A harmadik forduló óta a Kisvárda és a Zalaegerszeg szerepelt legrosszabbul, de csak egyikük rontott a helyezésén a listánkon, míg a legnagyobb javulást az MTK könyvelhette el, miután háromszor nyert. Van két csapat, akik között jelenleg nem tudunk különbséget tenni.
Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
Nagyon magabiztosan játszva győztük le a Fehérvárt a Széktóiban, de nem beszélhetünk arról, hogy felmostuk volna velük a padlót. Pedig ha belerohantak volna egy istenes kiütésbe, akkor talán érthető lenne, hogy Bartosz Grzelaknak csillagok köröznek a feje fölött.
Azt mindenki tudja, hogy Napóleon alacsony volt. Nyilván az volt, hiszen még komplexust is neveztek el róla. Csak hát azokról a dolgokról, amiket mindenki tud, gyakran kiderül, hogy nem teljesen úgy vannak, ahogy tudjuk. Napóleon a maga korában nem számított kifejezetten alacsonynak. Mindenféle mértékegység átváltási problémák okozhatják a tévedést, na meg a brit propaganda, aminek nyilván azt volt az érdeke, hogy a császár minél kevésbé tűnjön fenyegetőnek. A magyar bajnokság Napóleonja a Fehérvár. Mind tudjuk, hogy gyengék, épphogy bennmaradtak, hogy az első két meccsüket elveszítették, hogy nincs pénz, paripa, fegyver. Csakhogy ez a Fehérvár még így is bőven tartalmaz minőséget. A vasárnap kérdése az lesz, hogy képesek leszünk-e lefejelni Napóleont akkor is, ha eléállva kiderül, hogy nem is biztos, hogy annyira alacsony, mint távolról tűnt.
A szezon előtt minden szurkoló igyekszik jósolgatni, hogy mire lehet képes a csapata az idény során. Csak ugye ez a többi csapat teljesítményének is függvénye, így a riválisok eredményeire is igyekszik tippelni az egyszeri drukker. Így vagyunk ezzel mi is a Lila Ködnél.
Három győzelemmel fordulunk rá a Paks elleni rangadóra, miután a Fehérvárt is megfirkáltuk idegenben. Ráadásul három imponálóan könnyed győzelmet mutatott fel a KTE a Puskás, a ZTE és a Vidi ellen, ami így öt mérkőzéssel a vége előtt megnyugtató látvány. A játékosok remek formát mutatnak, a szavazás első két helyezettje ráadásul szinte kirobbanó az elmúlt meccseken, a harmadik helyre pedig a befutott egy magára találó közönségkedvenc.
Öt meccsel a vége előtt bombaformába lendült a Fehérvár elleni meccs legjobbja részletei…
Előzetesen mindenki fordított szereposztást várt és ebbe a mindenkibe – ha a szívünkre/szívetekre tesszük/teszitek a kezeteket – mi is, ti is beletartozunk. A szezon előtt a Fehérvárt a Fradi kihívójának tekintette a közvélemény, míg a Kecskemétet a többség biztos kiesőnek, a kisebbség a kiesés elől menekülő csapatnak jósolta. Ehhez képest a Kecskemét úgy győzte le a Vidit Székesfehérváron, hogy gyakorlatilag egy percig sem volt kétséges a meccs kimenetele, és továbbra is közelebb vagyunk az első helyhez, mint a harmadikhoz. Olyan ez a KTE ebben az idényben, mint egy gladiátor, aki bár minden alkalommal üdvözli az uralkodót („Üdvözlégy Caesar, a halálba menők köszöntenek!”), mégis minden alkalommal pimasz mosollyal kerüli ki a végzetet.
Ráfordultunk a szezon legöldöklőbb részére és valahol egészen hihetetlen, hogy az év végi tolakodást a KTE-nek nem az alsóházban kell végeznie, a kiesést elkerülendő, hanem a nemzetközi szereplés kivívása érdekében. Sőt, valójában jelen pillanatban még tolakodnia sem kell, azonban ha becsúszna pár rosszabb eredmény, akkor újra szorongató lehetne az üldözők jelenléte. Ez a kényelmi helyzet akár jól is jöhet a Fehérvár ellen, az elmúlt hetekhez hasonlóan felszabadultan játszhat a csapat. A Vidi ráadásul nem most éli legjobb napjait, ám a medve attól medve marad, hogy beteg. Vigyázni kell vele.
A címben feltett kérdés a Kecskemétre és a Fehérvárra is igaz lehet, ennyi idő telt el ugyanis a legutóbbi tétmérkőzés óta (a Fehérvár esetében csak 77 nap, mert ők az utolsó novemberi fordulóban nem szombaton, hanem vasárnap játszottak). Egy csapat életében nem könnyű kezelni az ilyen hosszú kihagyásokat, emiatt pedig kifejezetten bizonytalanok lehetünk akkor, amikor elvárásokat támasztunk a KTE-vel kapcsolatban a tavaszi rajt kapcsán.
