Nem volt ez egy jó meccs. A Kecskemét nem tudott, a Fehérvár nem akart igazán élvezhető futballt kisajtolni magából, persze a kettő nem független egymástól. Ugye milyen borzasztó lett volna, ha egy semmilyen 0-1-ről kellene beszélgetnünk? „Szerencsére” a segítségünkre sietett Vad II István, aki érzelmeket csiholt a kecskeméti szurkolókból, csak hogy érezzük, hogy pezseg bennünk az élet.
A két csapat kezdőcsapatait tekintve nagy meglepetést nem vehettünk észre. Szabó István gyakorlatilag egy kivétellel az alapcsapatot küldte pályára, az egy kivétel Szendrei volt, akinek a csapatba állításával már kimondottan a fiatalszabály oltárán áldozott a kecskeméti mester. Rajta kívül minden a megszokott volt Varga Bencével a kapuban, előtte a Szabó-Belényesi-Katona hármas, két szélen Szűcs és Zeke, középen Vágó és Zsótér, elől pedig Banó-Szabó és Horváth támogatta a már említett Szendreit. Bartosz Grzelak csapata három vereség után érkezett Kecskemétre és egy negyedikkel a teljes középmezőnyt magára húzta volna, mint a paplant, ennek megfelelően a kezdőn is azt lehetett látni, hogy ez a csapat arra van kitalálva, hogy ha megvan a vezetés, akkor abból már ne engedjen a csapat. A kapuban a válogatott kerettag Tóth Balázs helye nem volt kérdés, előtte a Bese, Szerafimov, Spandler, Gergényi, Schön ötössel, akiket a középpályán a védekező szellemű Csongvai és Sigér is támogatott, a támadásokért pedig a labdaügyes Christensen, elől pedig a legutóbb ellenünk mesterhármast jegyző Katona és Gradisar felelt.
Az első 10 percben ugyan néhány beíveléssel akadt dolga Vargának (aki egyébként az egész meccsen látványosan nem fogni akarta ezeket, hanem ütni), de a Fehérvár fékezett lelkesedéssel támadgatott, nekünk pedig előfordult egy-két ígéretes kontránk, amik során rendre rossz megoldást választottunk (vagy a vendégek állították meg időben falttal az akciót), így lövésig nem jutottunk mi sem. Azt már a meccs elejétől érezni lehetett, hogy a fehérvári kirúgásoknál szeretnénk arra szorítani az ellenfelet, hogy direkt játékot játsszon és Tóth rúgja fel a labdákat, aztán a fejpárbajokat majd megnyeregetjük, a lecsorgókat összeszedjük. Az ötlet nem volt rossz, mert így a megszerzett labdákkal egy rendezetlenebb védelmet lehetett volna megrohamozni, de sajnos a támadójátékunk nagyrészt nem erről szólt. A Videoton fegyelmezetten húzódott vissza előttünk, a vonalaink távol voltak egymástól, így a Szabó-Belényesi-Katona hármas jobbára egymás közt gurigázott, és mivel Zsótér és Vágó keveset léptek vissza a labdákért, jobb híján elindultak a hosszú labdák Szűcs, Zeke, Szendrei, Horváth felé. Ezeket a vonalakat áttörő íveléseket azonban többnyire jól oldotta meg a Fehérvár. A meccset amúgy elég sok pontatlanság jellemezte, A Vidi is sok labdát szórt el, de a KTE is borzolta a szurkolók idegeit (Horváth például gyakorlatilag kétszer játszotta el ugyanazt az eladott/majdnem eladott labdát, amiből a Fradi ellen gólt kaptunk). Az első félóra végén aztán végre jeleztük, hogy mi meg akarjuk nyerni a meccset: előbb Zsótér veszélyesen középre lőtt labdáját kellett Tóthnak védenie, majd egy perccel később Vágó bikázott fölé egy Szűcs beadást. Ekkor simán érkezhetett volna a kecskeméti gól, ami kinyitotta volna a Fehérvárt, egy teljesen más alapszituációt teremtve, valószínűleg valami hasonló forgatókönyvet képzeltünk el. Ehelyett a 33. percben Katona hiába nyert meg egy fejpárbajt, Christensen elhozta a labdát Zsótér elől, aki Bese visszapasszánál is távol volt a norvégtól, a vendégek középpályása pedig takarásból lőtte/gurította kapura a labdát, ami meglepte Vargát. A szurkolók közt vita alakult ki arról, hogy ez mennyire a kapus gólja, elvégre nem biztos, hogy sokat látott a lövésből, de szerintem egyértelműen benne van Benyó a gólban, közel jön a testéhez a labda, rosszul ér bele, abszolút védhető lövés volt. Ugyanakkor nem húznám rá a vizes lepedőt, mert a teljes védelem borzasztó erélytelen volt a gólnál, Christensen fájóan könnyen került lövőhelyzetbe. A kapott gól után is mutattunk életjeleket: Szendrei kétszer is ígéretes helyzetben vesztett labdát, de Tóthot már nem állítottuk feladat elé.
