Ha valamire nem számít az ember azután, hogy a minden létező körben leírt csapata október közepére az NB1 második helyére katapultál, akkor az az, hogy ugyanez a csapat megég Győrben a kupában. Persze Győrben meg lehet égni, mással is előfordult már, de azért mégis ott van az a fránya osztálykülönbség, ami miatt az ember nagyon tudja húzni a száját még akkor is, ha a kupa tényleg olyan műfaj, hogy ha nem nyered meg, akkor majdnem mindegy, hogy a második vagy a negyedik körben esel ki. Azt nem állítom, hogy púp volt a hátunkon a Magyar Kupa, de hogy ez a meccs úgy nézett ki, mintha az lenne, azt megkockáztatom.

Azt nagyjából biztosara vehetjük, hogy ebben az összeállításban nem látjuk idén többször a KTE-t (fotó: ETO FC – Facebook)

Már a meccs elején felszaladhattak a szemöldökök, hiszen – bár Szabó István minden alkalommal hangsúlyozza, hogy a rotációra mindig olyan mértékben kerül sor, amennyire a hétközi mérések indokolják – ilyen kezdőcsapatra nem hiszem, hogy sokan számítottak. A kapuba Varga Ádám került, ami önmagában még nem is meglepetés, de előtte a három középhátvéd személye már igen: Buna került be (Pejovics sérülése miatt) egy számára idegen pozícióba, emiatt viszont Szabó Alex átment a bal oldali középhátvéd helyére, középen pedig Rjaskó védekezett. A két szárnyvédő Sági és Grünvald volt, a középpályán pedig egyedül Vágó maradt meg a Kisvárda elleni névsorból, mellette Bodor és Gréczi próbálkozhattak, míg a csatárkettős Szabó Levente és Uros Djuranovics volt. Tehát vagy annyit kivett a Várda elleni folytonos visszakapaszkodás a csapatból, hogy emiatt a kezdőcsapatból kilencen is alkalmatlanok voltak a játékra, vagy azért mégiscsak egy kicsikét úgy álltunk ehhez a meccshez, hogy akár tartalékosabb csapattal is be lehet húzni. Egy olyan csapat ellen azonban, amelyik bár nincs formában, azért tavaly csak elballagott az elődöntőig a kupában, ez elég kockázatos vállalás. Az első félidőben pedig sajnos azok “énmegmondtamozhattak”, akik úgy érezték, hogy ennyire talán mégsem kellett volna felforgatni a csapatot. Ebben a játékrészben ugyanis gyakorlatilag azt kellett helyzetnek elkönyvelnünk, hogy egy labda a védőről pattan Fadgyas kapuja felé, vagy hogy Ságitól elpattan a labda a kapu előtt, esetleg Grünvald egy kontra után viszonylag veszélytelenül keresztbe lő a kapu előtt. Ezzel szemben a Győr egy bedobás után helyzetbe került: Kiss Bence futott be Rjaskó helyére, Bodor lemaradt róla, Szabó Alex pedig már olyannyira nem mert bántani, hogy előzékenyen fordult is kettőt Kiss cselére, ami után az ETO középpályása felrúgta a labdát a léc alá. Mi ezután sem tudtunk semmiféle nyomást gyakorolni az ETO kapujára, a játékunkból bántóan hiányzott bármiféle elképzelés, kreativitás vagy bátorság.

Bodor Zoltán először volt kezdő idén a csapatban (fotó: ETO FC – Facebook)

 

