Előzetesen mindenki fordított szereposztást várt és ebbe a mindenkibe – ha a szívünkre/szívetekre tesszük/teszitek a kezeteket – mi is, ti is beletartozunk. A szezon előtt a Fehérvárt a Fradi kihívójának tekintette a közvélemény, míg a Kecskemétet a többség biztos kiesőnek, a kisebbség a kiesés elől menekülő csapatnak jósolta. Ehhez képest a Kecskemét úgy győzte le a Vidit Székesfehérváron, hogy gyakorlatilag egy percig sem volt kétséges a meccs kimenetele, és továbbra is közelebb vagyunk az első helyhez, mint a harmadikhoz. Olyan ez a KTE ebben az idényben, mint egy gladiátor, aki bár minden alkalommal üdvözli az uralkodót („Üdvözlégy Caesar, a halálba menők köszöntenek!”), mégis minden alkalommal pimasz mosollyal kerüli ki a végzetet.
Kategória: Beszámoló
Kell-e még harcolni a dobogóért?
Szabó István csapata arra készült, hogy a Mezőkövesd elleni, a hazai mérlegen esett csorbát a Zalaegerszeg ellen kiküszöbölje. Viszonylag hamar kiderült, hogy ez a készülődés nem volt hiábavaló: a KTE imponáló magabiztossággal rendezte le a zalaiakat, a többi mérkőzés eredménye pedig meglehetősen jó helyzetben hozta a csapatot a dobogóért folytatott harcban. Van-e azonban még harc, illetve pontosabban: mi részt veszünk-e még benne?
Erődemonstráció
Talán furcsa ezt állítani egy Felcsút elleni meccset követően úgy, hogy az újonc játékára gondolunk és nem az ország egyik legértékesebb csapatának szereplésére. Ugyanakkor mégis ez történt. A KTE-től már egy ideje nem lehet elvitatni, hogy megérdemelten áll nagyjából 8 hónapja dobogón, de ezúttal olyan teljesítménnyel rukkoltak elő Szabó Istvánék, amivel könnyen lehet, hogy le is szakították a Puskás Akadémiát a dobogóért való versenyről.
Már megint az a rohadt Kövesd
Kimondhatjuk, hogy Kuttor és a Mezőkövesd a mumusunk? Ősszel a Kutya vezette Kövesd vetett véget a hétmeccses veretlenségünknek és tavaly februárban is Kuttor volt az, aki legyőzte a KTE-t a Széktóiban, hogy utána következzen több, mint egy év hazai veretlenség és ő legyen az, aki ennyi idő után először nyer Kecskeméten vendégként.
Kényelmes helyzetet teremtettünk
A Loki legyőzésével egyetlen pont híján ugyanolyan távol (közel) vagyunk az első helytől, mint attól, hogy lemaradjunk a dobogóról. Persze ettől még nem váltunk a Fradi kihívójává (ezt elvárni egészen extrém hozzáállás lenne), ráadásul alulról azért elég sokan ostromolnak majd bennünket a hátralevő 9 fordulóban, de kár lenne tagadni, hogy meglehetősen komfortossá vált a miliő a második helyen.
Egy meccs kell a két számjegyhez
Az a helyzet, hogy a Vasas elleni győzelemmel 9 meccse vagyunk veretlenek a bajnokságban, ami az idei szezonban az eddigi legjobb sorozatunk. Ősszel volt egy ötös (Vasas-Loki-Kövesd-Felcsút-ZTE) és egy hetes (Paks-Honvéd-Fradi-Újpest-Várda-Vasas-Loki) sor is, de a mostani kilences már igazán hízelgő (Felcsút-ZTE-Fehérvár-Paks-Honvéd-Fradi-Újpest-Várda-Vasas). A szemfülesebbek észrevehették, hogy a Debrecen az első és a második sorozatunkban is szerepel, tehát még nem kaptunk ki tőlük, és ha ezt tartani tudjuk jövő héten is, akkor két számjegyűre növelhetjük a veretlenséget. Ehhez pedig azt kellett, hogy a hétvégén a Vasas ellen a csapat esélyeshez méltó magabiztossággal húzza be a három pontot.
Szabó István szerint bennmaradtunk
Mondjuk nem pontosan így fogalmazott, de utalt rá, új célokról beszélt. Nyilván a meccs előtti beharangozóban még arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Kisvárda az egyik legjobb futballt játszó csapat Magyarországon, hogy aztán persze előrukkoljanak egy nagyon visszafogott játékkal. Ebben pedig a saját álmosságukon kívül bizony elég komoly szerepe volt a KTE védekezésének is.
Akkor is jók vagyunk, amikor nem vagyunk jók
A címben szereplő gondolat a meccs lefújása után hagyta el Nbcee, a Lila Köd korábbi és örökös szerzőjének száját. Nehéz vele vitatkozni, mert az Újpest ellen valóban messze voltunk a legjobbunktól, de ezt a hiányosságot más tulajdonságok kidomborításával ellensúlyoztuk. Hittel, akarattal, küzdőszellemmel, tartással.
Elmaradt a nagy pofon
Legalábbis a szombati meccs előtt mindenhonnan azt hallgattuk, hogy az őszi győzelmünk csak a pálya állapotának köszönhető, majd a Groupama billiárdasztalán ki lesz porolva a valagunk, hat gólt kapunk, mínusz kettőt lövünk, a nap is eltűnik majd Kecskemét fölül olyan verést mér ránk a zöld-fehér csapat. Persze igazságtalan vagyok: ezek a vélemények egy hangos kisebbségtől érkeztek és rengeteg olyan állásponttal is lehetett találkozni, amely nem tartotta megbocsáthatatlan bűnnek, hogy Szabó Istvánnak volt képe megemlíteni a meccs előtt, hogy adott esetben ő szívesen vinne pontot az Üllőiről is. Mindenesetre azoknak, akik a KTE lemészárlása miatt várták a Ferencváros-KTE meccset, várniuk kell még a hat gólos kecskeméti vereségre.
Egy aktív és egy passzív félidő után újabb pont a zsákban
A Honvéddal eddig játszottunk idén három igazán gyenge félidőt, meg egy olyat, ami bár nagyon jó focit nem hozott, de legalább fordulatos volt. Ezekért összesen adtak 2 pontot, ami összességében nem rossz, még akkor sem, ha a Széktóiban rendezett meccs első félidejét követően akár reménykedhettünk a győzelemben is. A meccs végére viszont kénytelenek voltunk eltenni azt az 1 pontot, amit lehetett, ráadásul összességében még elégedettek is lehetünk vele.
Egy aktív és egy passzív félidő után újabb pont a zsákban részletei…