Távozott a góllövő-potenciál egy része, de a nehéztüzér megmaradt (gólelemzés)

Tavaly március végén volt már egy olyan bejegyzésünk, amelyben kicsit közelebbről ránéztünk a KTE által szerzett gólokra, ezt pedig ezúttal megismételjük. Lássuk tehát, hogy az első 17 fordulóban hogyan teljesített a Kecskemét a gólok terén. 

Kezdjük az elején. 17 forduló alatt 25 gólt szereztünk és 29-et kaptunk. Ezek a számok a tavalyaik mellé állítva máris levonhatóvá tesznek egy tanulságot: míg a lőtt gólok tekintetében pontosan úgy állunk, mint tavaly ilyenkor (25), a kapott gólok száma jócskán megugrott (tavaly 17 forduló után 19 kapott gólnál álltunk). Ez persze több dologra is ráirányíthatja a figyelmet. Egyrészt tavaly a szezon első felében kifejezetten jellemző volt a csapatra, hogy védekezésben felülteljesíti a statisztikáit, sokszor olyan helyzetből sem kaptunk gólt, amiből talán „illett volna”. Ez köszönhető volt a nagyon szigorú és odaadó, zárt védekezésnek, na meg Varga Bence parádés formájának is. Másfelől azt is alátámasztják a számok, hogy idénre a Kecskemét egy nyitottabb, dominánsabb játékot próbál megvalósítani, ami azzal is jár, hogy az ellenfelek ritkábban találják szembe magukat a felállt védelmünkkel, többször tudnak átmenetből, kontrából érvényesülni. De hogy áll a többi csapat egymáshoz képest? A lenti grafikon segít a vizualizációban:

Az ábrán azt kell látnunk, hogy minél több gólt szerzett egy csapat az első 17 fordulóban, annál magasabban helyezkedik el, míg minél többet kapott annál inkább jobbra találjuk a koordinátarendszerben. A keresztbe húzott segédvonal felett található csapatokról mondhatjuk el, hogy inkább pozitív a gólkülönbségük, az alatta levőknél pedig negatív. Ez alapján azt is láthatjuk, hogy a Fradi kiemelkedik a mezőnyből, hiszen a legkevesebb gólt kapja és a legtöbbet lövi. Azt is megállapíthatjuk, hogy aki az FTC-n kívül a listavezető Paks, a Fehérvár és a Felcsút mondhatja el magáról, hogy sok gólt lő és keveset kap. A skála másik végén vannak, akik keveset lőnek és sokat kapnak, azaz az MTK, a KTE, az Újpest, a ZTE és a Kisvárda. A Diósgyőr egy hajszállal lőtte és kapta túl a mediánt (emiatt úgy tűnhet, hogy sok gólt lő és sokat kap, de a valóságban a középértékhez közelítő számokat produkálnak), a Loki és a Kövesd pedig bár nem kapnak kiemelkedően sok találatot, a lőtt góljaik is a medián alatt maradnak, ám amíg a Debrecen csak egy gondolatnyival maradt le góllövésben a középértéktől, addig a Mezőkövesdnél már nem ilyen fényes a helyzet.

Na de nyilvánvalóan a KTE góljai érdekelnek bennünket leginkább, így vessünk rájuk egy pillantást. A 17 meccsen szerzett 25 gólunk éppen annyi, mint tavaly ilyenkor és pontosan megfelel a bajnoki mezőny középértékének is. Azt a szívességet még senki nem tette meg nekünk, hogy öngólt vétsen a Kecskemét ellen, így a 25 gól a következő listán oszlik szét:

Horváth Krisztofer – 6 gól
Szalai Gábor – 4 gól
Pálinkás Gergő – 3 gól
Szuhodovszki Soma – 2 gól
Tóth Barna – 2 gól
Vágó Levente – 2 gól
Banó-Szabó Bence – 1 gól
Nagy Krisztián – 1 gól
Nagy Olivér – 1 gól
Szabó Alex – 1 gól
Szendrei Ákos – 1 gól
Zeke Márió – 1 gól

Ami számomra kissé meglepő volt, hogy éppen csak több gólt szereztünk jobbal, mint ballal:

Jobb lábbal: 11 gól
Bal lábbal: 9 gól
Fejjel: 5 gól

Mindezek ellenére nincs olyan játékosunk, aki mindkét lábával lőtt volna gólt az ősszel a bajnokságban, ha az EKL-t ideszámoljuk, akkor ez Pálinkásnak sikerült. Sőt ebben az esetben Pálesz elmondhatja magáról, hogy mindkét lábával és fejjel is szerzett gólt.

