Elszoktunk már ettől

Csak most tudok írni a péntek esti mérkőzésről egy boszniai utazás okán, így viszont volt ideje leülepedni az élménynek (és az agyvérzésnek), amit a meccstől kaptam. Mielőtt beszámolót írok, újra meg szoktam nézni a meccseket, jegyzetelek magamnak, elemezgetek kicsit, mostanra viszont már eltelt annyi idő, hogy ehelyett inkább csak impressziókat, gondolatokat fogok halomba dobálni. Bár a meccset újranéztem, így nekem sem kell megint mélyen megmártóznom a második félidő sorra érkező rossz élményeiben.

Talán nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, hogy elszoktunk már attól, hogy a mi kapunkra érkeznek sorra a lövések, hogy olyan meccset látunk, ahol az ellenfél rohamait kell valahogy túlélni és a végén még ki is kapunk. Nem is vágytam vissza ehhez az élményhez, de a Paks elleni második félidő sajnos ezen a vágányon zajlott. Érthető, hogy ez sok szurkolóban frusztrációt ébreszt (én például otthon néztem a meccset és a büntetőnél úgy káromkodtam, hogy a szomszéd valószínűleg bebújt a paplan alá), de néhány nap elteltével talán hűlt annyit az élmény, hogy néhány gondolatot meg tudjunk fogalmazni a meccsről:

• Először is a közönség. Bár szerencsésebb sorsú csapatok szurkolói számára megmosolyogtatóan hangozhat, de a KTE számára egy teltházas mérkőzés igenis nagy dolog. Ez a csapat a semmiből lett újjáépítve a kizárást követően. Nem szeretném megbántani a megyei futballt, de egyik pillanatról a másikra kellett volna a közönség feldolgoznia azt, hogy a legfelső osztály helyett a megyei meccseknek kell szurkolnia. Hogy esetleg Bácsalmásra kellene menni szurkolni idegenbe. Hogy Kecelen 3-3-as döntetlent játszik a csapat. Nyilván egy szurkolótábor ritkán éli túl ezt a típusú visszazuhanást és persze ezt lehet kritizálni, de egészen más helyzet ez, mintha mondjuk a Fradi-tábornak az NB2-ig kellene visszamennie. Innen sikerült ezt a csapatot úgy felépíteni, hogy nem csupán NB1-es klubról beszélünk, hanem az ezüstéremért küzdő csapatról, amelynek a teljesítménye megtöltötte a stadiont. A pénteki nézőszám ennek a teljesítménynek szól (talán kicsit a meccs tétjének is). A szurkolók pedig ebben a szezonban igazán odateszik magukat, igazi támaszaként szolgálnak a csapatnak, amire az ilyen vereségek alkalmával szüksége is van az együttesnek.
• Két pontrúgásból szereztünk gólt, két szögletből, ami a szezon elején azért nem volt igazán a védjegyünk, még akkor sem, ha a fizikai paraméterek kapcsán kiemelkedünk a mezőnyből. A Kisvárda elleni hazai alkalmával azonban átszakadt a gát, azóta pedig már 7 szöglet után szerzett gólnál tart a csapat: Katona Bálint (a Várda ellen), Banó-Szabó Bence (a Felcsút ellen), Horváth Krisztofer (a Fradi ellen), Tóth Barna (az Újpest ellen), Szabó Alex (a ZTE és a Paks ellen), Szalai Gábor (a Paks ellen).
• Szándékosan nem a bejegyzés végére teszem, mert nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy erre fogom a vereséget, de érdemes szót ejteni a játékvezetésről. Andó-Szabó a mezőnyben viszonylag nagyvonalúan vezette a meccset, a műesésekért nem adott sárga lapokat, a szabálytalanságokat is igyekezett egy ideig lap nélkül megítélni, amikor pedig keményebb helyzet adódott, akkor is csak sárga lap került elő (Hahn rácsúszása Varga Bencére). Ezzel nincs gond, csakhogy akkor a szurkoló és a játékos is joggal várhatja azt, hogy minden esetben ez a fajta nagyvonalúság jellemzi majd a játékvezetést, ellenkező esetben következetlennek érezhetjük a bírót, az meg ugye nem a jó bíró ismérve. Vágó második sárga lapjánál azonban nyoma sem volt ennek a nagyvonalúságnak, egy testét kifordító játékosnak, akinek a combjáról a kezére perdül a labda egyszerűen nem adsz sárga lapot a büntető mellé, ha korábban nem ebben a szellemben vezetted a meccset. Az pedig megint külön vitának lehetne az alapja, hogy Vágó első lapja után a VAR miért nem korrigált (korábban láttunk olyan meccsünket a Kisvárda ellen, amikor a tévesen regisztrált lapot kijavította a VAR), vagy hogy a vonatkozó szabályok alapján van-e helye a dupla büntetésnek (kiállítás és büntető), még akkor is, ha ez „csak” egy sárga lap volt, nem piros. Tudom, hogy Andó-Szabó ténykedése szította a legtöbb indulatot a kecskeméti szurkolók körében, így annak érdekében, hogy megnyugodjunk, itt egy kép arról, hogy Vágó Levente és Hahn János mekkora barátságban menetelnek a labda felé:

