Azt már kitárgyaltuk, hogy végre megszakadt a rossz szériánk a Kövesd ellen, de arról nem esett szó, hogy szerintetek ki lett a meccs legjobbja. A szurkolók nagy kedvence úgy rúgta be az ajtót, ahogy mindannyian reméltük. A második és harmadik helyen pedig olyan játékosok végeztek, akiktől nagy szükség lesz az előrelépésre és a folyamatos jó formára.
Ha már visszatért, miért ne lett volna egyből a meccs legjobbja? részletei…
A téli szünet, ha nem is röppent el, de véget ért, lejátszották a csapatok az első „tavaszi” meccsüket (egyesek már a másodikat is), így itt volt az ideje, hogy a Lila Köd szerzői újra gondolkodóba essenek, ennek pedig az alábbiakban olvasható erősorrend lett az eredménye. Az élmezőnyt ugyanúgy képzeljük el, ahogyan a szünet előtt, a középmezőnyben és a hátsó fertályban azonban már volt némi mozgolódás.
Kíváncsian vártam a meccset, mert azon túl, hogy hosszú ideje nem láttuk tétmeccsen a csapatunkat, nyilvánvalóan érdekelt, hogy Szabó István hogyan képzeli el a csapatot a Szalai-Szuhodovszki kettős nélkül. Ha egy meccs után biztosak még nem is lehetünk benne, azért kezd már kirajzolódni.
A győzelem ezúttal sokkal fontosabb, mint hinnénk. A rossz hír viszont az, hogy épp az ellen a Mezőkövesd ellen kellene megszerezni, akiket az elmúlt időben nem nagyon vesz be KTE gyomra. Bár az okát nem tudjuk, hogy a kecskeméti múzsa miért a matyóföldiek ellen hallgat el, reméljük ezúttal újra duruzsolni kezd a csapat fülébe.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
A dobogó esetében nem változott az összesített véleményünk (a szerzők véleményei közt azért akad különbség), a csapatok többsége pedig rontott a három fordulóval ezelőttiekhez képest. Van egy csapat, amely nagyot ugrott előre, és a tabella végén is várunk egy kicsi változást.
A tabella elejében és végében továbbra is biztosak vagyunk, de ha legutóbb azt mondtam, hogy két csapat között nem tudunk különbséget tenni, abból most lett három. Három olyan csapat is van, amelyiket a bajnokság megkezdése óta ugyanoda tippeljük, tehát nem változott róluk a véleményünk.
Nem volt könnyű dolga a szavazás alkalmával a szurkolóknak, mert a Mezőkövesd ellen kifejezetten gyengén muzsikált a csapat. Volt azonban néhány biztatóbb teljesítmény és a győztes végül meggyőző fölénnyel nyerte meg a szavazást. A második helyre olyan játékos került, akit régen láttunk ilyen listán, a harmadikra pedig olyan, akit mostanság többször láttunk a dobogón.
Először lett a csapat legjobbja a nagy reményekkel igazolt középpályás részletei…
Edward Murphy amerikai katonai parancsnok és mérnök nevéhez fűződik az úgynevezett Murphy-törvény, amelyet sokan úgy ismerünk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Valójában maga Murphy hívta fel a hallgatók figyelmét arra, hogy törvényét úgy kell értelmezni, hogy „ami megtörténhet, az meg is fog történni”, avagy minden eshetőségre fel kell készülni, minden hibalehetőséget ki kell zárni, mielőtt élesben bekövetkezhetnének. Mi nem küszöböltük ki a hibalehetőségeket a Mezőkövesd ellen. Ami pedig megtörténhetett, az meg is történt.
Miért? Mert jön a mumus. Talán meglepő, hogy az ezüstérmes KTE számára éppen a kiesést a bajnokság végén elkerülő, az idei szezonban is bukdácsoló Mezőkövesd a rém, pedig úgy tűnik, hogy így van. Tavaly ugyan az első NB1-es győzelmünket ellenük arattuk, de aztán idegenben és otthon is legyőzött bennünket Kuttor Attila csapata, aki ráadásul még egyszer sem kapott ki Szabó Istvántól. Itt lenne az ideje.
