Edward Murphy amerikai katonai parancsnok és mérnök nevéhez fűződik az úgynevezett Murphy-törvény, amelyet sokan úgy ismerünk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Valójában maga Murphy hívta fel a hallgatók figyelmét arra, hogy törvényét úgy kell értelmezni, hogy „ami megtörténhet, az meg is fog történni”, avagy minden eshetőségre fel kell készülni, minden hibalehetőséget ki kell zárni, mielőtt élesben bekövetkezhetnének. Mi nem küszöböltük ki a hibalehetőségeket a Mezőkövesd ellen. Ami pedig megtörténhetett, az meg is történt.
Bár a Loki elleni vereséget némileg feledtette a Soroksár elleni kupatovábbjutás, mégis az igazán fontos feladat a Mezőkövesd ellen begyűjtendő három pont volt Szabó Istvánék számára. Bő egy hét alatt három meccset játszik ugyanis a csapat, amiből első ránézésre a Kuttor Attiláék elleni bizonyult a legkönnyebbnek, hiszen szerdán a címvédő Ferencvároshoz, vasárnap pedig a bajnokságot remekül kezdő újonc Diósgyőrhöz látogat a KTE. Igen ám, de a Kövesd megnyerte a legutóbbi két ellenünk játszott meccsét, így nem számíthattunk most sem könnyű meccsre. Ennek ellenére azért bíztam abban, hogy hátha ezúttal valamivel felszabadultabb, lazább, gördülékenyebb játékot látok majd, mint az elmúlt két matyóföldiek ellen játszott meccsen, de hamar kiderült, hogy Kuttor célja ugyanaz, ami korábban is: megülni a kapu előtt, onnan pedig megpróbálni kontrázni. Ez egyébként egy teljesen jó elképzelés volt a részéről, éppen mi tudhatjuk legjobban, hogy odaadó védekezéssel és jó ütemben megindított ellencsapásokkal lehet pontokat szerezni az NB1-ben, hiszen így indítottuk a tavalyi szezon első harmadát. Ez Szabó István számára is szép feladatot jelentett, hiszen egy zártan védekező ellenfelet kellett valahogy feltörnünk, ehhez képest bár a labda nálunk volt, igazán nem voltunk képesek veszélyt teremteni, tompák voltunk, és valójában ritkán jutottunk el a támadóharmadba is. Amikor mégis, akkor nagyon következetesen találtuk meg a minél bonyolultabb megoldásokat, amikből helyzetet nem tudtunk kialakítani. Ez bosszantó volt, mert kívülről nézve többször is úgy tűnt, hogy az egyszerűbbet választva több sikerélményünk lehetett volna. A vendégek egy mélyen meghúzott 5-4-1-et védekeztek, a labdaszerzésekből pedig igyekeztek gyorsan megindulni. Ezt legtöbbször már a felezővonalnál megállítottuk, de a támadásainknál a saját térfelére visszahúzódó Drazsics három alkalommal is jól indult meg. Látható volt, hogy tudatos elem, hogy a védekező térfélről indulva küszöbölje ki a leshelyzetet és lendületből futhasson rá Belényesire, akinek az egész meccsen komoly problémát okozott a szerb támadó, egyszer ráadásul Varga Bencének kellett nagy bravúrt bemutatnia. Úgy mentünk a szünetre, hogy frissebb, pontosabb, ötletesebb játékra van szükség, ha el akarunk mozdulni a 0-0-ról.
