Fájó pont a hazai vereség a Paks ellen, egész pontosan fájó a pontok hiánya. Ettől még pánikba nem kell esni, négy meccs van hátra a jelenleg legfőbb üldözőnek számító tolnaiak pedig még két közvetlen riválissal is találkoznak, de azért látni kell, hogy a mi sorsolásunkban is felüti a fejét egy menekülő Honvéd és egy Fradi is (na meg az addigra vélhetően tét nélkül küzdő Újpest és Várda). Borzasztóan felemás meccset játszottunk az atomváros ellen: a második félidő ugyan nem sok örömöt tartogatott, az elsőben viszont több jó teljesítmény is adódott kecskeméti oldalon. A legjobbnak ítélt játékos megnyugtató előnnyel nyerte a szavazást, de nem csak ő, hanem a második és harmadik helyezett is olyan ember lett, akiket talán kevesebbet emlegetünk a kelleténél.
A KTE saját nevelésű védője, Szalai Gábor nem csak megnyerte a szavazást, de példamutatóan építette vissza magát tavaszra. Sérülés miatt a tavasz első két meccsét kihagyta (Fehérvár, Paks), majd Szabó István szép lassan csereként (Honvéd, FTC, Kisvárda, Vasas) adott neki játékperceket, (ha adott, mert az Újpest ellen nem játszott), hogy aztán a Debrecen elleni meccs óta folyamatosan kezdő legyen (a ZTE elleni eltiltását kivéve). Gabi tehát visszatalált a kezdőcsapatba és ezt az elmúlt időszakban folyamatos jó teljesítménnyel hálálja meg. A védekezése stabil, a párharcokat jó százalékkal nyeri meg (ha éppen nem Varga Barnabás az ellenfél), proaktívan, előrefelé védekezik, sok megelőző szereléssel és fizikai kontakttal. Amikor pedig a labda a birtokába kerül, akkor előjön belőle a csatár, aki kölyökkorában volt: jól kezeli a labdát, bátran vállalkozik cselekre és lövésekre, remekül passzol és nem szegi kedvét, ha ezek közül valamelyik nem sikerül. Szalai a KTE utánpótlás jelenlegi csúcsterméke, a mi kutyánk kölyke, aki amellett, hogy a mostani fiatalok számára is példa lehet (el lehet jutni Kecskemétről az NB1-be), messze nem érte el saját karrierjének plafonját. Hatalmas potenciál van benne, ballábas középhátvédként pedig még keresettebb is lehet, mint jobblábas társai. Idővel, ha a fejlődése töretlen marad, a válogatott sem elérhetetlen cél a számára.
Visszatérő téma a kommentszekcióban és a lelátón is az a munka, futómennyiség és futósebesség, valamint teljesítmény, amivel a szavazás második helyezettje, Zeke Márió hétről hétre nyomás alatt tartja az ellenfelek jobb oldali védekezését. Nem véletlen, hogy amikor télen a sérüléséről érkeztek hírek, akkor nem csak a szurkolók ijedtek meg, de Szabó Istvánnak is megoldás után kellett néznie (ennek volt köszönhető Hadaró hazahozatala Pécsről), hiszen Grünvald Attila egyedül kevés lett volna a posztra. Rió aztán rohamtempóban épült fel, hogy aztán mind Hadarót, mind Grünvaldot a padra száműzze és kibérelje a bal oldali szárnyvédő pozícióját. A meccsre való hatását Bognár György is megérezte: az első félidei aktív játékát látva a második játékrészre frissített a jobb oldalon (Osváth helyett Sajbán), nem kis részben azért, hogy Zeke szorosabb felügyeletet kapjon. Nagy kérdés, hogy mi lesz a sorsa a szezon után, az ő esetében könnyedén elképzelhető akár külföldi szerződés is, de nem lenne meglepetés, ha a Videoton visszarendelné. Ebben az esetben pedig megint gondolkodni valót adhat a bal oldali szárnyvédő posztja Szabó Istvánnak.
A dobogó alsó fokát a második gólunkat és saját maga második bajnoki gólját is jegyző Szabó Alex zsebelte be. Alex a csapat roadjainak egyike, aki nem feltétlenül a zenekarral ugrál a színpadon, de nélküle nem kerülnének fel a hangszerek. Az elmúlt hónapban azonban kilépett a fénybe és már nem csak a munkát láthatjuk a játékában, hanem olykor egészen láványos dolgokat művel. Pontos keresztlabdákkal billenti ki a védelmet, két védő közt ad bámulatos ütempasszt, szabadrúgást tűz a kapura, hogy ne is említsük az elmúlt időszakban szerzett két gólját. A szezonbeli formája egyértelműen mostanra csúcsosodott ki és ez még akkor is így van, ha a Paks elleni második félidőben igencsak izzadnia kellett neki is Vargával és Bödével szemben (sokszor nem is sikerült megoldani a feladatot). A csapat egyik olyan játékosa, aki egy hang nélkül teszi a dolgát és ezt az esetek többségében jó színvonalon végzi. Szépen helyt áll az idényben.
A szavazás eredménye (minden kérdésnél a három legnagyobb százalékot kapó játékost tüntetjük fel):
A szavazást Szalai Gábor nagy előnnyel nyerte meg, őt követve nagyobb volt a küzdelem, de végül Zeke Márió és Szabó Alex megelőzték a mögöttük loholó Nagy Krisztiánt.
Copy: Kecskemét – Paks szavazás vége
No Description
Ez pedig az éves összesítése a „meccs legjobbja” szavazásoknak (az oszlopok a fejlécre kattintva sorba rendezhetőek; 3 pontot ér, ha valaki az adott meccsen a legjobb volt, 2 pontot kap, aki a második legjobb lett, a harmadik helyért 1 pontot adunk):
A szurkolóknál mind Szalai Gábor, mind Zeke Márió, mind Szabó Alex megérkeztek a középmezőnybe a Paks elleni teljesítményével. A Lila Köd listáján Szalai Gábor jóval előkelőbb helyen áll: a második helyre zárkózott fel Banó-Szabó mellé, akitől két gólpasszának köszönhetően kissé meglépett Szuhodovszki Soma. Zeke Márió blogunk listáján is a középmezőny tagja, csakúgy, mint a drukkereknél. Az összesített tabella alapján Szuho egyetlen ponttal előzi Banó-Szabót, Szalai Gábor pedig megérkezett a dobogós játékosok mögé. Szabó Alex és Zeke Márió a középmezőny alján állnak, előbbi kicsi, utóbbi közepes lemaradással.
A Lila Köd értékelése alapján a három legjobb játékos a Paksellen:
- Szalai Gábor – 6-os osztályzat
- Szuhodovszki Soma – 6-os osztályzat
- Zeke Márió – 6-os osztályzat
Meccsek legjobbjai_összesítés
No Description
(a nyitókép Szalai Gáborról a Kecskeméti TE Facebook oldaláról származik, a design pedig a Freepik-ről)