Mivel a riválisok erejét jelenleg még nehéz megbecsülni, ezért a kérdésre a legegyszerűbb válasz az lenne, hogy „nem tudjuk”. Nem szeretném azonban a blog történetének legrövidebb bejegyzését publikálni, ráadásul van, amivel kapcsolatban legalább sejtésünk lehet.
14 éve jósoljuk meg a végeredményeket. Átlagos játékosszám az elején az NB1-ben 15, 17, 20, 25, 27, később a megye1-ben 12, 16, 20, majd az NB3-ban 25, 28, 37 az NB2-ben 37, ezután az NB1-ben 67 és 73 volt.
„Grófnő, egy okos embert csak kétszer lehet becsapni!” (Rejtő Jenő)
Rejtő Jenő olyan magyar író, akit közel annyian, talán többen is olvasnak, mint mondjuk Jókait, mégsem emlegetjük a magyar irodalom legnagyobbjai között. Pedig a mára már legendássá vált groteszk, abszurd humorából olykor nagy bölcsességek bukkantak elő. Ahogyan Az elátkozott part című regényében említi: „Grófnő, egy okos embert csak kétszer lehet becsapni!” Szabó István okos ember, Horváth Dávid pedig ebben a szezonban kétszer túljárt az eszén. Ha Rejtőnek igaza van, akkor nyernünk kell az MTK ellen.
Bő egy hete ez még egy kötelező győzelemnek tűnhetett, de az Újpest kapcsán felröppenő hírek erőt adtak az ellenfelünknek, akik megkezdték a földről a feltérdelést. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy visszalökjük őket a padlóra. Nem miattuk, miattunk. Jó előjel, hogy Kecskeméten még nem kaptunk ki tőlük.
A győzelem ezúttal sokkal fontosabb, mint hinnénk. A rossz hír viszont az, hogy épp az ellen a Mezőkövesd ellen kellene megszerezni, akiket az elmúlt időben nem nagyon vesz be KTE gyomra. Bár az okát nem tudjuk, hogy a kecskeméti múzsa miért a matyóföldiek ellen hallgat el, reméljük ezúttal újra duruzsolni kezd a csapat fülébe.
A Debrecen elleni meccset megelőzően arról írtam, hogy győzelemmel fordulunk a meccsre és a válogatottba három kecskeméti játékos kapott meghívót, tehát adott a pozitív input ahhoz, hogy egy erős csapatot legyűrjünk. Na akkor kezdődött a vesszőfutásunk, hiszen a Loki ellen indult egy hatmeccses nyeretlenségi sorozatunk a bajnokságban. Újabb válogatott szüneten vagyunk túl, megint három kecskeméti játékossal a keretben (ketten lehetőséget is kaptak), győzelemmel érkezünk egy jó csapat, a Fehérvár elleni meccsre. Szuper lenne, ha nem ugyanúgy folytatódna a történet, mint legutóbb.
Bár az elmúlt időszakban a szurkolók különböző fénytörésben szemlélték a KTE teljesítményét (volt, aki elvesztette a reményt, de óvó tekintettel figyelt tovább, volt, aki lemorzsolódott és szerencsére sokan voltak, akik kitartottak a csapat mellett), de abban azért egyetérthetünk, hogy finoman szólva nem sikerült jól az utóbbi 6 meccs. Ezúttal viszont úgy tűnik, hogy olyan ellenfelet fogadunk, akik ugyanazt a rongyos életet élik, mint mi. A pontok rettentő fontossá váltak, mint a víz. Csakhogy annál már sokkal szomjasabbak vagyunk, hogy egy korttyal megelégedjünk. Mindent és bármit meg kell tenni egy pohár vízért.
A címben szereplő gondolat József Attila Az a szép, régi asszony című verséből származik és valahogy nagyon egyet tudok érteni nagy költőnkkel, amikor így fogalmaz:
„Azt a szép régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség.”
Valahogy így érezheti magát a kecskeméti szurkoló is a hétvégi meccsre készülődve: azt a szép régi KTE-t szeretné látni, még ha semmi más terve nincs is vele.
Miért? Mert jön a mumus. Talán meglepő, hogy az ezüstérmes KTE számára éppen a kiesést a bajnokság végén elkerülő, az idei szezonban is bukdácsoló Mezőkövesd a rém, pedig úgy tűnik, hogy így van. Tavaly ugyan az első NB1-es győzelmünket ellenük arattuk, de aztán idegenben és otthon is legyőzött bennünket Kuttor Attila csapata, aki ráadásul még egyszer sem kapott ki Szabó Istvántól. Itt lenne az ideje.