• Hogy ne tűnjön úgy, hogy a bírót hibáztatom: két gólos előnyt semmilyen büntető és piros lap miatt nem szabad leadni. Borzasztó rosszul menedzseltük a teljes második félidőt, kezdve attól, hogy a játékrész elejébe bealudtunk kissé, odáig, hogy a Paks cseréivel sem tudtunk mit kezdeni (Skribek kifejezetten élt a meccsen). Persze ehhez hozzátett az emberhátrány, amit kétféleképpen kezelhettünk volna 2-2-nél. Vagy felismerjük, hogy a liga legveszélyesebben támadó csapata ellen ilyen körülmények között nem rossz eredmény a döntetlen sem, ezért elkezdünk tömörülni…
• … vagy pedig a történtek ellenére is megpróbálunk szerezni egy harmadik gólt. Úgy tűnt, hogy mi az utóbbit választottuk, de emiatt borzasztóan szétszakadt a pálya, a Paks pedig néhány egészen veszélyes kontrát vezetett, amiket csak nekik köszönhetően úsztunk meg kapott gól nélkül. Persze nagyon becsülendő, hogy nem ültünk rá az ikszre, de ez lehetővé tette azt is, hogy a Paks helyzetbe kerüljön.
• Ha már Paks és helyzetek: meglepően gyengén muzsikáltunk abban, amiben korábban kiemelkedően jók voltunk, ez pedig a párharcerősség. Már az első félidőben látszott, hogy Varga Barnabással a levegőben nem tudunk mit kezdeni és Böde beállása után ez még fájdalmasabban testet öltött. Ugyan Varga ligaszinten is kiemelkedő fejjátékkal, ütemérzékkel, emelkedéssel bír és Bödéről is tudjuk, hogy milyen fizikai adottságai vannak, mégis rossz volt nézni, hogy mennyire nem volt rájuk ellenszerünk. Pedig tudjuk, hogy nekünk sem pehelysúlyú zsokék szerepelnek a csapatunkban, mégis sokszor úgy tűnt, mintha Varga sámliról ugrana mellettük vagy tartanának Bödétől.
• Nem tudjuk, hogy mi a helyzet a sérülésekkel. Belényesi nem játszott, Banó-Szabó és Szuhodovszki pedig a meccsen kaptak a lábukhoz (bár egyiküket sem kellett lecserélni), ráadásul Horváth és Vágó eltiltás miatt nem játszanak a Honvéd ellen. Ugyan a KTE keretének nagy erőssége, hogy jól pótolják egymást a játékosok (bár ezen a meccsen lehet, hogy éppen Belényesit nem sikerült pótolnunk), ennyi hiányzóval már Szabó Istvánnak is meggyűlne a baja.
• A vereséggel egyértelműen elszalasztottuk a lehetőséget arra, hogy a Paksot leszakítsuk magunkról és kényelmesen begyalogoljunk a második helyre. A jó hír viszont az, hogy egyáltalán nincs krízishelyzet. Az előnyünk négy meccsel a vége előtt 4 pont, és bár még játszunk az életéért küzdő Honvéddal és a Fradival is, a Paksnak még van meccse a közvetlen rivális Debrecennel és Puskás Akadémiával, de még a nagy bajban levő Mezőkövesddel és ZTE-vel is, a tolnaiaknak tehát abszolút nincs könnyű sorsolásuk. Amire a KTE-től szükség lenne: ugyanolyan stabilan kell felállni a vereséget követően, mint az eddigi három pofon után és gyűjteni kell a pontokat. Ha a négy meccsből hármat megnyerünk, akkor megvan az ezüst is, de a rivális esetleges botlása esetén elég lehet még ennél is kevesebb pont. Nem lesz könnyű, de mivel nem tettük magunknak könnyűvé, most a nehezebb úton kell megcsinálni.