Az első félidőben e KTE kezdeményezőbb volt a Fehérvárnál, de Tóth Balázsnak igazán nagy védeni valója nem akadt (kicsi is csak egy), a Vidi pedig egy nem túl jó lövéssel meglepte Vargát. Szabó István kettőt is cserélt: az ezúttal is igyekvő, de a szokásos önmagától elmaradó Zsótért Helmich Pál, a kapura veszélytelen Szendreit pedig Lukács Dániel váltotta. Úgy tűnt, hogy ez be is válhat, mert a második félidő első 10 percét kifejezetten megnyomtuk, sőt, mondhatjuk, hogy ekkor Tóth Balázs mentette meg a Videotont. Ugyan Szűcs, Lukács és Helmich is próbálkozott úgy, hogy nem kellett közbeavatkoznia a kapusnak (mindhárom lövést blokkolták), de Vágó fejesénél és Helmich második lövésénél bravúrt mutatott be, amivel nagyjából igazolta is, hogy miért gondolja Rossi, hogy válogatott formában van. Talán ez volt a meccsnek az a szakasza, amikor Grzelak csapata felismerte, hogy közelebb áll ez a meccs a kecskeméti egyenlítéshez, mint a második vendéggólhoz, és bár eddig sem siettek sehova, de innentől látványosan kezdte lopni az időt a Vidi, ami viszont nem csak a mi támadásainkat, hanem úgy nagyjából a futballt ölte meg a meccsen. Hogy ezt az egészet Vad II. István hagyta, sőt olykor úgy érződött, hogy partner benne (egyetlen lapot sem kapott a vendégcsapat időhúzásért), nagy probléma, mert ahhoz nagyon korán kezdődött az időhúzás, hogy el lehessen nézni. Azt hihettük, hogy Szabó István a 70. percre jutott el oda, hogy kockáztasson, hiszen Szabó Alex helyére Pálinkás Gergő érkezett (akit én már sokkal hamarabb is szívesen láttam volna a pályán, akár Lukács előtt is, hiszen érezhetően sok hosszú labdával operáltunk, amiket nem tudtunk megtartani elől). Ez azonban csak látszólagos volt, mert a felállás nem változott: maradt a három védő (Szűcs lépett vissza Szabó helyére), maradt a két szárnyvédő (Lukács lépett vissza a jobbszélre) és maradt az egy csatár mögött érkező két támadó szellemű játékos (Pálinkás mögött Banó-Szabó és Horváth). A meccs hajrájában már nem sok látványos dolog akadt, de ezek közé tartozik Schön Szabolcs némi szekunder szégyenérzetet kiváltó „Legrosszabb férfi mellékszereplő” díja és Belényesi megpattanó lövése. Előbbi kapcsán felmerül a kérdés, hogy kell-e Schönnek férfiak által űzött kontaktsportban részt vennie, az utóbbinál meg egy pillanatra felvillant a remény az egyenlítésre, de Tóth bravúrja hamar szertefoszlatta azt.
