Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
A dobogó esetében nem változott az összesített véleményünk (a szerzők véleményei közt azért akad különbség), a csapatok többsége pedig rontott a három fordulóval ezelőttiekhez képest. Van egy csapat, amely nagyot ugrott előre, és a tabella végén is várunk egy kicsi változást.
A tabella elejében és végében továbbra is biztosak vagyunk, de ha legutóbb azt mondtam, hogy két csapat között nem tudunk különbséget tenni, abból most lett három. Három olyan csapat is van, amelyiket a bajnokság megkezdése óta ugyanoda tippeljük, tehát nem változott róluk a véleményünk.
Nem volt könnyű dolga a szavazás alkalmával a szurkolóknak, mert a Mezőkövesd ellen kifejezetten gyengén muzsikált a csapat. Volt azonban néhány biztatóbb teljesítmény és a győztes végül meggyőző fölénnyel nyerte meg a szavazást. A második helyre olyan játékos került, akit régen láttunk ilyen listán, a harmadikra pedig olyan, akit mostanság többször láttunk a dobogón.
Először lett a csapat legjobbja a nagy reményekkel igazolt középpályás részletei…
Edward Murphy amerikai katonai parancsnok és mérnök nevéhez fűződik az úgynevezett Murphy-törvény, amelyet sokan úgy ismerünk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Valójában maga Murphy hívta fel a hallgatók figyelmét arra, hogy törvényét úgy kell értelmezni, hogy „ami megtörténhet, az meg is fog történni”, avagy minden eshetőségre fel kell készülni, minden hibalehetőséget ki kell zárni, mielőtt élesben bekövetkezhetnének. Mi nem küszöböltük ki a hibalehetőségeket a Mezőkövesd ellen. Ami pedig megtörténhetett, az meg is történt.
Miért? Mert jön a mumus. Talán meglepő, hogy az ezüstérmes KTE számára éppen a kiesést a bajnokság végén elkerülő, az idei szezonban is bukdácsoló Mezőkövesd a rém, pedig úgy tűnik, hogy így van. Tavaly ugyan az első NB1-es győzelmünket ellenük arattuk, de aztán idegenben és otthon is legyőzött bennünket Kuttor Attila csapata, aki ráadásul még egyszer sem kapott ki Szabó Istvántól. Itt lenne az ideje.
A harmadik forduló óta a Kisvárda és a Zalaegerszeg szerepelt legrosszabbul, de csak egyikük rontott a helyezésén a listánkon, míg a legnagyobb javulást az MTK könyvelhette el, miután háromszor nyert. Van két csapat, akik között jelenleg nem tudunk különbséget tenni.
Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
A szezon előtt minden szurkoló igyekszik jósolgatni, hogy mire lehet képes a csapata az idény során. Csak ugye ez a többi csapat teljesítményének is függvénye, így a riválisok eredményeire is igyekszik tippelni az egyszeri drukker. Így vagyunk ezzel mi is a Lila Ködnél.
A sorozatok véget érnek. Még az olyan, örökkévalónak hitt sorozatok is, mint amilyen a Szomszédok vagy a Barátok Közt, amelyek 13 és 23 évadon keresztül futottak. Ehhez képest mit szóljanak a bő egy évig futó A Széktóiban Nem Nyer Vendégcsapat, vagy a tíz részt megélt Veretlen KTE című közönségkedvencek? A Mezőkövesd kaszálta el mindkét szériát, de ahogyan egy jó sorozatnál illik, a szereplők (elsősorban a hazaiak) jó játékának (ez ebben a viszonylatban többek között az utolsó pillanatig tartó küzdést jelenti) köszönhetően azért nem lett teljesen dicstelen a lezárás. A legjobb férfi főszereplő díját a közönség szerint egy nagyon megbízható játékos nyerte el, őt pedig egy mostanság visszatérő és egy örök kedvenc követte.
Nehéz talajon játszott szinte hibátlanul a Mezőkövesd elleni meccs legjobbja részletei…
