga mögött hagyó Banó-Szabó Bence és a legutóbb tavaly májusban NB1-es meccsen játszó Nikitscher Tamás is. A körülmények Kersák Rolandnak nyitottak utat az NB1-es debütáláshoz, előtte a Szűcs-Belényesi-Katona hármas volt a védősor. A két szélen a Felcsút ellen jól játszó Nagy Olivér és az alapember Zeke Márió, köztük Meszhi és Zsótér szerepelt, elől pedig Horváth és Pálinkás mellé Lukács került a kezdőbe.
A meccs meglehetősen kényelmes tempóban zajlott, ami amellett, hogy a csapatok kritikája is, szólhatott a hónaphoz képest meglepően meleg időnek is. Az első negyed óra a Lokié volt, a hazaiak birtokolták a labdát, de egy Dzsudzsák fejesen kívül, ami után Kersák dobott egy pózt a népnek, nem igazán jelentettek veszélyt a kapunkra. Mi főképp védekeztünk, kontrákra, gyors támadásokra rendezkedtünk be (úgy tűnik, hogy ez továbbra is jobban áll a csapatnak, mint amikor dominálni akarunk/kell). A 22. percben tűnt úgy először úgy, hogy üthetünk egyet a DVSC-n, Lukács szépen verte meg Baranyait a szélen, a beadását követően pedig Pálinkás elől kellett mentenie Lagatornak (talán el is tudta lőni Gergő a labdát és akkor meg blokkot mutatott be a debreceni védő). A Loki a jobb oldalunkon próbált inkább támadni, Bódi és Ferenczi is sokszor kapott labdát, utóbbi sokszor befelé mozgott a vonal mellől (őt sokszor Pálinkás követte le egészen a térfelünk közepéig), a Bódi-Nagy Olivér párharcban azonban benne volt a veszély, ami a 37. percben büntetővé érett, de a VAR utánkövetése miatt végül nem lőhetett tizenegyest a Debrecen (én értem, hogy miért nem lett büntető, de maradjunk annyiban, hogy ha ezt a tizit tőlünk veszi el a VAR, nagyon feszült lettem volna). A félidő hosszabbításában aztán Dzsudzsák megpattanó lövésénél kellett Kersáknak újabb bravúrt bemutatnia, de ennél több dolgot, ha megszakadok is nehéz felidézni ebből a félidőből. A DVSC kezdeményezőbb volt, de alapvetően távol maradt a kapunktól, de a jobb oldalunk sebezhetőnek tűnt, támadásban pedig meglehetősen ötlettelennek bizonyultunk.
A félidőben Szabó István igyekezett reagálni a Bódi-veszélyre, Szabó Alex érkezett Nagy Olivér helyére, Szűcs Kornél pedig így kiment a szélre, hogy a Loki bal oldalát kicsit megzabolázza. A második félidőre aztán tekertünk kicsit a tempón, elkezdett javulni a csapat játéka, pontosabbak, agresszívabbak lettünk, amiből lettek lehetőségek, majd később helyzetek is. Az 56. percben először találtuk el a debreceni kaput: Meszhi lekészítését Zsótér tekerte a hosszú alsóra, a Lokinak pedig bravúr kellett a 0-0-hoz. Pár perccel később nagyon hasonló védést mutatott be Megyeri Horváth tekerésénél, miután az időközben megsérülő Pálinkás helyére érkező Banó-Szabó remekül vívott meg egy párharcot a középpályán. Ekkor Blagojevics is érezte, hogy meleg a pite, cserélt is hármat (érkezett Loncsar, Manrique és Kocsis Dominik), de ennek ellenére is azt kellett látnia, hogy egy keresztbepasszolt labdát Lukács már a múlt heti újságban elolvasott, a ziccert viszont Megyeribe lövi (ilyen gólokat az NB2-ben többször is láttunk Lukitól, a Soroksár tudna erről mesélni). Az ezt követő szögletből megint nagyon közel kerültünk a gólhoz, mert Katona a gólvonalról fejelt, ami Bárányról pattant szögletre, igen ám, de Karakó szerint kirúgás következett. Abban a pillanatban közepesen nagy hibának tűnt ez a bírótól, mégis megnőtt a jelentősége, mert gyakorlatilag az ellentámadásból szögletet harcolt ki a hazai csapat, amiből a büntető lett. Belényesi valóban hibázott, valóban eltalálta Dreskovicsot, számomra sajnos nem kérdéses, hogy jogos büntető kapott meg a Loki, amit Dzsudzsák nagyon magabiztosan lőtt be. Szabó István azonnal kicserélte a középpálya közepét, Zsótér és Meszhi helyére érkezett Derekas és az NB1-ben 323 nap után pályára lépő Nikitscher Tamás. Azzal azért nem vádolnám meg a csapatot, hogy innentől a kezébe vette a meccset, továbbra is híján voltunk azoknak az ötleteknek, elképzeléseknek, amikkel a debreceni kapu közelébe tudnánk kerülni. A labdabirtoklás megvolt a visszahúzódó Loki ellen, de eredményt nem értünk el belőle (amit idén közvetlen szabadrúgásból művelünk, az egyébként botrány, ezen a meccsen is kétszer ágyúztuk szét a sorfalat ígéretes helyzetben), ellenben a Lokinak voltak olyan kontrái, amikkel lezárhatta volna a meccset. Egyszer tudtuk a nyomásunkat helyzetté konvertálni, a 92. percben Banó-Szabó ütempasszát szépen tolta be Lukács, de a hosszú sarok mellé lőtt. A 97. percben aztán Kocsis Dominik sokadik lehetősége már elég nagy volt ahhoz, hogy Kersák egy újabb bravúrt mutasson be, de nekünk több lehetőségünk már nem maradt.
