Elmaradt a pontszerzés Zalaegerszegen, ezúttal ráadásul egy közvetlen rivális ellen, ami így duplán fájó. De sajnos itt még nem ér véget a sor…
Letéríti-e a KTE-t a Szabó István által elképzelt útról az eredmények hiánya? részletei…
Az utolsó meccsünk előtt úgy tűnt, hogy már mindenre választ kapott, aki követi a magyar futballt. Tudtuk, hogy ki a bajnok, tudtuk, hogy kik a kiesők és addigra már az is kiderült, hogy kik végeznek a dobogón és a negyedik helyen. Kit érdekel, hogy ki lesz a hatodik? Hát minket érdekelt.
Lassacskán elérünk a szezon végéhez, amit mindennél jobban jelez, hogy az utolsó erősorrendünk következik. Érdekes visszatekinteni, hogy mennyiben változott a legelsőhöz képest: a Fradit, a ZTE-t és a Mezőkövesdet most is ugyanoda várjuk, mint a bajnokság előtt, de meglepett bennünket például a Fehérvár, míg a KTE-t és az Újpestet a szezon előtt a felsőházba vártuk, azonban mostanra már alsóházat vizionálunk az esetü(n)kben.
Az utolsó előtti erősorrendünk következik, ami egyben azt is jelenti, hogy igen közel a bajnokság vége. Matematikailag még nincsenek eldőlt kérdések, de vannak csapatok, akiknek nagyon úgy tűnik, hogy meg van írva a sorsa. A kulcspozíciókban nem változtattunk a véleményünkön, a középmezőnyben volt mozgolódás. Két csapat nagyot ugrott előre, egy harmadik pedig jócskán visszacsúszott, de nem csak az ő helyük változott.
Az van, hogy miután nagyon magabiztosan megütöttük a Kövesdet, aztán legyűrtük a Diósgyőrt és az Újpestet, a Paks elleni vereség dacára is egészen közel sodródtunk a negyedik helyhez. Na de ez a magyar NB1, ahol a középmezőny rendszeresen körbepofozza egymást, így mielőtt belakhattuk volna a élmezőny egyik pozícióját, gyorsan vissza is csúsztunk a tabella alsó felébe.
