Két bejegyzésben foglalkozunk kicsit a keret tagjaival és a vezetőedzőkkel. Megnézzük, hogy kinek sikerült jó teljesítményt nyújtania, ki maradt el az elvárásoktól, mindezt persze nagy vonalakban. Az első részben a kapusokra, védőkre és szárnyvédőkre tértünk ki. Következzenek a középpályások, csatárok és az a két vezetőedző, akik megoszlottak a szezon meccsei.
Nagyjából félévente, általában akkor, amikor válogatott szünet van, kicsit rá szoktam nézni a saját magam által vezetett statisztikákra. Pontosabban ennél jóval gyakrabban nézek rájuk, de ilyenkor össze is szoktam dobni belőlük egy bejegyzést a blogra, hogy lássuk hogy állunk. Persze ebből nem mindig látjuk, hogy állunk, de azért bizonyos dolgok kiolvashatók a számokból.
Azóta, hogy a KTE visszatért az NB1-be, egyetlen egyszer sem állt közel a kieséshez, dacára annak, hogy a gazdasági lehetőségeket tekintve ez egyáltalán nem volt egyértelmű. Véget ért az átigazolási időszak, kérdés, hogy sikerült-e olyan keretet építeni, amely idén is megugorhatja a bennmaradást.
Kialakult a keret, ami persze lehetne komplexebb, de ezzel már benn lehet maradni részletei…
Mivel a riválisok erejét jelenleg még nehéz megbecsülni, ezért a kérdésre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy „nem tudjuk”. Nem szeretném azonban a blog történetének legrövidebb bejegyzését publikálni, ráadásul van, amivel kapcsolatban legalább sejtésünk lehet.
Mire számíthatunk a csapattól a következő szezonban? részletei…
A csapat ebben az idényben is teljesítette a célt, bennmaradtunk, sőt az utolsó hónap kifejezetten jó eredményeinek hála a felsőházat is megcsípte Szabó István csapata. De lássuk kiket láttatok a szezon legjobbjainak?
Kik lettek a 2023/2024-es szezon legjobbjai szerintetek (és szerintünk)? részletei…
Hosszú idő után tudott végre győzni a Mezőkövesd ellen, és bár a játék még messze volt attól, amit a legtöbben szívesen látnánk, a három pont megszerzésének köszönhetően körömnyi távolságra kerültünk a bennmaradástól. A szurkolók szerint a meccs legjobbja a tavasz felfedezettje lett, a második helyen az összesített lista éllovasa, a harmadikon pedig a szélsőjátékunk motorja végzett.
A tavasz felfedezettje belopta magát a szurkolók szívébe részletei…
Nagyon kellett ez a győzelem és nem a tabella vagy a formánk miatt, hanem azért, mert Nagy Zsoltot így kellett búcsúztatni. Győzelemmel.
Amennyire nem volt gondunk a tavalyi szezonban a sérülésekkel (így hirtelen csak Meszhi arccsonttörése ugrik be, ami miatt hosszabban kellett nélkülöznünk egy játékost), most annyira kell bűvészkednie Szabó Istvánnak a kerettel. Nikitscher, Nagy Krisztián és Banó-Szabó sérülésével csináltuk végig az ősz majdnem egészét, hogy aztán télen eligazoljon az alapcsapatból Szalai, Szuhodovszki és a megbízható kiegészítőember Tóth Barna, majd az Újpest elleni meccs előtt belázasodjon Zsótér és Meszhi, hogy az eltiltott házi gólkirályjelöltről, Horváthról ne is beszéljünk. Nem állt jól a szénánk a meccs előtt.
Szabó Istvánnál nincs olyan, hogy megtépázott keret részletei…
Nem biztos, hogy mindenki így gondolja, de szerintem a Diósgyőrt legyőzni a mi helyzetünkben bravúr. A mi helyzetünk alatt azt értem, hogy az alapjátékunk meghatározó figurái hiányoznak (közülük vannak, akiknek a hiányával meg kell barátkoznunk és vannak, akik majd visszatérnek). Az én értelmezésem szerint hoztunk tehát egy bravúrt, ami a Kövesd elleni meccset követően kötelezőnek is mondható.
A győzelem ezúttal sokkal fontosabb, mint hinnénk. A rossz hír viszont az, hogy épp az ellen a Mezőkövesd ellen kellene megszerezni, akiket az elmúlt időben nem nagyon vesz be KTE gyomra. Bár az okát nem tudjuk, hogy a kecskeméti múzsa miért a matyóföldiek ellen hallgat el, reméljük ezúttal újra duruzsolni kezd a csapat fülébe.
