Kicsit megkésve, de írok róla, hogy szombaton játszottunk a Kaposvárral a k’va hidegben. Az egyetlen meccs, amit nem közvetít a tévé, muszáj kijönni mindenkinek. Gondoltam én. Csak aztán jött a mínusz, meg ugye alapból itt volt a borzasztóan akadozó formánk, játékunk. A nézők meg otthon maradtak, csak néhány elvetemült lézengett a lelátón.

1476079_639385339438630_1128713944_n

Ünneplünk, mintha mi lőttük volna (forrás: Kecskeméti TE, facebook)

Volt bennem félsz, mert ez volt az a meccs, aminél kötelezőbb már nem is létezik. A borzasztóan hullámzó őszünket azzal “koronázhattuk” volna meg, hogy félelmetesen közel kerülünk a kieső zónához, ha kikapunk, így nem volt más opció, mint legyőzni az utolsó Kaposvárt. Mi meg pont ezeket a helyzeteket nem szeretjük, mármint a kötelező meccseket. Nem tudunk vele mit kezdeni. Régebben is jellemző volt, hogy az utolsó helyezettekkel nem bírunk, talán kivétel volt tavaly az Eger, de előtte a Szolnok és a ZTE is megizzasztott minket, ha jól emlékszem. Ennek ellenére a Rákóczi nagyon hamar megmutatta, hogy miért is a kiesés első számú várományosa, első perc, öngól. Aztán jött Gréczi, lassan mondhatjuk, hogy menetrendszerűen, és már 2-0-ra vezettünk (megköszönhetjük a Kraci védelmének, hogy egy csúnyán eltökölt kontratámadást megmentettek nekünk a borzasztó helyezkedésükkel). Kiütjük őket, szétcincáljuk, végre futballünnep lesz. Naná. “ElKTEsedtünk”, szépített a Kraci, és ott voltunk, ahol szoktunk lenni. Bár sok helyzetünk volt, szétlőttük a kapufát, Ranilovicsnak bravúrt is kellett bemutatnia, ziccereink is voltak, de nem szereztünk gólt. Aztán eljött a 70. perc (azóta megnéztem, még addig sem sikerült várni, a 66. percben történt mindez), Bekő pedig meghúzta a szokásosat, és Barry helyett behozta ötödik hátvédnek Forrót. Nem tudom, hogy ilyenkor megijed, vagy alapból nem mer kockázatot vállalni, de egy olyan meccsen, amit már addig is megnyerhettünk volna legalább négyszer, és dominálunk rajta, ilyen korán visszaállni őrizni az eredményt, minimum furcsa. Az egyetlen dolog, ami miatt most nem tudok emiatt haragudni, hogy végül nyertünk, na meg az (és így már nem is egyetlen dologról van szó), hogy a jelenlegi helyzetünkben sajnos nem tudjuk megvalósítani azt, hogy egyszerre baromi jól játszunk, felvállalva a játékot, meg még pontokat is szerzünk. Bekőnek választania kell a kettő közül, ő pedig azt választotta, hogy kellenek a pontok. Azért jól esett volna, ha hazai pályán az utolsó helyezett ellen nem védekezni állunk be az utolsó 25 percre.

A csapatot tekintve nem volt igazán komoly probléma. Németh Viktornak nem volt igazán komoly dolga, amit védett az oda is ment a testére. A védelem a pontrúgásokat leszámítva jól működött, de az aggasztó, hogy olykor milyen könnyen tudnak fejelni a védőink közt egy-egy szöglet után. Gyagya és Varga sokat dolgoztak, Karan pedig legalább kétszer megnyerhette volna nekünk a meccset (mellesleg így fél év után elmondhatjuk róla, hogy ő speciel elég jó igazolás volt). Farkas Andrist nem állította igazán nagy feladat elé a Rákóczi, így nem ütközött ki a tapasztalatlansága, ami miatt a komolyabb csapatok ellen nagy gondban voltunk. Patvarosnak nem volt igazán jó meccse, sokat hibázott, Nagy Patrik igyekezett szervezni, de azért Szavkéval ez még jobban megy, de legalább nem bújik el a felelősség elől. Vuka átlagos meccset hozott, ettől függetlenül viszont életbevágóan fontos, hogy őt megtartsuk tavaszra is. Gréczi végül győztes gólt szerzett, és nagyon örömteli, hogy bátran vállalkozik, ha nem ül les teljesen télen, akkor igazán fontos láncszemmé nőheti ki magát ebben a csapatban. Balázs Zsolti a félév első felével ellentétben most már remekül kerül helyzetbe, viszont rémisztően gyengén használja ki azokat. Ezzel valamit kell kezdeni, mert könnyen előfordulhat, hogy Zsolti tavasszal is kulcsember lesz. Barryről meg szép lassan kiderült, hogy használható játékos, aki nem ismer pardont, cseréje teljesen indokolatlan volt. A cserék közül Mogyi, Forró és Bulajics  sem emelt elképesztő sokat a játékunkon, bár utóbbinak volt egy óriási ziccere, amivel inkább visszafordult.

1468818_639386359438528_1194689107_n

A végére csak összejött a pacsi is (forrás: Kecskeméti TE, facebook)

A téli szünet számunkra igen jól jön, még akkor is, ha jelenleg 4 meccs óta veretlenek vagyunk és még akkor is, ha Gréczi az elmúlt három meccsen gólt szerzett. Most lehet rendbe tenni a játékunkat, meg úgy általában a keretet, mert csatárra mindenképpen szükségünk van, és ha Bekő komolyan gondolja, hogy ilyen gyakran állunk fel öt védővel, akkor jobb-hátvédre is, mert Gyagya és Mogyorósi más-más okokból kifolyólag nem tudják folyamatosan támogatni a támadásokat (Gyagyus nem elég mozgékony, Mogyi meg már idős ahhoz, hogy végigfusson egy teljes meccset), Póti meg ugyan megtenné, de technikailag nem elég hozzá.

Indul a téli álom, fellélegezhetünk, az első félév a lehetőségekhez mérten nem sikerült rosszul…