A meccs után a szurkolók két dologgal vannak elfoglalva: Vad II. teljesítményével és a fehérvári időhúzással. Előbbiről meglehetősen lesújtó véleménnyel vagyok, az utóbbi kapcsán meg valamelyest elnéző tudok lenni. Grzelak csapata egy hárommeccses vereségszériából érkezett, ami alatt kapott 8 gólt és egyet sem lőtt. Ez egy harmadik helyezett csapat esetében komoly gödör, amiből nem könnyű kimászni. Grzelak úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad kimásznak, mindegy, hogy milyen játékkal. Nem eggyel többet akartak rúgni, mint az ellenfél, hanem eggyel kevesebbet kapni és ezzel az égvilágon semmi gond. A győzelemhez több út vezet, minden csapat és edző eldönti, hogy melyiket stratégiát tartja optimálisnak, az ellenfélnek pedig az a dolga, hogy ezt megakadályozza és a saját elképzelését valósítsa meg. Grzelak ötlete messze áll attól, amivel reklámozni lehet a futballt, nem emiatt iratnak majd a szülők halomnyi gyereket a fehérvári utánpótlásba, de három vereséget követően egy valid döntés és nem mellesleg sikerre vezetett. Mondjuk az eredmény tíz körömmel való megtartására irányuló taktika nem feltétlen kell, hogy egyenlő legyen azzal, hogy egy teljes félidőn keresztül változatos eszközökkel húzod az időt, mert utóbbi sok néző számára unalmas, mint egy akvárium és nem is nagyon vesz fel értéket a számegyenesen, míg a defenzív vagy domináns futball vagy egyáltalán a futball képvisel valamilyen pólust, de mondom, az eredményhez nem egyféle út vezet és pláne egy vereségsorozatot követően olyan ösvények is szimpatikussá válhatnak, amiket egyébként nem választanál. Ami számomra érdekesebb, hogy változatlanul nem tudjuk kezelni az előző szezon terhét. A tavalyi ezüst után több ellenfél adja át a területet ellenünk, többet van nálunk a labda, magasabban van a védelmi vonalunk. A visszahúzódó ellenfelek megbontása azonban láthatóan okoz problémákat a csapatnak (ezen a meccsen is főleg pontrúgások után tudtunk veszélyeztetni, de a csapat fő erőssége ezen kívül a gyors és direkt támadójáték, amit nehéz egy felállt védelem ellen megvalósítani), a három kreatív támadónk közül Horváth egyelőre kicsit egyedül van, mert bár Banó-Szabó és Lukács számai sem néznek ki rosszul, de egyelőre mindketten távol vannak a csúcsformájuktól, Krisztofer pedig egyre több terhet is vesz a nyakába, sokat vállal, sokszor olyankor is, amikor lenne jobb megoldás. Persze a szezon hátralevő részében nagy kockázatok már nem rejlenek: oda lehet érni egy negyedik helyre, ami szerencsés együttállás esetén érhet nemzetközi kupát, lehet előremenni a kupában. Az újabb kilépés a Konferencia Ligába bravúr lenne és ha ez a bravúr elérhető, nyilván célozzuk meg, de a hátralevő bajnokik lehetőséget adnak arra is, amire a 12 csapatos bajnokság nagyon ritkán: az építkezésre, a jövőre gondolásra. Idén van két csapat, akik nagyon leszakadtak, ez pedig megteremti az esélyt, hogy hamarabb nyugodjon meg a többi csapat, több a „tét nélküli” mérkőzés. Kérdés, hogy Szabó István nyíltan a csapat elé tűz-e egy nagy célt (4. hely vagy kupagyőzelem) vagy egy elérendő pontszámban gondolkodik, aztán meglátjuk, hogy mire lesz elég.
Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):
Varga Bence: A teljes mérkőzést tekintve nem volt nagyon gyenge meccse, de a kapott gólban benne volt és akadt egy igazán veszélyes kijövetele is. Ez most gyengébb volt, mint a tőle megszokott, lehet, hogy jót tenne neki kicsit nagyobb versenyhelyzet is, de korábban is szépen felállt abból, amikor hibázott, így nem aggódok miatta. 4
Szabó Alex: A védelmünk összességében jól működött, ő is több szerzett labdát, blokkot mutatott be, a párharcait is jó százalékkal nyerte. A támadójáték felpörgetése végett lecserélték, de addig jól teljesített. 6
Belényesi Csaba: Védekezésben ezúttal is stabil volt, bár a korábban erősségének számító becsúszások terén most többször is ütemet tévesztett. A meccs végén akár egyenlíthetett volna, pedig talán nem tőle vártuk volna ezt. 6
Katona Levente: Kifejezetten jó meccse volt, bár a gólban volt némi szerepe neki is. Ennek ellenére jól vívta meg a párharcokat, sok labdát szerzett. A hosszú labdái azonban nem voltak elég pontosak. 6