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Úgy kapott három gólt, hogy talán ha egy védése volt. Ez akár lehetne az ő kritikája is, de mindhárom találatnál kiszolgáltatott helyzetben volt, még akkor is, ha tőle várható lenne egy büntető hárítása is. 5

 

 

Nagy Krisztián: Az első félidőben aktívabb volt a bal oldalunk, mint a jobb, így akkor támadásban keveset láttunk tőle, míg a másodikban már az emberhátrány miatt a védekezésre koncentrált inkább ő is. Labda nélkül ezúttal is nagyot dolgozott. 5

 

 

Szabó Alex: Hamar megérkezett a második bajnoki gólja is, ugyanúgy a rövidre érkezett, mint a ZTE ellen. Ahogy az egész csapat, ő is az első játékrészben volt igazán meggyőző, a másodikban már sokszor kilátástalanul küzdött Bödével. 6

 

 

Vágó Levente: Egy kiállítást követően nem nagyon szoktunk valakit négyesnél jobbra értékelni, de Levi mindkét sárga lapjánál áldozat volt. Az elsőt nem is neki kellett volna kapnia, a második pedig kifejezetten szigorú volt. Játékban nem lógott ki a csapatból, amíg pályán volt. 5

 

Szalai Gábor: Bár a védelmünket nem lehet azzal vádolni, hogy a legjobb meccsét játszotta volna, ő mégis meggyőző volt a legtöbb helyzetben. Bödével és Vargával a levegőben ő is sokszor csak küszködött, de labdával magabiztos volt, ráadásul gólt is szerzett. 6 (MVP)

 

 

Zeke Márió: Elképesztő melót tesz bele a meccsekbe minden héten, ezúttal is végigrobotolta a bal oldalt. Az első félidőben ez kifejezetten jó játékot hozott, a másodikban viszont a Paks is igyekezett kivenni belőle a lendületet, így addigra már olykor eltűnt a mezőnyben. 6

 

 

Nikitscher Tamás: Jól vívta meg a párharcait és kevés hibával játszott, ugyanakkor hajlamos volt időnként eltűnni. Amikor azonban feltűnt, akkor jól lépett be a játékba, labda nélkül pedig többször is megakasztotta a paksi támadásokat. 6

 

 

Szuhodovszki Soma: Az első félidőben kifejezetten jól játszott, de a másodikban talán még a többiekénél is nagyobb mértékben zuhant vissza a teljesítménye. Ennek ellenére sem lehet lepontozni, hiszen két gólpassza is volt a meccsen. 6

 

 

Banó-Szabó Bence: Sajnos az elmúlt meccsek kirobbanó formája után nagyon szemet szúrt, hogy ezúttal nem ment neki. Keveset találkozott a labdával és bár voltak jó megindulásai, ez nem az ő meccse volt. 4

 

 

Horváth Krisztofer: A szokásos aktivitással játszott, hogy aztán már a félidőben megváljon tőle Szabó István. Utólag talán azt mondhatjuk, hogy elfért volna a második félidőben is a pályán, de akkor még nem tudhattuk, hogy hiányozhat a második félidőben. 6

 

 

Tóth Barna: A megszokottnál sokkal rosszabb arányban nyert fejpárbajokat a meccsen, így kevésbé tudott hasznos lenni, mint szokott. Ugyanakkor a többiekkel ellentétben ő a második félidőre javult fel valamennyit, de ekkor sem tudott huzamosabb ideig jól játszani. Volt már jobb meccse és lesz is. 4

 

Cserék:

Katona Bálint: Aktívan és valójában jól is szállt be a meccsbe, szerencsétlenségére, hamar keresztbe tett neki a kiállítás, ami megváltoztatta a játékunkat is. Ennek ellenére próbálkozott és olykor okozott is gondot a paksi védőknek. 6

 

 

Rjaskó Mihály: Misa stabilan állt a lábán, pedig nem volt könnyű dolga. A második félidei lüktető játék és sok paksi helyzet nem rajta múlott, sőt. Volt nagyon fontos blokkja s utolsó pillanatos mentése is. Bödével szemben viszont ő is könnyűnek mutatkozott néha. 6

 

 

Mihajlo Meszhi: Nagy akarással vetette be magát és ez szerelésekben, labdaszerzésekben is megmutatkozott. Emberhátrányban már igazán nagyot nem tudott lendíteni a játékon és olykor nála is érezhető volt, hogy nem tudja, hogy a támadás és védekezés közti energiáit hogyan ossza meg. 5

 

Katona Máté: Kevés időt töltött a pályán, de ennyi időbe is belefért, hogy egyszer fejpárbajt nyerjen Böde ellen, amit talán tőle kevésbé vártunk volna. 5

 

 

 

Májer Milán: Beállt a meccs végére, de ha emlékezetem nem csal, a labdával nem találkozott. 5

 

 

 

Kecskeméti TE – Paksi FC

Kiket láttál a legjobbnak a meccsen a KTE-ből? Három játékost választhatsz.