Talán nyerhettünk is volna a Loki ellen, de hátrányból csak a döntetlenre futotta. A téli szünetben lesz idő arra, hogy a csapat újra felvegye a fonalat és Szabó István rendezze a sorokat, ahogy arra is, hogy a sérültek közül néhányan esetleg felépüljenek. Ez utóbbi azért is fontos, mert a Debrecen ellen azt is láthattuk, hogy mennyit jelenthet egy ilyen játékos visszatérése.
Így karácsony előtt talán szimbolikus is, hogy ki lett a Loki elleni meccs legjobbja részletei…
Jobban örültem volna, ha ez a cím több rétegjelentéssel gazdagodik és végül a csapat megszakítja a hárommeccses nyeretlenséget, de a három meccsből négy lett és ilyen értelemben nem történt törlesztés. Olyan értelemben viszont igen, hogy nekem (a blognak) vannak elmaradásai, amikkel most elszámolunk.
Gyorsan repül az idő, elszaladt újabb három forduló, mi pedig újra összetákoltuk a Lila Köd szerzői által elképzelt erősorrendet. A hátsó fertályban nem történt változás, a dobogón azonban igen. A KTE-t továbbra is a középmezőnybe várjuk, de már bizakodóbbak vagyunk ezzel kapcsolatban.
A dobogó esetében nem változott az összesített véleményünk (a szerzők véleményei közt azért akad különbség), a csapatok többsége pedig rontott a három fordulóval ezelőttiekhez képest. Van egy csapat, amely nagyot ugrott előre, és a tabella végén is várunk egy kicsi változást.
A tabella elejében és végében továbbra is biztosak vagyunk, de ha legutóbb azt mondtam, hogy két csapat között nem tudunk különbséget tenni, abból most lett három. Három olyan csapat is van, amelyiket a bajnokság megkezdése óta ugyanoda tippeljük, tehát nem változott róluk a véleményünk.
A harmadik forduló óta a Kisvárda és a Zalaegerszeg szerepelt legrosszabbul, de csak egyikük rontott a helyezésén a listánkon, míg a legnagyobb javulást az MTK könyvelhette el, miután háromszor nyert. Van két csapat, akik között jelenleg nem tudunk különbséget tenni.
A Debrecen elleni vereséget követően sokan úgy érezték, hogy nem lesz könnyű kiválasztani, hogy kik játszottak legjobban a KTE-ből. Ebben van is igazság, hiszen a csapat nagy részétől jobb teljesítményt szoktunk meg az elmúlt időben, mint amit a pályára vitt Nagyerdőben. Ebben a nehéz döntési helyzetben a szavazás élén holtverseny alakult ki két játékos között.
Az nagyjából egyértelmű volt a Debrecen elleni mérkőzés előtt is, hogy ez tipikusan az a találkozó, amin semmilyen kimenetel nem meglepetés. Két jól felkészített és az elmúlt időszakban sokszor hivatkozott csapat játszik egymás ellen, akár a Loki, akár a KTE nyer, akár igazságosan elosztják a pontokat, az nem fogja leejteni az állakat. Ha az állunk nem is esett le, azért a másik két lehetőségnek jobban örültünk volna.
Lehetett volna úgy is, de így lett és emiatt nem igazán panaszkodhatunk részletei…
Petőfi Sándornál még a lelkek felemelését az okozhatta, hogy az Európában sorra bukó forradalmak mellett a magyar még talpon volt (bár nem állt igazán jól: a főváros elesett, Mészáros Lázár vereséget szenvedett Kassán, Görgey meg visszavonult a Felvidéken), az elkeseredettséget megakadályozandó öntötte a lelket költőnk az emberekbe az Európa csendes, újra csendes című versével. A KTE-nél emelkedő lelkek oka ennél sokkal vidámabb lehet. Az MTK elleni vereség után le tudtuk győzni a Puskás Akadémiát, három (HÁROM!) játékosunk is válogatott kerettag lett és visszatért a csapathoz Zeke Márió is. Ha ennyi pozitív input nem elég ahhoz, hogy a csapat teljesen feltöltődve forduljon rá a Lokira, akkor semmi.
Nem mondom, hogy a feje tetejére állt az erősorrendünk nem egészen három forduló elteltével, de egyes csapatok helye jelentősen változott. Ez elsősorban a középmezőnyre vonatkozik, mert a dobogón és a kieső zónában kevés kivétellel állandó maradt az összesített megérzésünk.
