Mit érhet az utánpótlásunk?

A Lila Ködös arcok olykor nekiállnak beszélgetni a saját facebook csoportjukban, és akkor néha egyetértenek, néha meg szívják egymás vérét, mert véleménykülönbség alakul ki. Olykor pedig egyszerűen mondják a magukét, a végén pedig rájönnek, hogy ez nem is lenne olyan rossz akár egy poszt témájának sem. Végül aztán erre jutottunk. (Nevet nem írok a vélemények elé, nehogy messzemenő következtetéseket vonjatok le belőlük arra vonatkozóan, hogy ki közülünk a legokosabb).

Nagyon okos Lila Ködös Blogger (továbbiakban NOLKB): – Akartam írni a mai meccsről, de inkább letettem róla. Az a baj, ezek a fiatalok elvileg az NB1 ajtaján kopogtatnak, és nem láttam olyan játékost, akit nyugodt szívvel kipróbálnék a felnőtt csapatban éles mérkőzésen. Sajnálom őket, mert szerencsétlen helyzetbe kerültek azzal, hogy tavaly kiestek, és a képességeikhez mérten sokkal gyengébb bajnokságban kell szerepelniük, ahol nincs meg az úgymond „éles meccsszituáció”, ezzel hatalmas hátrányba kerülve. Ma is látszott nyomás alatt, nagyobb tempóban rendre hibáztak. Gyakorlatilag a legfontosabb évüket pazarolják el. Nagyon le vannak maradva az NBII-höz képest, és nem technikailag, hanem fizikailag illetve nagyon lassan gondolkoztak a pályán. A megoldást sem találom, talán a kölcsönszerződés lenne az egyik. Viszont ez két dolog miatt is rizikós:
1., A magyar edzők – kevés kivételtől eltekintve – kész játékosokban gondolkoznak, nem szeretnek bíbelődni a fiatalokkal.
2., Egy végigpadozott év törést jelenthet a karrierben, akkor inkább az U21.
A másik megoldás, ami szinte kivitelezhetetlen egyrészt az anyagi problémák, másrészt az idő hiánya miatt, hogy orrba-szájba edzőmérkőzéseket játszatunk velük, náluk erősebb csapatok ellen. Gondolok itt NB2-es illetve NB3-as együttesekre.

Elképesztően felkészült Lila Ködös Blogger (továbbiakban EFLKB): – Hát, azért aki 19-20 éves korára nincs egy bizonyos szinten, az nem is lesz. 2-3 játékos van, akiből lehet NBI-es futballista talán, de ezt már  egyszer megbeszéltük. Ez az NBI ajtaján kopogtat meg mindig szar kifejezés szerintem. Én inkább azt szeretem mondani, hogy sokan abban a korban vannak már, amikor eldől, hogy lesz-e belőle futballista vagy nem. Azért vegyük oda azt, hogy a mostani U21 felső korhatára a Patvaros, Pekár, Gréczi korosztály, szóval mi 3 játékost neveltünk a felnőttnek. Ez már önmagában egy bivaly jó szám. Ezek a srácok zömmel 18, volt aki 17 éves volt a pályán, csak ketten voltak 20 évesek, tehát Patvaros féle korosztály. Őket még nem kell leírni. De, hogy még egyszerűbben fogalmazzak: Azért ha egy U19 kiesett, akkor azért valahol sejthető, hogy nem arra a korosztályra fog épülni a jövő KTE-je. A Patvaros féle évfolyamból 3 embert beépítettünk a felnőttbe, az alattuk lévő a tavalyi U19, a tavalyi U18 meg még azt modom a fejlődőképes állapotban van bőven.

NOLKB: – Én nem a KTE felnőttbe szeretnék minden játékost betuszkolni a korosztályból. Arra akartam rávilágítani, ha egy NB1-es utánpótlásban nevelkedsz, 18 éves korodra el kell érned egy olyan szintet, hogy az NBII alját, NBIII tetejét megüsd. Ebben a csapatban amit ma láttam a játékosok 3/4-e egyszerűen nem éri el ezt a szintet. Nem látnak a pályán, lassan gondolkoznak stb. És ebben az évben ezen a téren már nem fognak fejlődni, lévén gyenge bajnokságban szerepelnek. Ott tartunk, hogy 19 éves korukra ki tudunk a 24-es keretből 5-6 olyan játékost állítani, akik rendszeresen lehetőséget kapnának alsóbb osztályokban. És ez számomra kevés. Ezért írtam, hogy heti egy NBIII-as vagy NBII-es csapat elleni meccs jót tenne, sokat fejlődnének.

