Hosszú idő után tudott végre győzni a Mezőkövesd ellen, és bár a játék még messze volt attól, amit a legtöbben szívesen látnánk, a három pont megszerzésének köszönhetően körömnyi távolságra kerültünk a bennmaradástól. A szurkolók szerint a meccs legjobbja a tavasz felfedezettje lett, a második helyen az összesített lista éllovasa, a harmadikon pedig a szélsőjátékunk motorja végzett.
A tavasz felfedezettje belopta magát a szurkolók szívébe részletei…
Úgy tűnik, hogy a csapat megunta azt az állapotot, hogy folyton úgy kapunk ki, hogy utána elmondhatjuk: „pedig jobbak voltunk”. A Mezőkövesd ellen átnyergeltünk egy másik verzióra, amikor is bár messze nem játszunk igazán jól, de megnyerjük a meccset. Vajon így elégedettebbek a szurkolók? Talán nem lövöm le vele a poént: igen.
Az utolsó előtti erősorrendünk következik, ami egyben azt is jelenti, hogy igen közel a bajnokság vége. Matematikailag még nincsenek eldőlt kérdések, de vannak csapatok, akiknek nagyon úgy tűnik, hogy meg van írva a sorsa. A kulcspozíciókban nem változtattunk a véleményünkön, a középmezőnyben volt mozgolódás. Két csapat nagyot ugrott előre, egy harmadik pedig jócskán visszacsúszott, de nem csak az ő helyük változott.
Öles léptekkel haladunk a bajnokság hajrája felé, a Lila Köd pedig megint úgy csinál, mintha a jövőbe látna. Boszorkánykonyhánkban elkészült a legújabb erősorrend, de mindenkit óva intünk attól, hogy heveny tippmixelésbe kezdjen erre alapozva, mert amit mi csinálunk nem más, mint vajákolás. A legutóbbi vajákolásunkhoz képest most nem sok új ötletünk volt, kevés helyen változtattunk, ahol pedig igen, talán ott sem teljesen indokoltan.
Rohannak egymás után a fordulók, újabb három telt el, mi pedig megint nekiveselkedtünk, hogy megtippeljük a bajnokság végeredményét. A dobogó és a kiesők kapcsán tartjuk a véleményünket, a középmezőny azonban kezd összekuszálódni.
Azt már kitárgyaltuk, hogy végre megszakadt a rossz szériánk a Kövesd ellen, de arról nem esett szó, hogy szerintetek ki lett a meccs legjobbja. A szurkolók nagy kedvence úgy rúgta be az ajtót, ahogy mindannyian reméltük. A második és harmadik helyen pedig olyan játékosok végeztek, akiktől nagy szükség lesz az előrelépésre és a folyamatos jó formára.
Ha már visszatért, miért ne lett volna egyből a meccs legjobbja? részletei…
A téli szünet, ha nem is röppent el, de véget ért, lejátszották a csapatok az első „tavaszi” meccsüket (egyesek már a másodikat is), így itt volt az ideje, hogy a Lila Köd szerzői újra gondolkodóba essenek, ennek pedig az alábbiakban olvasható erősorrend lett az eredménye. Az élmezőnyt ugyanúgy képzeljük el, ahogyan a szünet előtt, a középmezőnyben és a hátsó fertályban azonban már volt némi mozgolódás.
Kíváncsian vártam a meccset, mert azon túl, hogy hosszú ideje nem láttuk tétmeccsen a csapatunkat, nyilvánvalóan érdekelt, hogy Szabó István hogyan képzeli el a csapatot a Szalai-Szuhodovszki kettős nélkül. Ha egy meccs után biztosak még nem is lehetünk benne, azért kezd már kirajzolódni.
A győzelem ezúttal sokkal fontosabb, mint hinnénk. A rossz hír viszont az, hogy épp az ellen a Mezőkövesd ellen kellene megszerezni, akiket az elmúlt időben nem nagyon vesz be KTE gyomra. Bár az okát nem tudjuk, hogy a kecskeméti múzsa miért a matyóföldiek ellen hallgat el, reméljük ezúttal újra duruzsolni kezd a csapat fülébe.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
