Néhány statisztika a bajnokság végére

Alapvetően egyéni és elég egyszerű statisztikai mutatókkal foglalkozom ebben a bejegyzésben (így például nem kerül szóba a várható gólok száma, azaz az xg, ami viszont elég érdekes lehetne, mert adhatna valamilyen képet arról, hogy alul vagy felül teljesítünk. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy felül). Ezúttal tehát nem a csapatstatisztikákról lesz szó, hanem a játékosokról.

A kecskeméti játékosok teljesítménye a szurkolók tetszését is elnyerte (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

Kezdjük azzal, hogy kit hányszor és mennyit láthattunk a pályán. Az alábbi táblázatban foglaltam össze a pályára lépéseket (kezdőként és csereként) és a játékperceket a bajnoki meccsek alapján (a sorrend a játékpercek alapján van megjelenítve):

A legtöbbször Nagy Krisztián és Katona Bálint (33) lépett pályára, de nettó játékidőre bontva Belényesi Csaba (2898), Nagy Krisztián (2748) és Szuhodovszki Soma (2679) kapta a legtöbb percet Szabó Istvántól (a játékpercek saját gyűjtésen alapulnak így eltérhetnek a hivatalos adatoktól, ha pedig így van, akkor annak az az oka, hogy a saját gyűjtésemben a valóban lejátszott percek szerepelnek, tehát ha a bíró felmutat 3 perc hosszabbítást, de valami miatt a 95. percben is folyik még a játék, akkor az a hivatalos verzió szerint 3, az én verzióm szerint meg 5 percet jelent). Az mondjuk, hogy Katona csak 19-szer kezdett, még annak fényében is érdekes adat, hogy tavasszal már jobbára Horváth játszott a helyén kezdőként. 10 játékosunk is átlépte a 2000 perces határt, de mindössze ketten végeztek az 1000 és a 2000 perc között (Katona Bálint és Rjaskó Mihály). A legtöbbször becserélt játékos a szezonban Mihajlo Meszhi (17) volt, aki viszont még így is csak félezer percig jutott, de a két Katona (14 és 13), Szabó Levente (13) és Májer Milán (12) is gyakran szállt be a padról. Megdöbbentően alacsony percszám áll a szezon első meccsén még kezdő Sági Milán (mindössze 150) és a nagy reményekkel igazolt Djuranovics (363) neve mellett: talán ők az egyedóli igazolások, akik nem igazán váltak be (a szintén újonnan érkező Grécziben még lehet jövő, Pejovics pedig alapból is kiegészítő embernek érkezett).

Na de hogyan gazdálkodtak a játékosok a Szabó Istvántól kapott lehetőségekkel?

A szurkolók Banó-Szabó Bencét látták a legtöbbször a legjobbnak (6-szor) és ebben a Lila Köd is egyetértett (5-ször), bár az osztályzataink átlaga az ő esetében nem kimagasló, aminek egyik oka az olykor szigorú pontozás volt, másik viszont Bence hullámzása: ősszel és áprilisban kimagasló volt, a kettő közt viszont sokszor észrevétlen. A szurkolóknál és nálunk is sok meccsen magaslott ki Belényesi (5 ill. 4) és Szuho (4 ill. 5), emellett nálatok Nagy Krisztián, a Lila Ködnél pedig Szalai Gabi kapott még sokszor első helyet (4-4 alkalommal). Szalai a pontozáskor is remekelt, a legmagasabb átlagot hozta össze, ha a mi osztályzatainkat nézzük. Utólag visszatekintve a számokra azért van pár meglepetés, az egész szezon érzetét tekintve például furcsállom, hogy Szabó Alex magasabb átlagot hozott, mint például Tóth Barna vagy Banó-Szabó, de a szezon egészét szemlélve mindig kicsit más a kép, mint egyes meccseket figyelve. Alex kiegyensúlyozottsága így magasabb átlagot eredményezett, mint az olykor kiugróan magas, de néha alacsonyabb osztályzatok átlaga, ami nagyjából azt üzeni, hogy Szabónak kevesebb rosszul sikerült meccse volt, mint Banónak vagy Barnának (akik kétségkívül a szezon egészét tekintve jobban csillogtak, mint a középső védő).