Szabó István is így gondolhatta, mert a félidőben négyet cserélt: bejött Belényesi és Szalai Gabi mellett a középpályára két fantáziadúsabb játékos, Nagy Krisztián és Szuhodovszki. Ennek köszönhetően némileg meg is élénkült a KTE játéka, de azt nem állíthatjuk, hogy tűz alá vettük volna a győri kaput: nyomogattunk, lehetőségecskéink voltak. Ami veszély alakult, az jellemzően Szuhodovszki passzaiból termett, talán az egy szem gólunkat kivéve, amikor Djuranovics pörgetett Nagy Krisztián elé, aki viszont elvileg lesen volt. Nagyon kevésen múlott a leshelyzet, de talán igaza volt a partjelzőnek, mintha minimálisan tényleg előrébb lett volna Krisz lába, más kérdés, hogy mindezt valószínűleg ösztönből húzta be a spori, mert ezt szabad szemmel nem létezik, hogy kiszúrta. A második félidőben már talán el lehetett hinni, hogy egy NB1-es csapat játszik egy NB2-essel, csak egy szürke NB1-es csapat játszott egy a vezetés megőrzésénél többet nem óhajtó NB2-essel. Nem lehetett érezni az az akaratot, amit a bajnokságban látunk a csapattól. Persze egészen más úgy akarni, hogy a megfelelő eredményt őrzi a csapat, oda kell vetődni a lövésekbe, ki kell fejelni a labdákat, stb. ahogyan például az Újpest ellen láttuk, mint ha az akarásnak egy zárt védelmet kellene megbontania, ahogyan most szerettük volna látni (azért erre is volt már példa: a Kisvárda elleni meccs végén a győzelemért hajtott a csapat, akkor jobban láttam a küzdelmet a KTE-n, mint most). A kupából való kieséssel nem maga a tény a probléma, hiszen a KTE-nek valóban a bajnokságra és az NB1-ben maradásra kell elsősorban koncentrálnia. Még csak nem is az okozza a rossz szájízt, hogy egy másodosztályú csapat ellen vérzett el a Kecskemét. Sokkal inkább az volt furcsa, hogy a megszokott karakterjegyeinkből nem sokat láttunk ezen a meccsen. Belesüllyedtünk abba a mentalitásba, ami a Győr számára teljesen vállalható volt, miszerint nem olyan vészes eredmény ez a döntetlen, egyszer csak eldől az irányunkba a meccs. Ezért azonban az első félidőben nem tettünk szinte semmit, a hátrányban levő csapatot pedig már nem sikerült annyira felrázni a cserékkel, hogy ez gólokban is megmutatkozzon. Sajnos ki kell mondani: ezen a meccsen én egy pillanatig sem éreztem elérhetőnek a továbbjutást, mert amikor még az eredmény megfelelő volt, addig a játék nem nézett ki jól, amikor pedig a játék kezdett javulni, akkor már az eredmény volt rossz. Persze ez nem árnyékolja be a KTE eddigi teljesítményét, egyszerűen arról van szó, hogy kiderült, nem vagyunk még azon a szinten, hogy az alapcsapat a padra ültetésével is könnyedén rázzuk ki az eredményt magunkból. A Tiszakécske ellen ez működött, most nem.

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Ádám: Igazán nem is volt dolga a meccsen. A gólnál bravúrra lett volna szüksége, közelről és nagy erővel jött a lövés, nem lehet a nyakába varrni. A végén így is jött tőle egy reflexmozdulat, amivel góltól mentette meg a csapatot, de a második félidő lecsorgott anélkül, hogy dolgoztatták volna. 6

 

 

Sági Milán: Eleinte úgy tűnt, hogy aktív meccse lesz, sokszor futott fel a támadásokhoz és néhány szép labdaszerzése is volt. Aztán a második félidőre szépen lassan annyira elszürkült, hogy alig láttuk a pályán. 5

 

 

Buna Gábor: Ha minden igaz, eredetileg Pejovicsot akarta a kezdőbe nevezni Szabó, Buna az utolsó pillanatban került be. Egy olyan poszton játszott egészen jól, ami nem a sajátja, bár azon ritka alkalmakkor, amikor nem nálunk volt a labda, érződött, hogy ez nem a természetes közege. Összességében nem játszott rosszul, rajta még olykor érződött is az akarás. 6

 

 

Mihajlo Rjaskó: A védelmünk legbiztosabb tagja volt, több jó szereléssel és párharcerős játékkal jelentkezett. Bár a védelmünk nem volt nagy nyomás alatt, amikor feladata volt, azt többnyire jól ellátta. 6

 

 