A meccs összképét tekintve megint olyan meccsen kaptunk ki, amikor az ellenfél nem volt egyértelműen jobb, mint a KTE. A két csapat xg mutatója szinte hajszálra ugyanolyan volt (1,2 környéke), csak hát ebben a Loki részéről benne van a nagyjából 0,75-ös xg-t jelentő büntető is, tehát megállapíthatjuk, hogy még úgy is veszélyesebbek voltunk, mint a hazaiak, hogy azért mi is bitang távol vagyunk a csúcsformánktól. Ez annyiból jó hír, hogy a csapat játéka a vereségek ellenére sem reménytelen, de tény, hogy kulcsjátékosok vannak igencsak formán kívül, emellett küzdünk a fentebb említett sérülésekkel, eltiltásokkal, betegségekkel, egyéb problémákkal. Ötmeccses már a nyeretlenségi sorozat, hétvégén jön az a Kövesd, akik nem rég még mumusként voltak elkönyvelve, de egyrészt azóta legutóbb nagyon magabiztosan ruháztuk meg őket, másrészt ezt a meccset piszkosul fontos lenne megnyerni. Anélkül azonban nehezen látom magam előtt a talpra állásunkat a szezon végére.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Kersák Roland: Imponáló magabiztossággal hozta le a debütálást, háromszor is nagy védést mutatott be. Bár lábbal nem olyan magabiztos, mint Varga, de ez a teljesítmény bőven adhat okot arra, hogy a szezon hajrájában kapjon még lehetőséget. 7 (MVP)
Szűcs Kornél: Egy meccs kihagyás után ezúttal nem a szélen, hanem középhátvédként kezdett. Már itt is voltak szép szerelései, de a második félidőben, szárnyvédőként is stabil volt, legalábbis a csapatátlagot felfelé húzta. 6
Belényesi Csaba: Ritkán merül fel a neve negatív meccsdöntő tényezőként és ilyen messzire most sem merészkednék annak ellenére sem, hogy ő hozta össze a büntetőt. Báránnyal viszonylag jól vívta meg a párharcait, de ezúttal kevesebbet volt játékban, mint szokott. 5
Katona Levente: Valójában Belényesi ellentéte volt, mert sokat volt játékban, sokat is vállalt, de kevésbé volt pontos és a párharcokban is gyengébb volt, mint Csabi. Ennek ellenére az ő meccse is csak átlagosnak mondható, pedig nagyon közel járt ahhoz, hogy vezetést szerezzen a csapatnak. 5
Nagy Olivér: Az MTK ellen jól szállt be, a Felcsút ellen kifejezetten jó volt kezdőként, most azonban elmaradt ezektől a teljesítményektől. Támadásban az egész csapat keveset mutatott az első félidőben, de védekezésben is az ő oldalán okozott többször is gondot a Loki. 4
Mihajlo Meszhi: Én kedvelem a karakterét, mindig egy titkos favoritom a csapatban, de ezen a meccsen elég súlytalan volt. Támadásban főleg, de védekezésben is magára volt hagyva sok esetben, a szokott harciasságát ezúttal nem láttam a pályán. 4
Zsótér Donát: Gondban voltam vele, mert ha az a kérdés, hogy jól játszott-e akkor egyértelműen nemmel kell válaszolnunk. Sokat hibázott, sokszor volt lemaradásban, nem volt elég aktív. Ennek ellenére volt egy szép lövése és akadt szép szerelése is, de a saját szintjétől elmaradt. 4
Zeke Márió: Nagyon ritkán vett részt a játékban a megszokotthoz képest, de ennek némileg oka volt, hogy a Loki ritkán építkezett az ő oldalán. Emiatt szürkébb meccse volt, mint a korábbiak. 5
Lukács Dániel: Kétségkívül messze formán kívül van az utóbbi időben, de ezen a meccsen három helyzetünkben is kulcsszerepe volt. Erre tekinthetünk úgy is, hogy mindhárom kimaradt, kétszer ő maga hagyta kis, de úgy is, hogy helyzetbe tudott kerülni, helyzetet tudott kialakítani. Az elmúlt időszakban gyengék vagyunk támadásban, ezért ezt én most értékelem. 6