Mindenesetre ezek az adatok jelentősen szubjektívebbek, mint például a gólok, gólpasszok:

Az ugye minden KTE-drukker számára alapműveltség, hogy a házi gólkirályunk 8 góllal Katona Bálint lett, a gólpasszkirály pedig 12 assziszttal Banó-Szabó Bence. De a táblázatból azt is láthatjuk, hogy Báló mögé megérkezett Horváth (neki fél szezon is elég volt ehhez), Nagy és Tóth (6-6-6 gól), míg Banó mögé Szuho (9 gólpassz). Az egyetlen játékosunk, aki büntetőt hibázott, épp a gyártósorként előkészítő Bence volt, ő azonban kétszer is rontott (ősszel a Paks ellen otthon és Kövesden), de ő harcolta ki a legtöbb tizenegyest is, hármat. A büntetőinkre vonatkozó adatok mind ősziek, mert ahogyan szezon közben Szabó István is megemlítette, tavasszal nem rúghattunk tizit. A kanadai pontok tekintetében négy játékosunk is elérte a két számjegyet: Banó-Szabó (17 pont: 5 gól + 12 gólpassz), Szuhodovszki Soma (12 pont: 3+9), Nagy Krisztián (10 pont: 6+4) és Tóth Barna (10 pont: 6+4). Ami érdekes, hogy a két szárnyvédőnk közt mekkora különbség van ebben a tekintetben: Zeke 1 gólt lőtt és kiharcolt egy büntetőt, ezzel szemben Krisz az említett 10 kanadai pontot hozta. Talán itt is kijön, hogy Krisztián eredetileg középpályás.

A támadó harmadból térjünk vissza a saját kapunk elé, bár a védekezés, mint tudjuk, nem csak a védők dolga. Éppen emiatt lehet érdekes megnézni, hogy kik játszottak a legtöbbször olyan meccsen, amin nem kaptunk gólt: Az összes kapott gól nélküli meccsünkön Varga Bence védett, ez 12 clean sheetet jelent, és mivel Benyó 25 meccsen játszott, ez kiemelkedően jó arány, a meccsei közel felén nem kapott gólt. A védőink közül Szabó Alex és Nagy Krisztián játszott minden 0 kapott gólos meccsünkön, de Belényesi és Szalai is csak egyet, illetve kettőt hagyott ki. Az, hogy ilyen sok játékosunk játszott az összes clean sheet alkalmával jelentheti, hogy Szabó István jól megtalálta a védekezésben stabilitást mutató csapatát, de egyúttal azt is, hogy a keret azért szűkös volt, a KTE stábja nem tudott nagyon rotálni.

Végül nézzük meg a verőembereket, azokat, akik lapokkal kerültek a jegyzőkönyvbe: Az enélkül a tábla nélkül is egyértelmű lehetett a szurkolók számára, hogy Vágó Levente az, aki legkevésbé bánik kesztyűs kézzel az ellenfelekkel (12 sárga lap). A védőink egyébként egészen kulturált számokat hoztak ebben a tekintetben: Szabó Alex és Belényesi Csaba 4-4, Szalai Gábor 7 sárgával fejezte be a szezont. Meglepően magas szám Tóth Barna 10 sárga lapja, de ugyanígy felvonta a szemöldököm az, hogy Szuho mindössze háromszor sárgult be, de Meszhi vagy Djuranovics játékstílusától is több lapra számítottam.

Böngésszétek a listákat, lehet még belőlük izgalmas következtetéseket levonni, mi pedig hamarosan jelentkezünk a lehetséges Konferencia Ligás ellenfelekkel, a szezon legjobbjai szavazás eredményével, tavalyi igazolások értékelésével és találgatásokkal a nyári igazolási szezonra, aztán mire észbe kapunk már játsszuk is a nemzetközi meccseket.

4 hozzászólás “Néhány statisztika a bajnokság végére” bejegyzéshez

  1. Nikitscher 6 lapja a kiemelkedő mennyiség… (Tekintettel a meccsei számára.)

    1. Valóban, arányaiban még Vágó Levin is túltesz, mert Levi 30 meccsen kapott 12 sárgát (0.4 meccsenként), Nikitscher pedig 14 meccsen 6-ot (0.43 meccsenként). Nagyjából ugyanaz a szint, de kicsit még előz is Tomi.

      1. Szia! Én készítettem egy kimutatást, ami a KTE meccsenkénti dominanciáját (vagy épp ellenkezőleg) szemlélteti a szezon során. Ebben xg, labdabirtoklas, lövések és veszélyes támadások szolgálnak alapadatként. Érdekes lett szerintem. Lehetne belőle itt egy bejegyzés akár. Átküldöm szívesen.

        1. Szia! Ez izgalmasan hangzik, ha nincs ellenedre, akkor megköszönöm, ha átküldöd.

          Sűrűsödnek az események ahogy haladunk bele a nyárba, de nem kizárt, hogy egy bejegyzést szentelünk is neki, mert érdekesnek ígérkezik.

          Megfelel neked, ha a Lila Köd Facebook oldalának küldöd el messenger üzenetben?

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.