Először a tél folyamán ki tudtam jutni egy felkészülési meccsünkre. Hiányzott már, de azért van jobb szórakozás annál, hogy végigálljon az ember egy edzőmeccset a Honvéd műfüves pályája mellett (ahol nem lehet a korlát mellett állni, egész egyszerűen azért mert tilos. Emiatt a miénket követő meccs egyik csapatának, a Ceglédnek az edzőjét, Kiss Lászlót el is távolították a szent korláttól). Ámbár ha jó a társaság, akkor nincs gond, repül az idő, annyira, hogy én (a hülye) elfelejtettem fotót készíteni a meccsről. Sorry!
Szerző: CaNcOe
Nem kapunk zimbabweieket
Tisztul a kép, Bekszi megmondta, hogy a próbázók közül ki van nyeregben és ki nincs. Simon könnyen lehet, hogy kölcsönbe érkezik majd, és „Icebear”-t is szívesen látná a csapatban Balázs. Nem lesznek azonban zimbabwei kedvenceink tavasszal, legalábbis nem Patmore Shereninek és Kenneth Bulajinak (vagy minek) fogják őket hívni. Kár…

Még mindig szegények vagyunk. Nagyon.
Fúú, ezer éve nem írtunk az oldalra, de legalábbis annyinak tűnt, rebegjük is sűrűn a bocsánatot, de ez a december – január sajnos már csak így megy, tombol a vizsgaidőszak, amivel nehéz tartani a lépést és többnyire nem is sikerül. Na meg amúgy is kevés dolog történik a magyar fociban. De Rajczi Peti kitálalt, ezt pedig nem lehet szó nélkül hagyni.

Az első fecske
Ki szeret még mindig minket?
A győriek bloggere, Sfefe hívta fel a figyelmet a következőre: a jó Misheck Lungu még mindig ezer szállal kötődik hozzánk. Vagy csak kórosan ragaszkodik régi kacatokhoz és nem frissíti a ruhatárát. Legújabb facebook-profilképén KTE-s melegítőben feszít kislányával. Gyönyörű ez a KTE-család, sosem szakadnak el egymástól. KTE, más que un club!

Szoros volt, de mégsem
Kicsit megkésve, de írok róla, hogy szombaton játszottunk a Kaposvárral a k’va hidegben. Az egyetlen meccs, amit nem közvetít a tévé, muszáj kijönni mindenkinek. Gondoltam én. Csak aztán jött a mínusz, meg ugye alapból itt volt a borzasztóan akadozó formánk, játékunk. A nézők meg otthon maradtak, csak néhány elvetemült lézengett a lelátón.

Könnyűzene
A zene kincs. Ezzel nehéz vitatkozni. „A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, fényképészethez és íráshoz”. Mondá valaha a megboldogult Layne Staley, az Alice In Chains zenekar első, erősen heroinista énekese. Az ő gondolata valószínűleg szintén hordoz magában igazságtartalmat, annyi kiegészítéssel élnék azonban, hogy a futball pedig az az ajtó, amely elvezet a zenéhez. Legalábbis többek esetében. Könnyűzene részletei…
Ennek legalább lehet örülni
Ugyan nem sikerült elpáholni a felcsútiakat (amire igen nagy szükség lett volna), azért Barry gólja csempészett egy kis fényt az esténkbe.

Pekár külsővel középre nyesett beadása már önmagában erekciót eredményező mozdulat, de ahogy a guineai gépállat lábából elszabadul a pusztulat, az egyszerűen gyönyörű! (A másik gólunk sem csúnya, Balázs passza Gréczi első NB1-es gólja elé igen szépre sikerült.)
Valaki eltévedt
A Nemzeti Sport szerint így állunk majd fel a Puskás ellen:
Na most ezzel az a baj, pontosabban inkább furcsaság, hogy Patvaros a legjobb indulattal sem szélső, vagy ha igen, akkor eddig jól titkolták. Ha már ezek a játékosok, akkor inkább el tudok képzelni egy 4-2-3-1-et, ahol Pati Vukával szűr, előttük Szavics osztogat, a két szélen pedig Balázs és Gréczi. Bekő okosabb, mint én, de lehet, hogy most én tudom jobban…
Mit érhet az utánpótlásunk?
A Lila Ködös arcok olykor nekiállnak beszélgetni a saját facebook csoportjukban, és akkor néha egyetértenek, néha meg szívják egymás vérét, mert véleménykülönbség alakul ki. Olykor pedig egyszerűen mondják a magukét, a végén pedig rájönnek, hogy ez nem is lenne olyan rossz akár egy poszt témájának sem. Mit érhet az utánpótlásunk? részletei…