A második félidőben, ha nem is sokszor, de olykor megvillant valami abból a támadójátékból, amit szerettünk volna látni, de Piscitellinek valójában csak Zsótér átlövésénél kellett nyújtóznia, de Szabó István nem volt igazán elégedett a csapattal és négyet is cserélt a 60. percben. Sajnos a cseréket követően szinte azonnal végignézhettük Drazsics sokadik nagy futását, a nagyobb baj az volt, hogy a csapat is végignézte, és bár némi szerencse is kellett a mezőkövesdi csatárnak, hogy előtte maradjon a labda, de nagyon higgadtan szerezte meg a vezetést. Mondjuk mire a lövésig jutott, addigra már mindenki visszaért a védelmünkből, ezért különösen érthetetlen, hogy gyakorlatilag az ötösig be tudott sétálni a labdával. A gólra nagy tempóval reagáltunk, mert előbb a bal oldalon vezettünk szép támadást (főleg Kiss Bencét lehetett ekkor dicsérni), aminek a végén Horváth lövését szinte a gólvonalról rúgta ki Lukics, majd 10 perccel később megint csak Krisztofer villant és előbb a beadása kis híján a kapuba pattant Beriasviliről, majd Szuhodovszki beadása után Vágó fejese vágódott le egy védőről az ötösön belül. Ahogy az első gólnál azonban, úgy most is a Kövesd villant a mi helyzetünk után: a Szabó Alex bizonytalanságát kihasználó Cseri indította el megint Drazsicsot, aki szinte csak azért várta be megint a védelmünket, hogy legyen kiket elfektetnie a második gólja előtt. Fájó volt nézni, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni szinte ugyanazzal az elemmel, mert a meccs végén Drazsics még egyszer elfutott és csak a szerencse, a csatár lábát megragadó Varga Bence és a VAR-kocsiban ülők fejére leszálló fogalmatlanság mentett meg bennünket az újabb góltól/büntetőtől.
Teljesen megérdemelt volt a Mezőkövesd győzelme, mert nagyon hatékonyan játszottak. Jól és odaadóan védekeztek, amiből gyorsan mentek át támadásba és jól építettek Drazsicsra. Bár a vereség önmagában is bosszantó, ami igazán mellbevágó volt, hogy a lassan két éve remekelő védelmünket ez az ember úgy fektette halomra a meccsen nem egyszer vagy kétszer, hanem legalább négyszer, mint a gyerekeket. Ennek az okát mindenképpen meg kell vizsgálnia a stábnak, mert ez kifejezetten rosszul nézett ki. Lehet, hogy amikor már nagyobb energiákat próbáltunk fordítani a eredmény megszerzésére, akkor messze kerültek egymástól a játékosaink, így nem tudtak kellő támogatást nyújtani egymásnak. Labda nélküli játéknál ezt a bizonytalanságot nem nagyon láttuk még a csapattól és bízom benne, hogy ez csak egy kilengés volt, de sajnos a támadásainkban sem lehetett érezni az átütő erőt. Ezen a meccsen kifejezetten hiányzott a csapatból Banó-Szabó Bence, mert ahogy egyre zártabbá vált Kuttor csapata úgy hiányzott egyre inkább, hogy a vonalak között valaki felvegye a labdát. Zsótér a lecseréléséig ezt hellyel közzel megpróbálta, de utána már nehézségeink voltak ezen a téren, hiába igyekezett Horváth lehetőségeket kialakítani és hiába volt egyszer-egyszer jó pillanata Kiss Bencének. Olyannyira nem láttam azt a bizonyos erőt, hogy az első kapott gólunk után nehéz megmondani, hogy én vagy a csapat vesztette el hamarabb a hitét, mindenesetre nem éreztem azt, amit a Soroksár ellen, hogy hiába kaptunk gólt, nem tudom elképzelni, hogy ne rúgjunk. És sajnos úgy tűnt, hogy ez az érzés a csapatban sem volt meg. Nehéz dolga van Szabó Istvánnak, mert nagyon hamar érkezik a Fradi elleni meccs, ahol nem mi vagyunk az esélyesek (bár lehet, hogy ez a szerep éppen jól fog állni a csapatnak, szerdán nem nekünk kell majd kezdeményezni, építhetünk az átmenetekre). Kevés az idő és van tennivaló.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: Bár volt két érdekes megmozdulása az első félidőben, azért mégis neki köszönhetjük, hogy Drazsics nem kezdte meg hamarabb a gólgyártást. A végén csak a VAR-nak köszönheti, hogy nem csinált egy büntetőt is, de akkor már nem nagyon számított. 5