Szabó Alex: Érződött rajta, hogy ő alapember az NB1-ben, de valójában rutinból hozott le bizonyos helyzeteket. Amikor viszont nagyon kellett volna az a bizonyos rutin, akkor beült a hintába Kiss Bence mellett. A támadásokat ezúttal nem segítette, de lehet, hogy ezt befolyásolta az is, hogy a megszokotthoz képest az ellenkező oldalon játszott. 4

 

 

Grünvald Attila: Pont ellentétes utat járt be, mint Sági. Eleinte keveset vállalt, majd szépen áttevődött balra a csapat súlypontja és akkor már többet volt játékban ő is. Próbálkozott becsülettel, de a beadásai nagyon nem ültek, így sok támadásunk halt el az oldalán. 5

 

 

Vágó Levente: Talán tőle várhattuk volna, hogy összefogja a középpályát, de ezen a meccsen nagyon el volt tűnve. Keveset vállalt, amit viszont igen, azt többnyire jól oldotta meg, de ilyen összeállításban tőle sokkal több kell. 4

 

 

Bodor Zoltán: Az ő esetében még mindig arról beszélhetünk, hogy a súlyos sérülése után épülget és bár tavaly a szezonzárón már kapott lehetőséget csereként, idén az NB3-ban szerzi a meccsrutint. Számára az ilyen meccsek arról szólnak, hogy belekóstoljon a magasabb szintű futballba, ezt pedig most 45 percig megtehette. Nem lógott ki igazán a csapatból (bár néhány elvesztett labdája volt), de bátrabban kell felvennie a labdákat, nem szabad ennyire elbújnia, ahogyan olykor tette. 5

 

Gréczi Márton: Nagyon súlytalan volt a cseréjéig, nem sok megmozdulását tudom felidézni. Egy kontra alkalmával szépen tálalt Djuranovics elé, de ennél több nyomot nem hagyott a meccsen. 4

 

 

Szabó Levente: Nehéz műfaj ez az osztályzás, mert mindenkit igyekszünk a többiekhez és saját magához is viszonyítani. Ez utóbbi tekintetben Levi ma nagyon elmaradt attól, amit megszoktunk tőle. Sok hibával játszott, küszködött, a kapura talán egy alkalommal volt veszélyes és kiemelkedően sok labdát veszített el. Tény, hogy segítséget sem igazán kapott, de ennél sokkal többet mutatott korábban. 3

 

Uros Djuranovics: Igyekezett, de nagyjából ezen a ponton meg is állhatunk a felsorolásban, ha az érdemeit akarjuk számba venni. Volt egy lövése szemben a kapuval, amivel eltalálta a védőjét illetve Nagy Krisztián lesgólja előtt remekül pörgetett a védők mögé. Ez utóbbi tényleg szép mozdulat volt. 4

 

 

Cserék:

Belényesi Csaba: Némileg stabilizálta a védekezést, de az előre játékban pontatlan volt. Nem az ő behozatala változtatta meg a játékunkat. 5

 

 

Szalai Gábor: A középpályára érkezett Vágó helyére és a védekező munkát jól is látta el. A passzjátékban is jól vett részt, de az ő hatása is inkább stabilizáló hatású volt. 5

 

 

Nagy Krisztián: Többször is helyzetbe tudott kerülni, a gólja előtt pedig centiken múlott a les. Egyértelműen lendített a támadójátékunkon, jól szállt be a meccsbe. 6

 

 

Szuhodovszki Soma: Ami veszélyt jelenteni tudtunk, az gyakorlatilag tőle indult vagy rajta futott keresztül. Sokat vállalkozott, elkérte a labdákat és jól is játszotta meg őket. Valódi javulást hozott a pályára küldése. 7

 

 

Tóth Barna: Ahhoz képest, hogy nagyjából negyed órát pályán töltött, egyetlen olyan alkalmat tudok felidézni, amikor találkozott a labdával. Ez persze a többiek sara is, de Barna sem úgy állt be, hogy ne lehessen elvéteni a labdával. 4

 

 

(A kupameccsek kapcsán nem írunk ki szavazást, az idő rövidsége miatt a bajnokikra koncentrálunk a voksolásokkal. További közlemény, hogy a Vasas elleni meccs elé nem készül beharangozó, de beszámolót természetesen írunk majd arról a meccsről is.)