A KTE és az MTK bajnokija előtt esett az eső, ami mindennél pontosabban jelzi előre, hogy a mérkőzés kapcsán mindenről szó lesz, csak a mérkőzésről nem. És bár maga a jelenség mélységesen bosszant, ennek ellenére (vagy éppen ezért) én is beállok a sorba. Rendhagyó beszámoló, talán nem is a meccsről, hanem a futballal kapcsolatos közbeszéd lustaságáról.
DÖBBENET! Nem hiszed el, hogy milyen pályán játszik az NB1-es csapat! részletei…
Én például a lefújáskor még meglehetősen szívtam a fogamat. Aztán ahogy elkezdett ülepedni az élmény, egyre inkább megbarátkoztam a döntetlen gondolatával. Továbbra is a középmezőnyben vagyunk, látótávolságra a dobogótól és a visszapillantóban egyelőre apró pont a kiesőzóna.
A Debrecen elleni meccset megelőzően arról írtam, hogy győzelemmel fordulunk a meccsre és a válogatottba három kecskeméti játékos kapott meghívót, tehát adott a pozitív input ahhoz, hogy egy erős csapatot legyűrjünk. Na akkor kezdődött a vesszőfutásunk, hiszen a Loki ellen indult egy hatmeccses nyeretlenségi sorozatunk a bajnokságban. Újabb válogatott szüneten vagyunk túl, megint három kecskeméti játékossal a keretben (ketten lehetőséget is kaptak), győzelemmel érkezünk egy jó csapat, a Fehérvár elleni meccsre. Szuper lenne, ha nem ugyanúgy folytatódna a történet, mint legutóbb.
Kétszer nem csap ugyanoda a villám, ha nem lépünk ugyanabba a folyóba részletei…
Bár az elmúlt időszakban a szurkolók különböző fénytörésben szemlélték a KTE teljesítményét (volt, aki elvesztette a reményt, de óvó tekintettel figyelt tovább, volt, aki lemorzsolódott és szerencsére sokan voltak, akik kitartottak a csapat mellett), de abban azért egyetérthetünk, hogy finoman szólva nem sikerült jól az utóbbi 6 meccs. Ezúttal viszont úgy tűnik, hogy olyan ellenfelet fogadunk, akik ugyanazt a rongyos életet élik, mint mi. A pontok rettentő fontossá váltak, mint a víz. Csakhogy annál már sokkal szomjasabbak vagyunk, hogy egy korttyal megelégedjünk. Mindent és bármit meg kell tenni egy pohár vízért.
A korty már nem elég. Annál szomjasabbak vagyunk. részletei…
Az elmúlt négy vereség alkalmával olykor jobban, olykor rosszabbul játszottunk. Akár nyerhettünk volna a Loki ellen, stabilak voltunk a Fradi ellen, de okosan fojtott meg bennünket a Kövesd és (a meccs kevés biztató szakaszát leszámítva) fájóan könnyedén ugrott át rajtunk a Diósgyőr. Akárhogy is, pontot egyik meccsen sem szereztünk. A második legjobb formában levő Paks ellen azért ez nem volt jó előjel, mégis most tört meg a jég, ráadásul egy olyan meccsen, amiben talán-talán még több is lehetett volna.
Épp ez az egy pont mutatja, hogy milyet nyomot hagy négy vereség részletei…
A címben szereplő gondolat József Attila Az a szép, régi asszony című verséből származik és valahogy nagyon egyet tudok érteni nagy költőnkkel, amikor így fogalmaz:
„Azt a szép régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség.”
Valahogy így érezheti magát a kecskeméti szurkoló is a hétvégi meccsre készülődve: azt a szép régi KTE-t szeretné látni, még ha semmi más terve nincs is vele.
Edward Murphy amerikai katonai parancsnok és mérnök nevéhez fűződik az úgynevezett Murphy-törvény, amelyet sokan úgy ismerünk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Valójában maga Murphy hívta fel a hallgatók figyelmét arra, hogy törvényét úgy kell értelmezni, hogy „ami megtörténhet, az meg is fog történni”, avagy minden eshetőségre fel kell készülni, minden hibalehetőséget ki kell zárni, mielőtt élesben bekövetkezhetnének. Mi nem küszöböltük ki a hibalehetőségeket a Mezőkövesd ellen. Ami pedig megtörténhetett, az meg is történt.
Miért? Mert jön a mumus. Talán meglepő, hogy az ezüstérmes KTE számára éppen a kiesést a bajnokság végén elkerülő, az idei szezonban is bukdácsoló Mezőkövesd a rém, pedig úgy tűnik, hogy így van. Tavaly ugyan az első NB1-es győzelmünket ellenük arattuk, de aztán idegenben és otthon is legyőzött bennünket Kuttor Attila csapata, aki ráadásul még egyszer sem kapott ki Szabó Istvántól. Itt lenne az ideje.
„Kemény időkben kemény megoldások kellenek” – mondotta volt a David Duchovny által játszott Hank Moody karaktere a Californication című sorozatban és bár barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a KTE kifejezetten kemény időket élne meg manapság, mégis összegyűlt némi esőfelhő az égen. A lassan menetrendszerűen érkező hosszú távú sérülések miatt a kezdőcsapat összeállítása kezd egy olyan készségfejlesztő játékra hasonlítani, amit a kicsi gyerekeknek szoktak vásárolni. Tudjátok, amikor különböző színű és formájú elemeket kell lyukakba beilleszteni (tényleg, mi a neve ennek az izének?). A Soroksár elleni kupameccs erről is szól. Hogy találjuk meg a hiányzók helyére azokat az elemeket, amiket nem kell erőből betolni a résbe, hanem jól illeszkednek?
Az nagyjából egyértelmű volt a Debrecen elleni mérkőzés előtt is, hogy ez tipikusan az a találkozó, amin semmilyen kimenetel nem meglepetés. Két jól felkészített és az elmúlt időszakban sokszor hivatkozott csapat játszik egymás ellen, akár a Loki, akár a KTE nyer, akár igazságosan elosztják a pontokat, az nem fogja leejteni az állakat. Ha az állunk nem is esett le, azért a másik két lehetőségnek jobban örültünk volna.
Lehetett volna úgy is, de így lett és emiatt nem igazán panaszkodhatunk részletei…
