A címben szereplő gondolat József Attila Az a szép, régi asszony című verséből származik és valahogy nagyon egyet tudok érteni nagy költőnkkel, amikor így fogalmaz:
„Azt a szép régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség.”
Valahogy így érezheti magát a kecskeméti szurkoló is a hétvégi meccsre készülődve: azt a szép régi KTE-t szeretné látni, még ha semmi más terve nincs is vele.
A harmadik forduló óta a Kisvárda és a Zalaegerszeg szerepelt legrosszabbul, de csak egyikük rontott a helyezésén a listánkon, míg a legnagyobb javulást az MTK könyvelhette el, miután háromszor nyert. Van két csapat, akik között jelenleg nem tudunk különbséget tenni.
Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
A szezon előtt minden szurkoló igyekszik jósolgatni, hogy mire lehet képes a csapata az idény során. Csak ugye ez a többi csapat teljesítményének is függvénye, így a riválisok eredményeire is igyekszik tippelni az egyszeri drukker. Így vagyunk ezzel mi is a Lila Ködnél.
Fájó pont a hazai vereség a Paks ellen, egész pontosan fájó a pontok hiánya. Ettől még pánikba nem kell esni, négy meccs van hátra a jelenleg legfőbb üldözőnek számító tolnaiak pedig még két közvetlen riválissal is találkoznak, de azért látni kell, hogy a mi sorsolásunkban is felüti a fejét egy menekülő Honvéd és egy Fradi is (na meg az addigra vélhetően tét nélkül küzdő Újpest és Várda). Borzasztóan felemás meccset játszottunk az atomváros ellen: a második félidő ugyan nem sok örömöt tartogatott, az elsőben viszont több jó teljesítmény is adódott kecskeméti oldalon. A legjobbnak ítélt játékos megnyugtató előnnyel nyerte a szavazást, de nem csak ő, hanem a második és harmadik helyezett is olyan ember lett, akiket talán kevesebbet emlegetünk a kelleténél.
Csak most tudok írni a péntek esti mérkőzésről egy boszniai utazás okán, így viszont volt ideje leülepedni az élménynek (és az agyvérzésnek), amit a meccstől kaptam. Mielőtt beszámolót írok, újra meg szoktam nézni a meccseket, jegyzetelek magamnak, elemezgetek kicsit, mostanra viszont már eltelt annyi idő, hogy ehelyett inkább csak impressziókat, gondolatokat fogok halomba dobálni. Bár a meccset újranéztem, így nekem sem kell megint mélyen megmártóznom a második félidő sorra érkező rossz élményeiben.
Erőtől duzzad a csapat és három meccs távolságából már kijelenthetjük, hogy remekül reagált a Mezőkövesd elleni vereségre Szabó István együttese. Ma azonban jön a hajrá egyik legfontosabb meccse, amikor a visszapillantóban jelenleg még kis pontnak tűnő Paks látogat a Széktóiba. Az a Paks, amely Bognár György irányításával szárnyra kapott, de csak abban az esetben teheti ki az indexet az előzéshez, ha le tudja győzni a KTE-t.
Nagy az egyetértés abban, hogy a KTE idei, valószerűtlenül szép szereplésének a titka elsősorban a remek védekezésben rejlik (tudom, tudom, meg a csapategységben). Ha pedig ez így van, akkor a védelemben szereplő játékosoknak ebben kiemelt felelőssége van. Talán közülük is kiemelkedik az az ember, aki a másodosztályban is alapembere volt a gárdának, majd egy rövid és mérsékelten eredményes borsodi kitérőt követően az NB1-ben valósággal oktat. Szinte minden mérkőzésen a legjobbak között van, ennek megfelelően a meccseket követő szavazásainkon is mindig sokan voksoltok rá. A Paks ellen őt szavaztátok meg a legjobbnak, míg a második és harmadik helyre is olyan játékos került, akik a védekezésért felelősek.
Egészen egyedi élménnyel gazdagodhattak azok, akik elkísérték a csapatot Paksra, de végső soron azok is, akik a a tvben követték a meccset. Futballnak mondjuk nem biztos, hogy nevezném, de kétségkívül különleges tapasztalás volt a Paksi FC-Kecskeméti TE mérkőzés, amelynek forgatókönyvét teljességgel átírta az időjáráshoz „alkalmazkodni próbálás”. Felcsúton játszott már a csapat özönvíz után, Kecskeméten (szintén a Felcsút ellen) tejködben, most jöhetett a szél. Remélem, hogy a szezonban még összejön mondjuk egy hóvihar, esetleg bozóttűz.
Amikor a szezon előtt képzelegtem arról, hogy hogyan is alakulhat a 2022-2023-as évad a KTE számára, bevallom, nem nagyon volt olyasmi a fejemben, hogy halálos nyugalomban készülnék valamelyik meccsre. Minden mérkőzés élet-halál harc, minden meccs létfontosságú a bennmaradásért vívott küzdelemben, így képzeltem. És bár a Paks elleni hétvégi bajnokin is fontos lenne ponto(ka)t szerezni és nem kevésbé fontos ez a meccs sem, mint bármelyik másik, mégis nyugodt vagyok. Megnyugtatott az eddigi eredmények sora, az eddig mutatott játék, a klubot körülvevő légkör. Mindezeknek köszönhetően hiszem, hogy ha becsúszik egy vereség, akkor sincs dráma, higgadtan és profin lesz kezelve a helyzet. Nyugalommal várom a meccset, az esélyesek nyugalmával.
Mélyült a keret a télen és ez újabb kérdéseket vet fel részletei…