Mi a helyzet a pontrúgásokkal? A KTE ősszel hatszor rúghatott büntetőt, melyek közül mindegyiket értékesítettük is (ötször Horváth, egyszer pedig Nagy Krisztián). Emellett két gólunk született szabadrúgás után (mindkettőt Szalai szerezte és mindkettőt a Fehérvár ellen, de az egyiket Kecskeméten, a másikat Székesfehérváron) és négy szögletet követően (Szalai ebben a kategóriában is beköszönt, ezúttal a Kisvárdának és az Újpestnek, de Vágó is eredményes volt szöglet után ugyanezen két csapat ellen). Ezek a számok azért is fontosak, mert láthatjuk, hogy a kecskeméti gólok majdnem felének köze van valamilyen pontrúgáshoz. 

Már tavaly is vizsgáltuk, hogy melyik játékosaink teljesítenek legjobban a góllövés és gólpasszosztás terén nyomás alatt. Ez alatt azt értjük, hogy kik voltak képesek gólokra és gólpasszokra döntetlen állásnál, vagy hátrányban.

Nyomás alatt

Beautiful, easy data visualization and storytelling

Ezen a táblázaton tehát azt láthatjuk, hogy döntetlennél Szalai volt a legeredményesebb, hiszen kétszer is be tudott találni, míg hátrányból Horváth Krisztofer három gólját lehet kiemelni. Összesítve pedig azt mondhatjuk, hogy nyomás alatt Krisztofer a legmeghatározóbb játékosunk (3 gól, 1 gólpassz), mivel a másik két éllovas, Szalai (3 gól, 1 gólpassz) és Szuhodovszki (2 gól, 2 gólpassz) távoztak.

Ami viszont talán ennél is jelentősebb, hogy hány pontot köszönhetünk az egyes góloknak. A szabály ebben az esetben az, hogy az a gól/gólpassz számít, amely döntetlen esetén a mi oldalunkról kialakítja a végeredményt (például a Fehérvár elleni 3-3-nál tehát Szendrei gólja, hiszen az volt a harmadik), győzelem alkalmával pedig az a gól/gólpassz, amivel bebiztosítottuk a három pontot (a ZTE elleni 3-1 esetén tehát hiába lőtte a harmadikat Zeke Márió, hiszen Szabó Alex gólja már „elegendő” volt a győzelemhez).

Mennyit ért a gól/gólpassz?

Beautiful, easy data visualization and storytelling

Ha úgy éreztétek, hogy Horváth volt a húzóemberünk ősszel, akkor nem tévedtetek nagyot, hiszen ebben a kategóriában is nagyon meggyőző Krisztofer: 6 pontot köszönhetünk a góljainak és 3-mat a gólpasszainak. Rajta kívül 4-4 pontot hozott a konyhára Pálinkás és Szalai, a többiek pedig 3 vagy 1 pontot dobtak a közösbe.

Amikor az ember gólokról és gólpasszokról beszél, akkor megkerülhetetlen a kanadai táblázat, amely jelenleg Kecskeméten így fest:

Kanadai pontok

Beautiful, easy data visualization and storytelling

Horváth 6 góllal, 3 gólpasszal és 3 kiharcolt büntetővel vezeti a listát, őt követi a két biztos és egy valószínű távozónk: Szalai (4 gól, 1 gólpassz), Szuhodovszki (2 gól, 2 gólpassz) és Tóth Barna (2 gól, 1 kiharcolt büntető), valamint Pálinkás (3 gól).

Végezetül, csak az íze kedvéért nézzük meg, hogy a meccsek mely szakaszaiban vagyunk a legveszélyesebbek és a legsebezhetőbbek: 

Meccs szakaszai

Beautiful, easy data visualization and storytelling

A számok azt mutatják, hogy kifejezetten erősek vagyunk mindkét félidő végén, de a 60. és a 75. perc között valamilyen rontás száll a csapatra, mert nagyon sok gólt kapunk ebben az időszakban.

Összességében azt láthatjuk, hogy a gólok/gólpasszok terén egyértelmű húzóemberünk Horváth Krisztofer, aki nélkül belegondolni is rossz, hogy hol állnánk. Ugyanakkor sajnos nem csak belegondolni fogunk a Szalai és Szuhodovszki (meg esetleg Tóth Barna) nélküli világba, hanem meg is fogjuk tapasztalni és bár kiemelkedően extrát nem nyújtottak az ősszel (talán Gabin kívül), a számok alapján képesek voltak némi terhet levenni Krisztofer válláról. Abban talán bízhatunk, hogy a felépülő Banó-Szabó és az érkező Lukács ilyen tekintetben is képes lesz feledtetni őket.