Egy személyes visszaemlékezést szeretnék megosztani veletek a KTE közelmúltbeli történelmével kapcsolatban.
2007 ősze óta követem a KTE-t. Akkor történt itt valami ami kihozott a Széktóiba, és itt is tartott. Azóta szorgalmasan könyvelem melyik meccsen milyen eredményeket érünk el, hány pontot szereztünk. Nézzük:
2007-től napjainkig 19 év telt el. Az első nyolc év után volt egy 3 éves szünet, akkor nem volt KTE, de szorgalmasan látogattam a legmagasabb osztályban szereplő kecskeméti csapat, a KLC meccseit a megyei bajnokságban.
Az első nyolc év egy hosszú csoda volt, parádés NB2-es bajnoki cím elérése után egy hét éves élvonalbeli ciklus, aminek nem azért lett vége, mert a csapat nem végzett bentmaradó helyen, hanem azért, mert pénzügyi problémák miatt nem kaptunk licencet.
A második nyolc éves időszakban a csodaidőszak három évre koncentrálódott: három egymás utáni évben ezüstérem! Az előző időszakban elért több éves NB1-es tagság és kupagyőzelem mellé ez a menetelés is méltán vonul be a klub történelmébe.
Elemezgessétek a mellékelt képet.
Pár érdekességre felhívom figyelmeteket:
~ A nyitófordulókban szereztük a legkevesebb pontot, az első harminc fordulós részben csak a 18. és a 24. bajnokin tudtunk átlagosan kettőnél több pontot szerezni.
~ 16 év átlagában másfél pontot szereztünk meccsenként, ezzel a 6.-7. hely között végeztünk a tabellán.
~ Egyre ritkábban van hosszabb győzelmi sorozatunk: az utóbbi négy évben egyszer volt egy négyes, háromszor hármas ilyen szériánk.
…..
Mit hoz a huszadik év? Nem tudjuk.
Jó lenne újból egy bajnoki címet elérni! Amikor legutóbb ez sikerült -ennek éppen 18 éve- akkor ittam utoljára ‘tekintélyes mennyiségű’ sört, és megfogadtam legközelebb akkor teszek így, ha bajnok lesz a KTE. Fiúk lehet iparkodni, mert a sörgyárak várják már a fogyasztásnövekedést! 🙂