Szabó Alex: Ez nem az ő meccse volt, mert mindkét gólban volt szerepe. Az elsőnél nagyon könnyedén hagyta maga mögött Drazsics, a másodiknál pedig erélytelen volt Cserivel szemben. Ezen kívül nem lógott ki a mezőnyből, de összességében nem volt jó meccse. 3
Belényesi Csaba: Szerintem én még nem láttam ennyire bizonytalannak, mióta a KTE játékosa. Nem tudom, hogy Drazsics érzett rá valamire vele szemben vagy csak rossz napja volt, de sajnos látványosan maradt alul ebben a küzdelemben. Fel fog állni ebből, ebben biztos vagyok, de ez nem nézett ki jól. 3
Szalai Gábor: A hátsó hármasból neki volt a legkevésbé rossz meccse, de ő is messze volt a legjobbjától. Bár a támadásokat bátran segítette most is, a meccs végén pedig konkrétan már csatárt játszott, mégis azt mondhatjuk, hogy ennél már sokkal jobb teljesítményeket láttunk tőle. 5
Májer Milán: Amikor helyzetet tudtunk kialakítani az jobbára a bal oldalon történt, a jobb oldalunk kevésbé volt hatékony. A tavalyi önmagánál sokkal bátrabb, magabiztosabb, de azért nem ezzel a meccsel fogja magát reklámozni ő sem. 4
Vágó Levente: A meccs nagy részében támadó feladatai voltak, ami neki is egy új helyzet, hiszen kevesebbet kellett a védekezéssel foglalkoznia. Azok közé tartozott, akik közel jártak a gólhoz, és a posztjából adódó feladatokat viszonylag jól oldotta meg, a fejpárbajokban pedig idén kiemelkedően jól teljesít. 6
Szuhodovszki Soma: Olyan képességű játékos, aki az ilyen meccseken képes lehetne villantani, ez viszont most nem sikerült neki. Nem játszott rosszul, csak hát igazán jól sem. 5
Zeke Márió: Az első félidő talán legnagyobb kecskeméti helyzete az övé volt és a kombinatív játékban is megmutatta magát időnként. Ez a meccs nem a védekezésről szólt és mivel volt lehetősége magasan helyezkedni, a kontráknál nem is nagyon volt esélye visszaérni, de támadásban igyekezett becsülettel. 5
Zsótér Donát: Látszott rajta a tenni akarás és talán a legnagyobb helyzetünk is az övé volt. Amíg a pályán volt, addig hellyel-hellyel közzel megvoltak a vonalak közt felvett labdák, bár a kapu felé ritkán tudott fordulni. Érezhető, ahogy egyre jobban beilleszkedik a csapatba, ez pedig kifejezetten jó hír. 6 (MVP)
Horváth Krisztofer: Egyre több felelősséget vállal, egyre inkább vezérként viselkedik a pályán. Tudja, hogy ő nem bújhat el a pályán, elkéri a labdát, és gólra törően, veszélyesen játszik. Ezúttal ebből kicsit kevesebb látszott, de mindenképp a jobbak közt volt a meccsen. 6
Pálinkás Gergő: Talán ő a legnagyobb áldozata annak, hogy nem tudtuk eljuttatni a labdát a támadóharmadba, hiszen jobbára egymagában küszködött elől. Kevés emlékezeteset alkotott, de erre kevés lehetősége is volt. 4
Cserék:
Matheus Leoni: Aktívan és jól szállt be a meccsbe, felfrissült némileg a bal oldalunk a beállásával. Valódi helyzeteket nem tudott kialakítani, de mindenképpen dicsérendő volt ahogy belépett a játékba. 6
Tóth Barna: Egyszer-egyszer tudott pozíciót fogni, ilyenkor volt némi remény arra, hogy helyzet alakuljon ki, de ő maga nem jelentett veszélyt a kapura. 5
Szűcs Kornél: Szeretem azt a vállalkozókedvet, ami jellemzi, bátran indul meg olykor több védővel szemben is. Ezt most is megmutatta, de sajnos komoly eredménye nem volt. 5
