Két nagyon ellentétes félidőt játszottunk Pakson, a végén nulla ponttal, de nem teljesen reménytelen teljesítménnyel. Ez még akkor is így van, ha maga a meccs nem volt igazán színvonalas és a csapat is messze volt a csúcsformájától.
Nem biztos, hogy mindenki így gondolja, de szerintem a Diósgyőrt legyőzni a mi helyzetünkben bravúr. A mi helyzetünk alatt azt értem, hogy az alapjátékunk meghatározó figurái hiányoznak (közülük vannak, akiknek a hiányával meg kell barátkoznunk és vannak, akik majd visszatérnek). Az én értelmezésem szerint hoztunk tehát egy bravúrt, ami a Kövesd elleni meccset követően kötelezőnek is mondható.
Kíváncsian vártam a meccset, mert azon túl, hogy hosszú ideje nem láttuk tétmeccsen a csapatunkat, nyilvánvalóan érdekelt, hogy Szabó István hogyan képzeli el a csapatot a Szalai-Szuhodovszki kettős nélkül. Ha egy meccs után biztosak még nem is lehetünk benne, azért kezd már kirajzolódni.
A győzelem ezúttal sokkal fontosabb, mint hinnénk. A rossz hír viszont az, hogy épp az ellen a Mezőkövesd ellen kellene megszerezni, akiket az elmúlt időben nem nagyon vesz be KTE gyomra. Bár az okát nem tudjuk, hogy a kecskeméti múzsa miért a matyóföldiek ellen hallgat el, reméljük ezúttal újra duruzsolni kezd a csapat fülébe.
Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma és Tóth Barna távozása átalakíthatja a kecskeméti játékot, hiszen olyan játékosok távoztak, akik vagy alapemberek voltak, vagy hangsúlyosan határozták meg a játék képét, amikor pályán voltak. Szabó István egyik megoldandó feladata, hogy a csapat játékát úgy alakítsa át, hogy a KTE versenyképes lehessen a tavaszi szezonban.
A téli transzferablak a KTE játékának változását is magával hozhatja részletei…
A KTE és az MTK bajnokija előtt esett az eső, ami mindennél pontosabban jelzi előre, hogy a mérkőzés kapcsán mindenről szó lesz, csak a mérkőzésről nem. És bár maga a jelenség mélységesen bosszant, ennek ellenére (vagy éppen ezért) én is beállok a sorba. Rendhagyó beszámoló, talán nem is a meccsről, hanem a futballal kapcsolatos közbeszéd lustaságáról.
DÖBBENET! Nem hiszed el, hogy milyen pályán játszik az NB1-es csapat! részletei…
Én például a lefújáskor még meglehetősen szívtam a fogamat. Aztán ahogy elkezdett ülepedni az élmény, egyre inkább megbarátkoztam a döntetlen gondolatával. Továbbra is a középmezőnyben vagyunk, látótávolságra a dobogótól és a visszapillantóban egyelőre apró pont a kiesőzóna.
A Debrecen elleni meccset megelőzően arról írtam, hogy győzelemmel fordulunk a meccsre és a válogatottba három kecskeméti játékos kapott meghívót, tehát adott a pozitív input ahhoz, hogy egy erős csapatot legyűrjünk. Na akkor kezdődött a vesszőfutásunk, hiszen a Loki ellen indult egy hatmeccses nyeretlenségi sorozatunk a bajnokságban. Újabb válogatott szüneten vagyunk túl, megint három kecskeméti játékossal a keretben (ketten lehetőséget is kaptak), győzelemmel érkezünk egy jó csapat, a Fehérvár elleni meccsre. Szuper lenne, ha nem ugyanúgy folytatódna a történet, mint legutóbb.
Kétszer nem csap ugyanoda a villám, ha nem lépünk ugyanabba a folyóba részletei…
Bár az elmúlt időszakban a szurkolók különböző fénytörésben szemlélték a KTE teljesítményét (volt, aki elvesztette a reményt, de óvó tekintettel figyelt tovább, volt, aki lemorzsolódott és szerencsére sokan voltak, akik kitartottak a csapat mellett), de abban azért egyetérthetünk, hogy finoman szólva nem sikerült jól az utóbbi 6 meccs. Ezúttal viszont úgy tűnik, hogy olyan ellenfelet fogadunk, akik ugyanazt a rongyos életet élik, mint mi. A pontok rettentő fontossá váltak, mint a víz. Csakhogy annál már sokkal szomjasabbak vagyunk, hogy egy korttyal megelégedjünk. Mindent és bármit meg kell tenni egy pohár vízért.
A korty már nem elég. Annál szomjasabbak vagyunk. részletei…
Az elmúlt négy vereség alkalmával olykor jobban, olykor rosszabbul játszottunk. Akár nyerhettünk volna a Loki ellen, stabilak voltunk a Fradi ellen, de okosan fojtott meg bennünket a Kövesd és (a meccs kevés biztató szakaszát leszámítva) fájóan könnyedén ugrott át rajtunk a Diósgyőr. Akárhogy is, pontot egyik meccsen sem szereztünk. A második legjobb formában levő Paks ellen azért ez nem volt jó előjel, mégis most tört meg a jég, ráadásul egy olyan meccsen, amiben talán-talán még több is lehetett volna.
Épp ez az egy pont mutatja, hogy milyet nyomot hagy négy vereség részletei…