Horváth Krisztofer: Nem nagyon emlékszem olyan meccsére, ami rosszabbul sikerült volna neki, mint ez. Nem feltétlen azért, mert annyival gyengébb volt, mint korábban, hanem azért, mert a már emlegetett rossz döntéshozatal ezúttal sokszor konkrétan akadályozta a csapatot. Remek szezonja van, de az utolsó meccsekre fel kell javulnia neki is. 2
Pálinkás Gergő: Az első félidőben egyszer meg tudott érkezni úgy a kapu elé, ahogyan a Felcsút ellen is tette, de ezzel a jelenettel véget értek a Pálinkás-percek. Szürke meccse volt, bár ezúttal védekezésben is nagyobb szerepe volt. 4
Cserék:
Szabó Alex: Abszolút kommersz meccset hozott nagy hiba és igazán kiemelkedő teljesítmény nélkül. Abban nem vagyok biztos, hogy az ilyen meccsek végén az a legjobb ötlet, hogy ő rugdossa fel a labdákat. Nem azért mert nem képes rá, hanem mert eredményt nem igazán hoz. 5
Banó-Szabó Bence: Nagyon jól érkezett meg a meccsbe, kis híján egy gólpasszal indított Horváth irányába, aztán a meccs végén is csak Lukácson múlott, hogy nem lett meg az asszisztja. Csak a kettő között eltelt fél óra, ami alatt szinte észrevehetetlen volt. Az ő készségeiben benne vannak ezek a villanások, de a csapatot nem tudja húzni, mert egyelőre ő is formán kívül van. 5
Derekas Zoltán: Korábban nagyon szerettem ahogy beszállt a meccsekbe és most is jó mentalitást hozott a pályára, de igazán nem ment neki jól, el volt tűnve abban a szűk félórában, ami jutott neki. 4
Nikitscher Tamás: Nagyon jó volt újra a pályán látni, és nem csak azért, mert én arra számítottam, hogy ő lesz ennek az idénynek a meglepetésembere a KTE-ben. Érződik rajta a kihagyás, de ebben az esetben ez másodlagos, így is voltak egészen szép dolgai. 5
Matheus Leoni: Rögtön a pályára lépése után eladott egy szabadrúgást a bírónak, ekkor azt hittem, hogy remek bő 10 perce lesz, de ezután el is tűnt, ami csalódás, mert a meccs végén az ő rúgótechnikájával azt hittem, hogy tőle érkezhetnek majd a beadások. 4
Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Debrecen ellen:
Debreceni VSC – Kecskeméti TE – Online Poll – StrawPoll
What’s your opinion? Vote now: Kersák Roland, Szűcs Kornél, Belényesi Csaba, Katona Levente, Nagy Olivér, Mihajlo Meszhi, Zsótér Donát, Zeke Márió, Lukács Dániel, Horváth Krisztofer…
Jegyzőkönyv:
NB1, 28. forduló
2024. 04. 13. 17:00
Debreceni VSC 1-2 Kecskeméti TE
(HT: 0-0)
Nagyerdei Stadion (Debrecen)
Nézőszám: 5244 fő
Vezette: Karakó Ferenc (Vígh-Tarsonyi Gergő, Becséri Gergely, vb.: Bognár Tamás)
DVSC: Megyeri – Baranyai, Dreskovics, Lagator, Ferenczi – Ojediran (Manrique 62.), Dzsudzsák (Romancsuk 85.), Szuhodovszki (Loncsar 62.) – Vajda (Szécsi 76.), Bárány, Bódi (Kocsis 62.). Vezetőedző: Szrdjan Blagojevics
KTE: Kersák – Szűcs K., Belényesi, Katona L. – Nagy O. (Szabó A. 46.), Meszhi (Derekas 70.), Zsótér (Nikitscher 70.), Zeke (Leoni 82.) – Horváth K., Lukács – Pálinkás (Banó-Szabó 59.). Vezetőedző: Szabó István
Gól: Dzsudzsák (69. – büntetőből)
Sárga lapok: Horváth K. (13.), Pálinkás (48.), Katona L. (62.), Belényesi (68.), Derekas (79.) ill. Ojediran (53.), Szécsi (83.), Kocsis (89.)