EFLKB: –  Nem igaz, hogy egy NBII-NBIII szintet nem ér el a háromnegyede. Más az, amikor 3-4 fiatalt beraksz a felnőttek mellé, meg más az is, ha csak őket küldöd pályára. Én örülök, hogy mindenki lehetőséget kapott, de talán néhány rutinos játékossal kiegészülve jobb képet kapunk. Ebből a tegnapi csapatból, szerintem szinte mindenki tud majd alacsonyabb osztályban futballozni. Az már akarás kérdése. Sok esetben ilyenkor már a pénz dönt majd, vagy ha valaki már főiskolára jár, akkor az. Itt a megyében sok helyen több pénzt lehet keresni, mint NBIII-ban például, vagy akár NBII-ben 1-2 helyen. Hogy példákat mondjak. Némedi anno maradhatott volna Szolnokon, de ugyanannyi pénzt adtak neki megye I-ben Félegyházán, mint egy NBI-ből frissen kiesett csapatnál, plusz kapott edzői posztot is. Balog Marci szintén Félegyházán van, pedig NBII-es szinten egy vállalható csatár volt. És ez egy biztosabb döntés is. Jó pénzt keresel a focival, edzel heti hármat, közben meg építheted az életed.

Mások beszélgetésébe beletrollkodó Lila Ködös blogger (azaz MBBLKB): – Az meg egy másik kérdés, hogyha valaki fejben annyira nincs ott, hogy teljesen szétesik. Példa erre Sáfár, meg az a csatár gyerek akinek nem jut eszembe a neve. Mindkettő tehetséges gyerek, de túl hamar hitték el, hogy ők az atyaúristenek, már egyik sincs Kecsón. Asszem Safi Dunaújvárosban szórakozik az utánpótlásban, a csatár gyerek meg talán mintha nálunk a nagyok közt is bemutatkozott volna, most meg már a nevére sem emlékszem… (Kiegészítés: a csatár gyerek bizonyos Puskás Zoltán)

NOLKB: – Elbeszélünk egymás mellett. Nem tehetségtelenek. Technikailag rendben vannak, taktikailag nem tudom, mert nem látom őket hétről hétre. Fizikailag tudnak még fejlődni, egyszerűen önhibájukon kívül, nem szerzik meg a kellő meccsrutint, az előző korosztály balfaszkodása miatt. És ezért sajnálom őket. Mert szerintem a legfontosabb ebben a korban, az edzésen begyakorolt dolgok, éles meccsen való alkalmazása és azok tapasztalatai. Nézzük meg mi volt a tegnapi mérkőzésen. Bejöttek, az elején meghúzták a váratlant. De utána egy két csel nem jött be, ami az U21-en gondolom beszokott, többször nem cseleztek. Eladtunk egy labdát, gól lett belőle, utána nem mertünk előre játszani. Verebélyinek passzoltuk vissza a labdákat, aki meg nem merte a védőknek, vagy a mélységi irányítónak odaadni azt. Ezeket a szituációkat kéne megtapasztalniuk meccsről meccsre, de nem tudják. Tehát a tapasztalatszerzési korban a legfontosabb marad ki, a tapasztalatszerzés (csakhogy alig legyen szóismétlés). Jövőre nem merném – kevés játékos kivételével – egyik NBII-es, vagy NBIII-as bajnokaspiráns csapatba sem berakni őket, mert nem fogják tudni kellőképpen kezelni ezeket a szituációkat. Hátrányba kerülnek, és ezt a hátrányt később nagyon nehéz lesz ledolgozni. Amellett a feltételezésem mellett, hogy mindenkinek az a célja, hogy minél magasabb osztályban játsszon.

MBBLKB: – Amúgy nem biztos, hogy jó kiindulási alap, h mindenkinek az a célja, h minél magasabb osztályban játsszon. Könnyen tudok olyan embereket elképzelni, akiknek a célja inkább az, hogy ne az osztály, hanem a fizetés legyen minél magasabb.