A Vasas legyőzésével már annyi pontunk van (39), amit még a legóvatosabb Szabó István sem tud úgy értékelni, hogy ki lehet esni vele. Emellett a kecskeméti játékosok szinte minden meccs után igényt tartanak a forduló válogatottjának valamely helyeire. Az angyalföldiek ellen persze elvárható lehetett a győzelem, a csapat pedig nem is okozott csalódást, magabiztosan gyűjtötte be a pontokat. A szurkolók úgy látták, hogy a tavasz eddigi legjobb teljesítményét nyújtó játékos a Vasas ellen is remekelt, kis lemaradással mögötte a keret egyik legmunkásabb tagja, a harmadik helyen pedig egy, a saját posztján ligaszinten is kiemelkedő játékos végzett.
Címke: Belényesi Csaba
Olyan tempóval nyitotta a tavaszt, hogy ha a KTE-ről kezdesz beszélni, nem tudod nem megemlíteni őt is
Négy döntetlen után sikerült nyernünk Kisvárdán, ráadásul Szabó István is kezdi elhinni, hogy bennmaradunk. Tavasszal még nincs csapat, aki legyőzött volna bennünket és ez a masszív forma több mindennek is köszönhető. Sorolhatnánk itt a kiváló csapategységet, a háttérstáb remek munkáját, az edzői hozzáadott értéket, a nagyon stabil védekezést, de hibáznánk, ha nem említenénk meg annak az embernek a formáját, akiről eddig a tavasz szól. És aki szerintetek a Kisvárda elleni meccs legjobbja volt.
A takarítószolgálat nem pihen
Nagy az egyetértés abban, hogy a KTE idei, valószerűtlenül szép szereplésének a titka elsősorban a remek védekezésben rejlik (tudom, tudom, meg a csapategységben). Ha pedig ez így van, akkor a védelemben szereplő játékosoknak ebben kiemelt felelőssége van. Talán közülük is kiemelkedik az az ember, aki a másodosztályban is alapembere volt a gárdának, majd egy rövid és mérsékelten eredményes borsodi kitérőt követően az NB1-ben valósággal oktat. Szinte minden mérkőzésen a legjobbak között van, ennek megfelelően a meccseket követő szavazásainkon is mindig sokan voksoltok rá. A Paks ellen őt szavaztátok meg a legjobbnak, míg a második és harmadik helyre is olyan játékos került, akik a védekezésért felelősek.
Itt van az ősz…
… itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem. Mondotta Petőfi és valóban eljött a szeptember. Elkezdődik az iskola, az idei szeptember a hűvösebb időt is elhozta és a Kecskemét is belekezdhet valami újba. Mondjuk egy úgy sorozat építésébe a Paks ellen.
Nem kell a púder
Szabó István jó előre leszögezte, hogy pontért/pontokért érkezünk a Hajdúságba és ponttal is tértünk haza. Akkor meg mi a baj? Valójában semmi: egy lehetőségeit tekintve outsider újonc kemény, szervezett játékkal gyűjtögeti a pontokat. Nem vagyunk szépek, nem raknak bennünket a kirakatba, de a harcba nem is púdert kell vinni, hanem fegyvert. Ez a szezon pedig harc lesz, a mi fegyverünk pedig az, ha hamar egyértelművé tesszük, hogy nincs lefutott meccs. Ehhez persze olykor kell szerencse is, abból pedig kaptunk a Debrecen ellen.