Az utolsó előtti erősorrendünk következik, ami egyben azt is jelenti, hogy igen közel a bajnokság vége. Matematikailag még nincsenek eldőlt kérdések, de vannak csapatok, akiknek nagyon úgy tűnik, hogy meg van írva a sorsa. A kulcspozíciókban nem változtattunk a véleményünkön, a középmezőnyben volt mozgolódás. Két csapat nagyot ugrott előre, egy harmadik pedig jócskán visszacsúszott, de nem csak az ő helyük változott.
Ha a Fehérvár elleni meccsre igyekszünk emlékezni (bár nem tisztázott, hogy miért akarnánk ilyet tenni), akkor nem feltétlen a remek futball jut majd eszünkbe, hanem mondjuk a bíráskodás színvonala. Vagy annak hiánya. Ugyanakkor erről a meccsről is szavaztatok és a győztes egy fiatal reménység lett, a második és harmadik helyre pedig húzóemberek kerültek.
Rakétasebességgel lett a szurkolók egyik kedvence a Fehérvár elleni meccs legjobbja részletei…
Nem volt ez egy jó meccs. A Kecskemét nem tudott, a Fehérvár nem akart igazán élvezhető futballt kisajtolni magából, persze a kettő nem független egymástól. Ugye milyen borzasztó lett volna, ha egy semmilyen 0-1-ről kellene beszélgetnünk? „Szerencsére” a segítségünkre sietett Vad II István, aki érzelmeket csiholt a kecskeméti szurkolókból, csak hogy érezzük, hogy pezseg bennünk az élet.
Öles léptekkel haladunk a bajnokság hajrája felé, a Lila Köd pedig megint úgy csinál, mintha a jövőbe látna. Boszorkánykonyhánkban elkészült a legújabb erősorrend, de mindenkit óva intünk attól, hogy heveny tippmixelésbe kezdjen erre alapozva, mert amit mi csinálunk nem más, mint vajákolás. A legutóbbi vajákolásunkhoz képest most nem sok új ötletünk volt, kevés helyen változtattunk, ahol pedig igen, talán ott sem teljesen indokoltan.
Rohannak egymás után a fordulók, újabb három telt el, mi pedig megint nekiveselkedtünk, hogy megtippeljük a bajnokság végeredményét. A dobogó és a kiesők kapcsán tartjuk a véleményünket, a középmezőny azonban kezd összekuszálódni.
A téli szünet, ha nem is röppent el, de véget ért, lejátszották a csapatok az első „tavaszi” meccsüket (egyesek már a másodikat is), így itt volt az ideje, hogy a Lila Köd szerzői újra gondolkodóba essenek, ennek pedig az alábbiakban olvasható erősorrend lett az eredménye. Az élmezőnyt ugyanúgy képzeljük el, ahogyan a szünet előtt, a középmezőnyben és a hátsó fertályban azonban már volt némi mozgolódás.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
Fordulatos és lüktető meccsen szereztünk pontot Székesfehérváron és ezúttal a meccs egyes szakaszaiban a játékunk is mutatós volt. A szavazás két játékos között dőlt el, akik eredménye között kis különbség volt, a harmadik helyen pedig ezúttal holtverseny alakult ki.
Én például a lefújáskor még meglehetősen szívtam a fogamat. Aztán ahogy elkezdett ülepedni az élmény, egyre inkább megbarátkoztam a döntetlen gondolatával. Továbbra is a középmezőnyben vagyunk, látótávolságra a dobogótól és a visszapillantóban egyelőre apró pont a kiesőzóna.
A Debrecen elleni meccset megelőzően arról írtam, hogy győzelemmel fordulunk a meccsre és a válogatottba három kecskeméti játékos kapott meghívót, tehát adott a pozitív input ahhoz, hogy egy erős csapatot legyűrjünk. Na akkor kezdődött a vesszőfutásunk, hiszen a Loki ellen indult egy hatmeccses nyeretlenségi sorozatunk a bajnokságban. Újabb válogatott szüneten vagyunk túl, megint három kecskeméti játékossal a keretben (ketten lehetőséget is kaptak), győzelemmel érkezünk egy jó csapat, a Fehérvár elleni meccsre. Szuper lenne, ha nem ugyanúgy folytatódna a történet, mint legutóbb.
Kétszer nem csap ugyanoda a villám, ha nem lépünk ugyanabba a folyóba részletei…
