Meglehetősen magabiztosnak tűnő győzelemmel hagytuk magunk mögött az MTK elleni vereséget, a második félidőben pedig már a játék is tetszetős volt olykor. Az ilyen meccseken általában nehezebb megjósolni, hogy ki nyeri a szavazást, de most nem nagyon merült fel bennem kérdőjel. Bennetek sem.
A végeredmény alapján úgy tűnhet, hogy lemostuk a pályáról a Puskást, pedig erről nincs szó. Arról viszont igen, hogy amikor rátaláltunk arra a támadójátékra, amit tudunk és amit szeretünk, akkor a Felcsútnak igen kellemetlen percei voltak. Ehhez még tudtunk társítani egy kiemelkedő helyzetkihasználást, ennyi pedig elég is volt egy nagy arányú győzelemhez.
Szabó István számára adott a feladat: fel kell ráznia a csapatát a Felcsút ellen. Az MTK elleni mérkőzésen nem idézte saját magát a KTE és Pista is érezte, hogy elemzésre szorul, hogy a hazaiak találtak ellenszert a kecskeméti játékra, vagy mi voltunk képtelenek felnőni a saját szintünkhöz. A Puskás Akadémia elleni meccs választ adhat arra, hogy megoldásra jutott-e a stáb ebben a kérdésben.
Régen volt már ilyen, de sajnos az MTK elleni meccsről el kell mondanunk: nem volt túl sok jó teljesítmény a csapatban. Ez önmagában még nem dráma, minden csapat életében előfordulnak rossz mérkőzések, ráadásul ez azt is jelentette, hogy az a kevés jó produkció, ami a pályára került, jó eséllyel indult a meccs legjobbja címért. A szurkolók és a Lila Köd véleménye pedig csak minimálisan tért el egymástól.
Az MTK elleni vendégjáték előtt felmerült bennem a kérdés, hogy van-e olyan meccs a bajnokságban, amit a KTE-nek kötelező megnyernie. A Hungária körúton kiderült, hogy ez a bajnokság még mindig nem arról szól, hogy a Fradin kívül bármelyik csapat biztosra tudjon menni akármelyik másik ellen (tavaly mondjuk a Fradi sem nagyon ment biztosra sokszor). Ez a botlás ugyan nem néz ki jól, de nem ad okot a pánikra, azt viszont megmutatta, hogy Szabó Istvánéknak van még dolguk a csapattal.
Először találkozunk az idén újonc csapattal, az első és másodosztály közt ingázni hajlamos MTK-hoz látogatunk. Pontosan olyan meccs ez, amire az első két forduló és az előző idény alapján könnyen rámondhatnánk, hogy kötelező nyerni. De vannak kötelező meccsek a 12 csapatos NB1-ben?
Mindig óvatos vagyok a Fehérvárral kapcsolatban. Ahogyan az is hihetetlen, hogy a KTE hogyan robbant ki az NB2-ből és be az NB1-be, úgy az is legalább ennyire hihetetlen, ami a Videotonnal történik. És amikor tojáshéjon járva azt mondom, hogy vigyázni kell a Vidivel, akkor a csapat magabiztosan legyőzi Kodróékat. Persze Fehérvárral továbbra is vigyázni kell majd, de a hétvégi meccsen jól játszott a Kecskemét, megérdemelten nyert a csapat. A legjobb pedig az a játékos lett, akinek minden tétmeccsünket követően bérelt helye van a dobogón.
Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
Nagyon magabiztosan játszva győztük le a Fehérvárt a Széktóiban, de nem beszélhetünk arról, hogy felmostuk volna velük a padlót. Pedig ha belerohantak volna egy istenes kiütésbe, akkor talán érthető lenne, hogy Bartosz Grzelaknak csillagok köröznek a feje fölött.
Azt mindenki tudja, hogy Napóleon alacsony volt. Nyilván az volt, hiszen még komplexustis neveztek el róla. Csak hát azokról a dolgokról, amiket mindenki tud, gyakran kiderül, hogy nem teljesen úgy vannak, ahogy tudjuk. Napóleon a maga korában nem számított kifejezetten alacsonynak. Mindenféle mértékegység átváltási problémák okozhatják a tévedést, na meg a brit propaganda, aminek nyilván azt volt az érdeke, hogy a császár minél kevésbé tűnjön fenyegetőnek. A magyar bajnokság Napóleonja a Fehérvár. Mind tudjuk, hogy gyengék, épphogy bennmaradtak, hogy az első két meccsüket elveszítették, hogy nincs pénz, paripa, fegyver. Csakhogy ez a Fehérvár még így is bőven tartalmaz minőséget. A vasárnap kérdése az lesz, hogy képesek leszünk-e lefejelni Napóleont akkor is, ha eléállva kiderül, hogy nem is biztos, hogy annyira alacsony, mint távolról tűnt.