Ez egy igen jó kérdés. Az MTK elleni bajnoki és a Nyíregyháza elleni kupameccs pedig több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.
Akkor most bajban vagyunk?
Címke: Magyar Kupa
Két meccs, két győzelem és két olyan győztes, akik nem igazán voltak még ebben a helyzetben
Hét közben a Szeged elleni továbbjutással hangoltunk a Ferencváros elleni bajnokira, amit némi iszappakolás árán szintén megnyert a csapat. Bár mindkét meccsen (de főleg a Fradi ellen) kifejezetten sok jó teljesítmény volt a KTE-ben, ennek ellenére a két győztes viszonylag kényelmes előnnyel tudta megnyerni a maga szavazását.
A gyógyulás útján
A Szeged ellen jutott tovább a kupában a KTE a legjobb tizenhat közé. Mondhatjuk, hogy hoztuk a kötelezőt, de azért az elmúlt időszak fényében nem biztos, hogy mindenki házat, kocsit rátett volna a továbbjutásunkra. Ugyanennek az elmúlt időszaknak a magunk mögött hagyása érdekében azonban nagyon fontos volt, hogy ne búcsúzzon a kupától Szabó István csapata. A játék nem volt lehengerlő, de a gyógyuláshoz most ez kellett.
Ahogy egy válogatott játékostól el lehet várni
Bár az eredmény nem nevezhető lehengerlőnek, a KTE mégis viszonylag magabiztos játékkal jutott túl a Soroksáron a Magyar Kupában. A szavazás győztesétől pontosan ezt várjuk: hogy az olyan meccseken, amikor bár dominálunk, de csak nem akar áttörni a gát, akkor villanjon egyet. A dobogón ezúttal is láthattunk holtversenyt, de most a második helyen.
Vártnál nehézkesebb kötelező
Kapóra jött ez a meccs a KTE számára, hiszen a válogatott szünetet követően tovább lehetett kísérletezni, játékot tökéletesíteni. Hiába a bajnokság elsődlegessége, a Soroksár elleni továbbjutást kötelező feladatként élte meg a szurkolótábor és valószínűleg Szabó Istvánék is csalódásként értékelték volna a kiesést. Amire nem került sor, a Kecskemét összességében magabiztosan játszott a mérkőzésen, de némi izgalmat csempészett a saját mérkőzésébe.
Készségfejlesztő játék
„Kemény időkben kemény megoldások kellenek” – mondotta volt a David Duchovny által játszott Hank Moody karaktere a Californication című sorozatban és bár barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a KTE kifejezetten kemény időket élne meg manapság, mégis összegyűlt némi esőfelhő az égen. A lassan menetrendszerűen érkező hosszú távú sérülések miatt a kezdőcsapat összeállítása kezd egy olyan készségfejlesztő játékra hasonlítani, amit a kicsi gyerekeknek szoktak vásárolni. Tudjátok, amikor különböző színű és formájú elemeket kell lyukakba beilleszteni (tényleg, mi a neve ennek az izének?). A Soroksár elleni kupameccs erről is szól. Hogy találjuk meg a hiányzók helyére azokat az elemeket, amiket nem kell erőből betolni a résbe, hanem jól illeszkednek?
Egy pohárnyi hidegzuhany
Ha valamire nem számít az ember azután, hogy a minden létező körben leírt csapata október közepére az NB1 második helyére katapultál, akkor az az, hogy ugyanez a csapat megég Győrben a kupában. Persze Győrben meg lehet égni, mással is előfordult már, de azért mégis ott van az a fránya osztálykülönbség, ami miatt az ember nagyon tudja húzni a száját még akkor is, ha a kupa tényleg olyan műfaj, hogy ha nem nyered meg, akkor majdnem mindegy, hogy a második vagy a negyedik körben esel ki. Azt nem állítom, hogy púp volt a hátunkon a Magyar Kupa, de hogy ez a meccs úgy nézett ki, mintha az lenne, azt megkockáztatom.
Rotálni vagy nem rotálni, ez itt a kérdés
A Honvéd elleni gyengébb teljesítményt követően ezúttal a kupában vár feladat a Kecskemétre, a megyei rivális Tiszakécske ellen. Természetesen egy ilyen bajnoki szezonkezdet után csúnyácska folt lenne, ha egy másodosztályú csapat ellen kellene búcsúznunk a kupától már az elején, a kérdés pedig ott lebeg: mennyire érdemes belenyúlni a megszokott kezdőcsapatba?