Szűcs Kornél: Két különböző poszton játszott a meccsen, védekezésben mindkettőn jó teljesítményt nyújtott, de támadásban kevesebbet tett hozzá, akadtak pontatlanságai. Az egyik ilyennek köszönhető a sárga lapja is. 5
Vágó Levente: A labdaszerzésekben ezúttal is jól működött, a támadásépítés azonban akadozott és ebben segíthetett volna ő is. Ennek ellenére a legnagyobb helyzetek az ő nevéhez fűződnek, de a meccs végére eltűnt kissé. 5
Zsótér Donát: Nagyon kedvelem benne, hogy az ő játékában alapvetés, hogy feltúrja a pályát. Ez így történt most is, de a kombinatív játékban nem a megszokott színvonalon vett részt. 4
Zeke Márió: Nem állítom, hogy voltak a csapatban igazán kiemelkedő teljesítmények, de ő jól játszott, főleg a második félidőben. Egyébként is aktívabbak voltunk az ő oldalán, de védekezésben is határozott volt. Nem volt extra, amit nyújtott, de ezen a meccsen talán a legkevesebb hibával játszott. 6 (MVP)
Banó-Szabó Bence: Sajnos nem tudja ugyanazt a szintet hozni, mint tavaly, a Szuhodovszkival meglevő játékkapcsolata hiányzik valamelyest, de az a minőség, amit képvisel, akkor is előbukkan, amikor nem megy neki a játék. Ezen a meccsen is voltak olykor szép megmozdulásai, de összességében valószínűleg többet várnak tőle a szurkolók. 4
Horváth Krisztofer: Ezúttal is sokat vállalt, ami olykor nagyon jó, olykor meg túl sok. Ez azt jelenti, hogy amikor a leghalványabb esély van rá, akkor lő és cselez, nem ijed meg attól, hogy vezér legyen, csak ez hoz egy hullámzást a játékába. Minden labdaérintésén látszik a minőség, csak néha túlságosan szereti a labdát. 5
Szendrei Ákos: Ha Horváth önbizalmának csak a fele költözne Szendreibe, akkor sokkal veszélyesebb csatár lehetne. Most ugyanis nem túlzottan veszélyes, kevesebbet vállal a kelleténél (bár ezen a meccsen kulcspillanatokban is inkább cselezett passz helyett), de messze is volt az ellenfél kapujától, tehát nem csak rajta múlott, hanem a csapatjátékon is. 4
Cserék:
Helmich Pál: Nagy lendülettel ugrott bele a meccsbe, harcias volt, szerzett sok labdát, beleállt a párharcokba, védekezésben és támadásban is voltak szép momentumai. A semmiből érkezett ebbe a csapatba, de már most lehet érezni, hogy rövidesen fontos láncszem lehet. A második félidő második felére kicsit eltűnt, de összességében ez megint jól nézett ki. 6
Lukács Dániel: Valamelyest kétarcú volt a második félidőben, voltak veszélyes beadásai és szép megmozdulásai, de a kaput nem veszélyeztette és Pálinkás beállásával távolabb is került a kaputól, védekezésben pedig többször is könnyen játszották át. 5
Pálinkás Gergő: Én már hamarabb is szívesen láttam volna a pályán, pláne, hogy a beállása után kiemelkedően jó arányban vívta meg a párharcait. Kapura nem tudott veszélyt jelenteni, ami nyilván kritika egy csatár esetében, de mezőnyben szerintem jól szerepelt. 5
Májer Milán: Nem sok időt töltött a pályán, kevés hatása is volt a meccsre. A lefújás után kidumált magának egy piros lapot is, de Vad II. korábbi ténykedése alapján valami nagyon durvát kellett mondjon, hogy előkerült a lap. Mindenesetre én elképzelhetőbbnek tartom, hogy a kiállítása túlzó volt. 5
Máshogy láttad? Szavazd meg itt, hogy kik voltak a legjobbak a Fehérvár ellen:
Kecskeméti TE – Fehérvár FC – Online Poll – StrawPoll
What’s your opinion? Vote now: Varga Bence, Szabó Alex, Belényesi Csaba, Katona Levente, Szűcs Kornél, Vágó Levente, Zsótér Donát, Zeke Márió, Banó-Szabó Bence, Horváth Krisztofer, …
Jegyzőkönyv:
NB1, 25. forduló
2024. 03. 16. 17:45
Kecskeméti TE 0-1 Fehérvár FC
(HT: 0-1)
Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2548 fő
Vezette: Vad II. István (Berényi Ákos, Szécsényi István, vb.: Kulcsár Katalin)
Kecskemét: Varga – Szűcs, Szabó (Pálinkás 70.), Belényesi, Katona (Májer 91.), Zeke – Vágó, Zsótér (Helmich 46.), Banó-Szabó – Horváth, Szendrei (Lukács 46.). Vezetőedző: Szabó István
Fehérvár: Tóth B. – Bese, Serafimov, Spandler (Fiola 55.), Gergényi, Schön – Csongvai, Sigér, Christensen (Mario 94.) – Katona, Gradisar (Tóth T. 71.). Vezetőedző: Bartosz Grzelak
Gól: Christensen (33.)
