Lassacskán elérünk a szezon végéhez, amit mindennél jobban jelez, hogy az utolsó erősorrendünk következik. Érdekes visszatekinteni, hogy mennyiben változott a legelsőhöz képest: a Fradit, a ZTE-t és a Mezőkövesdet most is ugyanoda várjuk, mint a bajnokság előtt, de meglepett bennünket például a Fehérvár, míg a KTE-t és az Újpestet a szezon előtt a felsőházba vártuk, azonban mostanra már alsóházat vizionálunk az esetü(n)kben.
A KTE az elmúlt két meccsen már kilépett a korábbi rossz sorozatából, de igazán nagy célokat már csak nagy szerencsével fogalmazhat meg magának. A bennmaradás azonban különösebb izgalom nélkül megvan (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Az utolsó előtti erősorrendünk következik, ami egyben azt is jelenti, hogy igen közel a bajnokság vége. Matematikailag még nincsenek eldőlt kérdések, de vannak csapatok, akiknek nagyon úgy tűnik, hogy meg van írva a sorsa. A kulcspozíciókban nem változtattunk a véleményünkön, a középmezőnyben volt mozgolódás. Két csapat nagyot ugrott előre, egy harmadik pedig jócskán visszacsúszott, de nem csak az ő helyük változott.
A Kecskemét formája visszaesett az elmúlt meccseken, ez pedig a jóslatunkon is érződik (fotó. Kecskeméti TE – Facebook)
Nem volt ez egy jó meccs. A Kecskemét nem tudott, a Fehérvár nem akart igazán élvezhető futballt kisajtolni magából, persze a kettő nem független egymástól. Ugye milyen borzasztó lett volna, ha egy semmilyen 0-1-ről kellene beszélgetnünk? „Szerencsére” a segítségünkre sietett Vad II István, aki érzelmeket csiholt a kecskeméti szurkolókból, csak hogy érezzük, hogy pezseg bennünk az élet.
Schön Szabolcs a földön, a játék megáll: az ilyen jelenetek feszültséget okoztak a játéktéren és a lelátón is (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Én például a lefújáskor még meglehetősen szívtam a fogamat. Aztán ahogy elkezdett ülepedni az élmény, egyre inkább megbarátkoztam a döntetlen gondolatával. Továbbra is a középmezőnyben vagyunk, látótávolságra a dobogótól és a visszapillantóban egyelőre apró pont a kiesőzóna.
A Fehérvár ellen olyan játékosok tudtak előlépni, akik eddig kevésbé hallatták a hangjukat, például Szendrei Ákos (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
A Debrecen elleni meccset megelőzően arról írtam, hogy győzelemmel fordulunk a meccsre és a válogatottba három kecskeméti játékos kapott meghívót, tehát adott a pozitív input ahhoz, hogy egy erős csapatot legyűrjünk. Na akkor kezdődött a vesszőfutásunk, hiszen a Loki ellen indult egy hatmeccses nyeretlenségi sorozatunk a bajnokságban. Újabb válogatott szüneten vagyunk túl, megint három kecskeméti játékossal a keretben (ketten lehetőséget is kaptak), győzelemmel érkezünk egy jó csapat, a Fehérvár elleni meccsre. Szuper lenne, ha nem ugyanúgy folytatódna a történet, mint legutóbb.
Ez a Fehérvár már nem az a Fehérvár. És nem csak azért, mert Zeke Márió már lila-fehérben készül erre a párosításra (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Nagyon magabiztosan játszva győztük le a Fehérvárt a Széktóiban, de nem beszélhetünk arról, hogy felmostuk volna velük a padlót. Pedig ha belerohantak volna egy istenes kiütésbe, akkor talán érthető lenne, hogy Bartosz Grzelaknak csillagok köröznek a feje fölött.
Azt mindenki tudja, hogy Napóleon alacsony volt. Nyilván az volt, hiszen még komplexustis neveztek el róla. Csak hát azokról a dolgokról, amiket mindenki tud, gyakran kiderül, hogy nem teljesen úgy vannak, ahogy tudjuk. Napóleon a maga korában nem számított kifejezetten alacsonynak. Mindenféle mértékegység átváltási problémák okozhatják a tévedést, na meg a brit propaganda, aminek nyilván azt volt az érdeke, hogy a császár minél kevésbé tűnjön fenyegetőnek. A magyar bajnokság Napóleonja a Fehérvár. Mind tudjuk, hogy gyengék, épphogy bennmaradtak, hogy az első két meccsüket elveszítették, hogy nincs pénz, paripa, fegyver. Csakhogy ez a Fehérvár még így is bőven tartalmaz minőséget. A vasárnap kérdése az lesz, hogy képesek leszünk-e lefejelni Napóleont akkor is, ha eléállva kiderül, hogy nem is biztos, hogy annyira alacsony, mint távolról tűnt.
Reméljük, hogy a magához képest nagyon mélyen levő Fehérvárt nem a KTE kezdi talpra segíteni (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Előzetesen mindenki fordított szereposztást várt és ebbe a mindenkibe – ha a szívünkre/szívetekre tesszük/teszitek a kezeteket – mi is, ti is beletartozunk. A szezon előtt a Fehérvárt a Fradi kihívójának tekintette a közvélemény, míg a Kecskemétet a többség biztos kiesőnek, a kisebbség a kiesés elől menekülő csapatnak jósolta. Ehhez képest a Kecskemét úgy győzte le a Vidit Székesfehérváron, hogy gyakorlatilag egy percig sem volt kétséges a meccs kimenetele, és továbbra is közelebb vagyunk az első helyhez, mint a harmadikhoz. Olyan ez a KTE ebben az idényben, mint egy gladiátor, aki bár minden alkalommal üdvözli az uralkodót („Üdvözlégy Caesar, a halálba menők köszöntenek!”), mégis minden alkalommal pimasz mosollyal kerüli ki a végzetet.
Üdvözlégy Caeasar! A KTE ebben a szezonban búcsút intett az elvárásoknak és a feje tetejére állította a tabellát (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Ráfordultunk a szezon legöldöklőbb részére és valahol egészen hihetetlen, hogy az év végi tolakodást a KTE-nek nem az alsóházban kell végeznie, a kiesést elkerülendő, hanem a nemzetközi szereplés kivívása érdekében. Sőt, valójában jelen pillanatban még tolakodnia sem kell, azonban ha becsúszna pár rosszabb eredmény, akkor újra szorongató lehetne az üldözők jelenléte. Ez a kényelmi helyzet akár jól is jöhet a Fehérvár ellen, az elmúlt hetekhez hasonlóan felszabadultan játszhat a csapat. A Vidi ráadásul nem most éli legjobb napjait, ám a medve attól medve marad, hogy beteg. Vigyázni kell vele.
A tavaszi szezont éppen a Fehérvár ellen indítottuk Nagy Krisztián bombagóljával (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)