Kiss Bence: Sok lehetőség van ebben a srácban, ezúttal is voltak olyan momentumai, amik sokat ígértek, ráadásul egy ízben hátul szinte utolsó emberként szerelte Drazsicsot. Szurkolok, hogy még több játékpercet kapjon. 6
Szendrei Ákos: Ha azt mondtam, hogy Kiss Bencét szívesen látnám többet a pályán, akkor ez igaz Szendreire is. Ezúttal szűk negyed órát kapott, amivel sajnos nem tudott igazán élni, nem volt hatása a mérkőzésre. 5
Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Mezőkövesd ellen:
Kecskeméti TE – Mezőkövesd Zsóry FC – Online Poll – StrawPoll
What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Szalai Gábor, Májer Milán, Vágó Levente, Szuhodovszki Soma, Zeke Márió, Zsótér Donát, Horváth Krisztofer, Pá…
Jegyzőkönyv:
NB1, 7. forduló
2023.09.22. 20:00
Kecskeméti TE 0-2 Mezőkövesd Zsóry FC
(HT: 0–0)
Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 3647 fő
Vezette: Dr. Csonka Bence (Buzás Balázs, Szécsényi István, vb.: Zierkelbach Péter)
Kecskeméti TE: Varga B. – Májer (Szűcs K. 60.), Szabó A. (Szendrei 81.), Belényesi, Szalai G., Zeke (Leoni 60.) – Vágó, Szuhodovszki – Zsótér (Kiss B. 60.), Horváth K. – Pálinkás (Tóth B. 60.). Vezetőedző: Szabó István
Mezőkövesd Zsóry FC: Piscitelli – Kállai, Lukics, Pillár, Beriashvili, Nahirnij – Brtan (Cseri T. 64.), Cseke, Vajda (Gomis 64.) – Drazsics (Szalai J. 92.), Babunszki (Nagy G. 84.). Vezetőedző: Kuttor Attila
Gólszerző: Drazsics (64., 79.)
Sárga lapok: Szuhodovszki (38.), Belényesi (48.), Vágó (62.) ill. Kállai (31.)
A játékpercek alakulása a szezonban:
Játékpercek 2023/2024
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Hát Horváth Krisztofer ügyben nagyon nem értünk egyet de se baj ezért is szép a foci. Szerintem egyik oka ép ő volt,hogy kikaptunk. Élőben is sejtettem de utána megnézve a meccset bebizonyosodott, rá csavarodott a labdára nem passzolt önző volt nagyon sok labdát eladott. A támadások 80-90% nála akadt meg,az első félidő 26. percében sikerült először csapattársához passzolni ez 45 perc alatt kétszer sikerült csupán. A szünetben Bozsik szakértő úr helyesen elemezte a játékát még volt vagy 4-5 olyan szituáció közte és Zeke között és nem adta a labdát élőben ezt nagyon jól lehetett látni. Ez egy csapat játék tuttomal,és a legnagyobb gond ezzel teljesen megöli Szuhodovszki Soma játékát nem először. A másik ok a cserék egyszerre négy 0-0 nál na akkor meg mondtam kikaptunk. Az öt védőből a kettő leggyorsabbat levitte legalább az egyiket hagyta volna fent ha az ellenfél kontrázik ez lét fontosságú. De nem baj szerdán javítunk hajrá KTE.
Valójában nincs köztünk véleménykülönbség, maximum annyiban, hogy Horváthnak milyen hatása volt a végeredményre. Az nekem is szemet szúr, hogy sokat cipeli a labdát, sokszor előfordul, hogy lassan vagy rosszul dönt. Szereti a labdát, szereti a cselt és ebből bizony van, hogy rosszul jövünk ki, ahogy például az általad említett első félidős helyzetekben is rendszeresen választott bonyolult megoldást a kézenfekvő helyett.
Ezzel szemben úgy érzem, hogy ha ő nincs pályán az ilyen meccseken, akkor egyszerűen nem vagyunk veszélyesek. Az a vállakozókedv és bátorság, ami benne van persze tud akadály lenni, amikor nem megy neki a játék, de sokszor ennek köszönhetőek a kialakult helyzeteink is.
Sajnos a pénteki meccsen ő sem volt igazán jó, az osztályzat valójában inkább annak szól, hogy a veszélyes szituációink szinte mindegyikében szerepet vállalt.
Abban egyetértek, hogy meg kell vele értetni, hogy mindenki jobban jár, ha a labda mozog és nem az ember cipeli azt.