Sárga lapok: Katona L. (19.), Lukács D. (78.), Banó-Szabó (82.), Szűcs K. (94.) ill. Csongvai (3.), Schön (45.)
Kiállítva: Májer (lefújás után)
A játékpercek alakulása a szezonban:
Játékpercek 2023/2024
Beautiful, easy data visualization and storytelling
És a csapatok mozgása a tabellán:
Tabella mozgás
Beautiful, easy data visualization and storytelling
Minden szavaddal egyet értek, majdnem ugyan ezeket a gondolatokat mondtam közvetlen meccs után a lelátón. A mester azt mondta a széleken Kellett volna mögéjük kerülni, na most a szélekre egyátalán nem vagy csak nagyon ritkán passzoltunk. De mivan ha sikerül a szélén megverni őket, a szélsők kinek adjanak be a két vagy három 150cm es támadóknak? A másik pedig ami döntő volt ezt a meccset feláldozztuk a fiatalszabályért, ugyanis Szendrei konkrétan egyenlő volt a nullával olyan érzésem volt mintha a pályán sem lett volna. Adtunk egy ember előnyt az ellenfélnek, de ezzel nincs is baj hiszen ezt már Szabó mester előre vetitte. Rá kell menni a magyar kupára a fiatal szabályból meg minél többet teljesíteni.
A fiatalszabályt szerintem alapvetően a Helmich, Iyinbor, Szűcs hármassal hamar teljesíteni lehetne, akár 90 perceket adva nekik, s a minőségből is keveset veszítve. Mindhárman agilisek, szerintem nem rosszabbak, vagy bizonytalanabbak, mint a helyükön játszók. A Fehérvár elleni fociölő retteneten számomra pl. Helmich volt a csapat legjobbja. (Persze értem Zeke kiemelését, ő nem csak egy félidőt kapott.)
Hát Szűcs már régen nem fiatal szabályos, a másik két játékos azonban igen. Helmichnek még sok a 90 perc szerintem ezt bizonyította a Fradi meccs és a mostani Vidi meccs második fele a félidejének. Szerintem szép lassan kell beépíteni de ezt nálam nagyobb szakemberek is tudják.
A szabály szerint már sem Szűcs, sem Iyinbor nem vehető figyelembe a fiatalperceknél (pedig ez megkönnyítené a dolgot, mert alapember, utóbbi pedig egészen jól szokott teljesíteni). A szabály szerint azok vehetők figyelembe, akik 2003-ban vagy utána születtek (Szűcs 2001-es, Iyinbor 2002-es születésű).
Akik figyelembe vehetők a fiatalperceknél:
– Szendrei Ákos
– Nagy Olivér
– Helmich Pál
– Polyák Kristóf
– Kovács Kolos
– Artner Dávid
Úgy tűnik, hogy tavasszal Szabó Istvánnak Helmichben van a legnagyobb bizalma közülük, de az ő játszatása lehet, hogy kevés lesz, szükség lesz a többiektől is játékpercekre.
Hát én akkor benéztem mert azt hittem az a fiatal szabályos aki az u21 -és válogatottban behivhato és én ezt rosszul tudtam. A védelmbe nagyon nem jó rutintalan fiatalt betenni bár nem tudom hogy gondolkodik a mester.
Polyák tavaly kapott két meccset tavasszal, de talán pontosabb, ha úgy mondom, hogy perceket a védelemben (az utolsó percekre állt be Pakson februárban, a szezon végén Újpesten pedig játszott bő fél órát), de ősszel Tiszakécskén játszott, most tavasszal meg főleg az NB3-as csapatban, ezért azt nem látom magam előtt, hogy ő kezdőként kapjon játékidőt, hacsak nem a szezon legvégén. Csereként lehet, hogy kap majd lehetőséget.
Helmich, Szendrei és Nagy Olivér meg fogja kapni a lehetőséget a hátralevő meccseken is, bár utóbbit én bátrabban használnám, az ő kevés játékperce engem meglep.
