Talán furcsa ezt állítani egy Felcsút elleni meccset követően úgy, hogy az újonc játékára gondolunk és nem az ország egyik legértékesebb csapatának szereplésére. Ugyanakkor mégis ez történt. A KTE-től már egy ideje nem lehet elvitatni, hogy megérdemelten áll nagyjából 8 hónapja dobogón, de ezúttal olyan teljesítménnyel rukkoltak elő Szabó Istvánék, amivel könnyen lehet, hogy le is szakították a Puskás Akadémiát a dobogóért való versenyről.
Én pedig tartok is a Kövesdtől. Talán nem megmagyarázhatatlan, hogy miért. Bár a Mezőkövesd ellen arattuk az első győzelmünket idén az NB1-ben, ugyanakkor a meglevő két vereségünkből az egyiket ellenük szenvedtük el, ráadásul a tavaszi félévben egészen masszívan indultak és bár van némi visszaesés az elmúlt hetekben az eredményeikben, de továbbra is csak egyszer kaptak ki a téli szünet óta. A Kövesd vetett véget ősszel a hetes veretlenségi szériánknak, most egy tízeset kellene megóvnunk tőlük.
Nagyon nehéz visszafogottan reagálni a csapat teljesítményére és a Debrecen elleni győzelmet követően önuralmat kíván, hogy az ember ne dédelgessen érmes álmokat. Ugyanakkor egy kellemes körbeverés-cunami esetén a 9 hátralevő meccs alatt még bőven lecsúszhat a KTE a dobogóról, akár a 7 pontos előny dacára is. Más kérdés, hogy egy olyan csapat esetében, amely 2023-ban még veretlen és utoljára több, mint egy évvel ezelőtt fordult elő vele, hogy egymást követő két meccset is elveszítsen (2022. februárjában egymás után kikaptunk a Diósgyőrtől, Csákvártól és Vasastól), nehéz elképzelni, hogy a formája a pincébe szakadjon le. A Loki ellen például hátrányból sikerült nyerni, a győztes gól szerzője pedig be is söpörte a szurkolók szavazatainak nagy részét. Mögötte a második és a harmadik helyen pedig két olyan játékos végzett, akiknek a neve nem meglepetés az ilyen listákon.
Ha valahol nem bíznak benned, így kell rá választ adni részletei…
A Loki legyőzésével egyetlen pont híján ugyanolyan távol (közel) vagyunk az első helytől, mint attól, hogy lemaradjunk a dobogóról. Persze ettől még nem váltunk a Fradi kihívójává (ezt elvárni egészen extrém hozzáállás lenne), ráadásul alulról azért elég sokan ostromolnak majd bennünket a hátralevő 9 fordulóban, de kár lenne tagadni, hogy meglehetősen komfortossá vált a miliő a második helyen.
Márciusban eddig 100%-os teljesítményt nyújt a Kecskemét, hiszen elvertük a Kisvárdát és a Vasast is. Ahhoz viszont, hogy ez így is maradjon egy igen komoly akadályt kell leküzdenie a KTE-nek: bravúrgyőzelmet kell hozni Debrecenben. Bravúr lenne a győzelem, egyrészt a Loki formáját, másrészt a két csapat debreceni mérlegét tekintve is.
Véget ért a február legjobbjait kutató szavazásunk, melyet a Kecskeméti TE-vel közösen hozunk el nektek minden hónapban. A KTE remekül kezdte a tavaszt, az első hónapban (bár a szavazás februárra vonatkozott, ideszámoltuk a január végén megrendezett Fehérvár elleni meccset is) 5 meccsen maradt veretlen. Ebből az ötből azonban csak egyszer tudott nyerni, úgyhogy ha javíthatatlan pesszimisták lennénk, akár úgy is láthatnánk, hogy a pohár félig üres és egy négymeccses nyeretlenséget illesztettünk a a kezdeti győzelem mögé, de maradjunk annyiban: veretlen volt a január-február. A szurkolók úgy látták, hogy a legszebb gól és gólpassz is ugyanazon a meccsen esett, míg a legjobb csapatban történt némi változás a korábban megszokotthoz képest. A legjobb játékos pedig kétséget sem hagyott afelől, hogy ezt a szavazást neki kell megnyernie.
Ahogy az Óz, a csodák csodájában mondják: csak végig kell menni a sárga köves úton, az oda vezet, ahová szeretnél eljutni. A KTE sárga köves útja a biztos bennmaradás felé vezet és egy hazai, Újpest elleni győzelemmel már valóban karnyújtásra kerülne az a pontmennyiség, amit Szabó Istvánék hajszolnak és emlegetnek szezon eleje óta. Az Újpest elleni hazai győzelem azonban nem annyira egyértelmű, mint hihetjük.
Talán nem vállalunk nagy kockázatot azzal, hogy az idei Kecskemét nagyon jó versenyző karaktert mutat. Nincs olyan csapat ebben a bajnokságban, aki ellen feltartott kézzel kellene kimennie a pályára Szabó István tanítványainak, ez alól pedig – bár a szezon elején nem hittük volna – a Ferencváros sem kivétel. Olyannyira nem az, hogy eddig két meccsen 4 pontot szereztünk a címvédő ellen, a második meccsen elért döntetlen alkalmával ráadásul olyan váltást produkált a KTE, amivel némileg meg is lepte a Fradit. A szurkolók szerint pedig a az első két helyre elég egyértelmű módon futott be két játékos, a harmadik helyezettet viszont nagyon megszorongatta Belényesi Csaba.
Legalábbis a szombati meccs előtt mindenhonnan azt hallgattuk, hogy az őszi győzelmünk csak a pálya állapotának köszönhető, majd a Groupama billiárdasztalán ki lesz porolva a valagunk, hat gólt kapunk, mínusz kettőt lövünk, a nap is eltűnik majd Kecskemét fölül olyan verést mér ránk a zöld-fehér csapat. Persze igazságtalan vagyok: ezek a vélemények egy hangos kisebbségtől érkeztek és rengeteg olyan állásponttal is lehetett találkozni, amely nem tartotta megbocsáthatatlan bűnnek, hogy Szabó Istvánnak volt képe megemlíteni a meccs előtt, hogy adott esetben ő szívesen vinne pontot az Üllőiről is. Mindenesetre azoknak, akik a KTE lemészárlása miatt várták a Ferencváros-KTE meccset, várniuk kell még a hat gólos kecskeméti vereségre.
Egyelőre veretlen tavaszt produkál a KTE, ami két meccs után talán nem szenzáció, de mégiscsak valami. Ráadásul szombaton az a Honvéd érkezik a Kecskemétre, akik az NB1-ben még sosem nyertek a Széktóiban (de még a megyében sem). A kispestiek ezt a nem túl hízelgő statisztikát pedig még azzal is megfejelik, hogy az idei szezonjuk meglehetősen zaklatott: minden alkalommal, amikor úgy tűnhetne, hogy kezdenek magukra találni, akkor észbe kapnak és gyorsan vissza is rántják a szurkolóikat a földre. Lehet ebből a meccsből ilyen körülmények között más, mint hazai győzelem?
Az egyik csapat egy sorozat fenntartásáért, a másik a megtöréséért játszik részletei…