Akkor jól látjuk mind a ketten én is így gondolom,mert az első csellel egy az egyben bárkit meg tud verni de jön a követkző és a következő. Talán a mester elbeszélget vele a passz fontosságáról.
Hát Horváthnak nem nagyon volt első jó csele sem. És nem csak önző, hanem semmit nem csinál eslő, de még második szándékból sem. Ha a lesgól előtt korábban lő, talán beakadt volna les nélkül. A cserék szerintem jól szálltak be, bár én a két szélsőt fent hagytam volna, s Kornélt Alex helyére küldtem volna be. Zsótértól nem voltam elájulva, bár nagyon akar és ez dicséretes. Az 5. percben megmondtam a helyszínen, hogy Kiss Bence be fog jönni helyette valamikor. Szuhóval idén egyáltalán nem vagyok kibékülve, labda nélkül és védekezésben nagyon gyámoltalan, a lövéseket is nehezen vállalja el, inkább tol még rajta egy feleslegeset. Sajnos Rossi élőben látott mindent… Nincsenek lőtt passzok, élesen belőtt labdák, keresztbefutások, átlövések. Aggasztó volt nézni, nem a pipogyaság, hanem a hitehagyottság volt leginkább bántó.
Rossi véleménye felé hajlok. Nem divatból, hanem, mert a sikeres korszakban is hasonló véleményt hangoztattam. Szerintem a mester is tisztában van vele, csak ő is halad az árral. Közben arculatunkat kezdjük elveszíteni. Hiába igazoltunk tehetségeket, tudásukat egyelőre nem sikerült a csapatba integrálni. Teljesítmény hiányában az ujjongást sem kellene túl tolni. Kezdjünk mindent elölről. Mondjuk onnan, hogy a bennmaradáshoz szükséges pontszám, és a csapatjáték fontosságát, visszatérően hangoztatjuk. Azzal a taktikával talán még a dobogó tetejére is felkúszhatunk. Nálam a bizalomvesztés felejtős, legfeljebb a ködös mix egére reálisabb képet festek.
Zónával egyet értek mindenben térjünk vissza a tavalyi játékunkhoz mert a védekezésben is látok változást. A két szárnyvédőnek beljebb kell húzódni ami eddig nem így volt,az ellenfél szélső hátvédeinek nagyobb területek nyílnak. A mi szárny védőinknek sprintben kell támadni őket a nagy terület miatt simán elpasszolják mellettük a zsugát. Nem értem miért kell megváltoztatni egy jól működő rendszert. Megvagyok győződve arról ha a tavalyi játékunnkat játszanánk a sérülteket leszámítva a tavalyi emberekkel akkor újra sikeresek lennénk. Az újakat meg szépen be integrálni a csapatba persze nekem innen könnyű okosnak kenni utólag.
Én is Zóna véleményét osztom.
Nekem tetszetősebb és nyilván eredményesebb volt a tavalyi játékunk.
Akkor minden meccsen az életünkért küzdöttünk
Most valahogy más a feeling.
De bízzunk a Mesterben és s csapatban.
Igazából ez az első hullámvölgy mióta fel jutottunk .
El voltunk kényeztette 🙂
Mindörökké KTE
Igen, „más a feeling”. Nincs könnyű helyzetben a szakvezetés, egyrészről van a klubfilozófia, másfelől a szurkolók elvárása. Az ezüstéremmel maguknak tették magasra a lécet. Ezzel függ össze a cserék lebonyolítása, amit Rossi is megpendített. Ezt a témát eddig csak árnyaltan érintettük, érdemes lenne egyszer mélyebben kivesézni. Szabó Pistáék döntés helyzetbe kényszerültek, maradnak az eredeti klubfilozófiánál, és szabadon cserélgetnek, vagy profi meccsezés irányába mozdulnak el. Ez esetben minden változtatást nagyon meg kell fontolni. Bennem olyan érzés motoszkál, – talán az igazolásaik is ezt támasztják alá – a hezitálás időszakát éljük. Élvezetes dolog a nagy felhajtás, meg, hogy a „hírös kilincset” a csúcsvezetők egymásnak adják át, de a lényeget soha nem szabad szem elöl téveszteni, elsődleges cél a bennmaradás.Hajrá KTE!