Hogy Kovács Kolos és Artner mennyi időt kap majd, az jó kérdés, én arra számítok, ahogyan Kovácsot bedobta 10 percre Szabó Zalaegerszegen, ilyen meccs végi 10-15 percek jöhetnek nekik szerintem.
A fiatal szabállyal odáig jutottunk, a pénzről többet beszélünk, mint a fociról. A magyar labdarúgás arra lett kihegyezve, hogy a tehetséges fiatalok mihamarabb menjenek magasabb szintű külföldi csapatokba pallérozódni. A válogatottba is így lehet legrövidebb úton bekerülni. Az eredmények azt mutatják, nem rossz stratégia. Tehát, a KTE-nek a kieséstől nem kell tartania, nyugodtan játszathatja a „pénzszerzőket”. Még jól is elsülhet. Nekem a problémám a csapatjáték minőségében van. Többre hivatott játékosaink nem találják helyüket. Mi az oka, az út hova vezet, hosszabb elemzést igényelne.
Ezzel egyet tudok érteni: a Banó-Szabó – Horváth – Lukács hármas nem annyira hatékony, mint reméltem, hogy lesz, legalábbis az együttműködésük kevésbé meggyőző.
Az edzőknek nem csak a szakmai dolgokra kell odafigyelni, hanem az anyagiakra is. A fiatal-szabály, csak egy elvárás, fix összeget jelent (90 perc majdnem 10 millió forintot), de ne hagyjuk figyelmen kívül azt se, hogy a tévés közvetítési pénzeket elsősorban a végső helyezések alapján osztják el, és egy plusz helyezés érhet akár 50 millió forintot is. Ezt átszámolva a gyakorlatba azt jelenti, hogy mondjuk ha öt meccsen csak „öregek” játszanak, de ezáltal egy hellyel előbb végez a csapat ugyanott tart anyagilag, mintha egy fiatallal nyomtuk volna végig az 5 meccset, de nem lépünk előre a tabellán, hanem ott maradunk. A kettő között a különbség az, hogy a fiatal-pénz fix, az egy hellyel jobb helyezés pedig nem garantált.
Visszafogott kritikádat vettem. Korábban Rossi erősebben pedzegetett, ami engem elgondolkodásra késztetett. De a keményebb szavakat az EB végére tartogatom. Reménykedve, hogy addigra a gondok megoldódnak. Arra azért kíváncsi lennék, Luki miként értékeli saját helyzetét. Érdemes volt otthagyni Diósgyőrt? Hiszen, talán a fiatal szabály miatt csöbörből vödörbe került.
Ez egy érdekes kérdéskör. Diósgyőrben ősszel szélsőként számoltak vele, ami lehet, hogy Kuznyecov távozásával változott volna, de ezt nem várta meg, hanem váltott. Szabó István egyértelműen csatárként gondol rá, de amikor eredménykényszerben van a csapat (amire az elmúlt meccseken többször is volt példa), hajlamos a sebessége miatt ugyanúgy a szélre (sőt, szárnyvédő posztra!) visszavonni Lukit, hogy helyet csináljon Pálinkásnak. És arról nem is beszéltem még, amit te is megpendítettél, hogy ha Szendrei több lehetőséget kap a fiatalszabály miatt, akkor az valószínűleg Luki kárára történik. Egyelőre ott tartunk, hogy a tavaszi tétmeccseken Lukács 580 percet kapott 9 meccsen, ami mérkőzésenként bő 64 percet jelent. Ez alatt az 580 perc alatt szerzett 3 gólt és 2 gólpasszt adott (azaz 5 gólból vette ki a részét), tehát átlagosan 116 percenként vállal szerepet egy gólban. Ez összességében nem hangzik nagyon rosszul, de Lukit az NB2-es remeklése miatt kicsit más szemmel nézzük. Hogy ezt ő maga hogyan értékeli, az jó kérdés.
Hoztad a tőled megszokott magas szintű érveket. Mindez arra sarkall, hogy tovább fűzzem a történetet. Lukács valószínűleg abban a hiszemben írta alá a szerződést, hogy eredeti helyén lőheti a gólokat. Ezt rögtön a bemutatkozása után hitelesítette. Erre mi történik, egy kulcsember csereként jut epizód szerephez. Futkározhat ide oda, ahol mestere szerephez juttatja. Tudod ilyen helyzetnek mi a vége… LEÉPÜLÉS! Mint ahogy hasonló cipőben járó társainál is. Ne érts félre, nem a szakmai stábot ostorozom, a versenykiírási stratégiát hibáztatom.