A játékpercek alakulása a szezonban:
Játékpercek 2023/2024
Beautiful, easy data visualization and storytelling
És a csapatok mozgása a tabellán:
Tabella mozgás
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Krisztofert jól lehúztad, de egyetértek. Banó-Szabó meccsek óta ugyanaz a kategória (már amikor játszik), csak ő nem szántja fel a pályát, kéri el a labdát és önzőzik, hanem simán nem csinál semmit, legfeljebb eladja a labdát. Viszont tényleg mindig benne van a gólpassz. Nem volt igazán jó senki (Kersákot kivéve), de ezzel együtt nem játszottunk rosszul. Csak eredménytelenül. A végén én szégyelltem magam, hogy gurigázunk a hosszabbításban a felezővonalnál ötlettelenül, mintha kettővel vezetnénk. Az nagyon ciki volt. Tavaly ilyenkor mentek a fiúk, mint a mérgezett egerek. Nincs akarat, nincs lendület, nincs lelkesedés. Miért? Akkora nagy profik vagyunk? Olyan mintha lelkileg nem lenne jól összerakva a csapat, nem működik a csapaterő, egymás pozitívumait oltják ki a csapattársak. Amúgy nagyon szeretem az értékeléseidet, mindig korrekt, intelligens, lényeglátó. Jó lenne több ilyen a lelátón szurkolók közt is 😉
Krisztofer kapcsán nagy dilemmában voltam. Végül azért lett szigorú az osztályzata, mert talán ő az, akitől az ilyen helyzetekben a legtöbbet várnánk. A Felcsút ellen a meccs hajrájában meg is mutatta, hogy képes veszélyt okozni akkor is, amikor már nagyon szorít az idő, most azonban nemhogy nem sikerült veszélyeztetnie, de a vesztett labdái kulcspillanatokban történtek, amikből a Debrecen le is zárhatta volna a meccset. Ez persze nem változtat azon, hogy a szezonunk egyik, ha nem a legfontosabb játékosa, de épp ezért az elvárás is magasabb felé.
Banó-Szabóval kapcsolatban egyetértek, nagyon formán kívül van, szerintem kicsit hiányzik mellőle Szuhodovszki is, a kettejük a játékkapcsolatát nem tudtuk pótolni.
A dicséretet nagyon köszönöm, igyekszem tartani a színvonalat 🙂
Ilyen nehéz helyzetben nem látom értelmét bárkit pellengérre állítani, az alapcél teljesítve lesz. Figyelmeztetéseinket a sikerek idején megtettül Ez az év kuka. Készüljünk l a következő idényre, mert az nagyon kemény lesz. Valószínűleg a filozófia is finomításra szorul, ha benn akarunk maradni. Ehhez a támogatóknak is mélyen zsebbe kell nyúlni.
Nem volt célom, hogy Krisztoferen (vagy máson legyen leverve a vereség, nem is állítom, hogy ő lenne a felelős érte. Egyszerűen ezúttal gyenge meccse volt, a hibái pedig olyan kulcspillanatokban történtek, amikor sanszunk lehetett volna, vagy amiből aztán a Loki komoly veszélyt tudott teremteni. Ettől függetlenül Horváth olyan szintű kulcsembere ennek a keretnek, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni, mellőzni vagy bagatellizálni, éppen ezért szúr szemet kifejezetten, amikor nagyon nem megy neki. Ami persze múlik a csapattársakon is.
Ne emészd magad, mert igazad van, de én nem erre gondoltam. Krisztofer, a KTE teljesítményét befolyásoló szerepéről megvan a külön bejáratú véleményem, amit talán egyszer részletesen is kifejtek. Most nem aktuális. Az EB csapatból kimaradás veszélye megérinthette. Ez az érzés teljesítményére is kihathat. Most fontosabb lenne a „lila filozófia” finomítása. Az eltávozottak karrierje bizonyítja, az alacsonyabb osztályokból kiválasztott, nálunk sztárként kezel játékosokkal nem tudjuk stabilizálni tagságunkat az NB1-ben. A Szabó szakmai team bármilyen magas szintet is képvisel. Főleg, ha Barnához hasonló, váratlan fordulatok, a „vérszag miatt” gyakran ismétlődnek. Félek, hogy az első osztályú szintet nem bírjuk pénzzel.