Érdekesek a Fradi elleni meccseket megelőző várakozások. Mindenki tisztában van vele, hogy a bajnokság legerősebb csapata ellen komoly fegyvertény már a pontszerzés is, de mivel az elmúlt két évben többször is sikerült megcsípnünk őket, mindig akadnak, akik egyenesen elvárják a győzelmet. Idegenben azonban ez még sosem sikerült és nem a mostani meccs volt a kivétel.
Az van, hogy miután nagyon magabiztosan megütöttük a Kövesdet, aztán legyűrtük a Diósgyőrt és az Újpestet, a Paks elleni vereség dacára is egészen közel sodródtunk a negyedik helyhez. Na de ez a magyar NB1, ahol a középmezőny rendszeresen körbepofozza egymást, így mielőtt belakhattuk volna a élmezőny egyik pozícióját, gyorsan vissza is csúsztunk a tabella alsó felébe.
Amennyire nem volt gondunk a tavalyi szezonban a sérülésekkel (így hirtelen csak Meszhi arccsonttörése ugrik be, ami miatt hosszabban kellett nélkülöznünk egy játékost), most annyira kell bűvészkednie Szabó Istvánnak a kerettel. Nikitscher, Nagy Krisztián és Banó-Szabó sérülésével csináltuk végig az ősz majdnem egészét, hogy aztán télen eligazoljon az alapcsapatból Szalai, Szuhodovszki és a megbízható kiegészítőember Tóth Barna, majd az Újpest elleni meccs előtt belázasodjon Zsótér és Meszhi, hogy az eltiltott házi gólkirályjelöltről, Horváthról ne is beszéljünk. Nem állt jól a szénánk a meccs előtt.
Szabó Istvánnál nincs olyan, hogy megtépázott keret részletei…
Bő egy hete ez még egy kötelező győzelemnek tűnhetett, de az Újpest kapcsán felröppenő hírek erőt adtak az ellenfelünknek, akik megkezdték a földről a feltérdelést. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy visszalökjük őket a padlóra. Nem miattuk, miattunk. Jó előjel, hogy Kecskeméten még nem kaptunk ki tőlük.
Szép sorozatba kapaszkodhatunk bele az Újpest ellen részletei…
Két nagyon ellentétes félidőt játszottunk Pakson, a végén nulla ponttal, de nem teljesen reménytelen teljesítménnyel. Ez még akkor is így van, ha maga a meccs nem volt igazán színvonalas és a csapat is messze volt a csúcsformájától.
Nem biztos, hogy mindenki így gondolja, de szerintem a Diósgyőrt legyőzni a mi helyzetünkben bravúr. A mi helyzetünk alatt azt értem, hogy az alapjátékunk meghatározó figurái hiányoznak (közülük vannak, akiknek a hiányával meg kell barátkoznunk és vannak, akik majd visszatérnek). Az én értelmezésem szerint hoztunk tehát egy bravúrt, ami a Kövesd elleni meccset követően kötelezőnek is mondható.
Kíváncsian vártam a meccset, mert azon túl, hogy hosszú ideje nem láttuk tétmeccsen a csapatunkat, nyilvánvalóan érdekelt, hogy Szabó István hogyan képzeli el a csapatot a Szalai-Szuhodovszki kettős nélkül. Ha egy meccs után biztosak még nem is lehetünk benne, azért kezd már kirajzolódni.
A győzelem ezúttal sokkal fontosabb, mint hinnénk. A rossz hír viszont az, hogy épp az ellen a Mezőkövesd ellen kellene megszerezni, akiket az elmúlt időben nem nagyon vesz be KTE gyomra. Bár az okát nem tudjuk, hogy a kecskeméti múzsa miért a matyóföldiek ellen hallgat el, reméljük ezúttal újra duruzsolni kezd a csapat fülébe.
Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma és Tóth Barna távozása átalakíthatja a kecskeméti játékot, hiszen olyan játékosok távoztak, akik vagy alapemberek voltak, vagy hangsúlyosan határozták meg a játék képét, amikor pályán voltak. Szabó István egyik megoldandó feladata, hogy a csapat játékát úgy alakítsa át, hogy a KTE versenyképes lehessen a tavaszi szezonban.
A téli transzferablak a KTE játékának változását is magával hozhatja részletei…
A KTE és az MTK bajnokija előtt esett az eső, ami mindennél pontosabban jelzi előre, hogy a mérkőzés kapcsán mindenről szó lesz, csak a mérkőzésről nem. És bár maga a jelenség mélységesen bosszant, ennek ellenére (vagy éppen ezért) én is beállok a sorba. Rendhagyó beszámoló, talán nem is a meccsről, hanem a futballal kapcsolatos közbeszéd lustaságáról.
DÖBBENET! Nem hiszed el, hogy milyen pályán játszik az NB1-es csapat! részletei…
