A második legideálisabb időpont

Talán erős lenne a 11. forduló meccsét utolsó szalmaszálnak nevezni, de az biztos, hogy ez a győzelem olyan volt, mint tenni a klímaváltozás ellen: a legideálisabb időpont jóval korábban lett volna, a második legideálisabb meg most.

Szabó István számára kapóra jött a ZTE elleni meccs, mert tavaly nem kaptunk ki az Egerszegtől, hazai pályán pedig kifejezetten jól szerepeltünk ellenük. Annak érdekében, hogy ez így is maradjon, a csapat pedig megkezdje a kikászálódást abból a kádból, amibe még éppen nem ejtette bele a hajszárítót, két változás történt a kezdőcsapatban: Májer Milán és Zsótér Donát ült le a padra, hogy Szűcs Kornélnak és Horváth Krisztofernek biztosítsanak helyet. Maradt tehát a kezdőben Meszhi, ennek köszönhetően pedig Szuhodovszki megint magasabban játszott és sokszor cserélt helyet Horváthtal. Bár sokáig nem így tűnt, de ezek végül egészen jól be is váltak. A ZTE az előző fordulóban a Paks ellen nagyon megszenvedett a pontrúgások levédekezésével és hamar kiderült, hogy ezt a problémát egy hét alatt nem sikerült kijavítani, mert már a 2. percben érkezett Szuho beadására Szalai, aki az oldalhálóba fejelt, majd a 10. percben csak Meszhi rosszul eltalált labdájának köszönhette a Zalaegerszeg, hogy a meccs legelején nem került hátrányba. A vendégek közül az előzetes várakozásoknak megfelelően Mance volt az, aki próbált valamilyen veszélyt teremteni a kapura (a ZTE kilenc próbálkozásából hétszer ő lőtt, bár volt, ami elakadt a blokkban). Mindent össszevetve az első harminc perc azért igen messze volt attól, hogy jó meccsnek lehessen nevezni, keveset kockáztattak a csapatok, de amilyen állapotban érkeztek meg erre a találkozóra, ezt nem nagyon lehet számonkérni rajtuk. Ami érdekes volt, hogy éppen akkor tudtunk húzni egyet a potméteren, amikor a ZTE kicsit közelebb állt ahhoz, hogy maradandót alkosson. Előbb Mance fejelt Varga keze közé, majd Croizet emelt fölé egy jó kiugratás után, a KTE pedig szinte erre válaszul villant egyet. Horváth csinált meg egy jó cselt a jobbszélen, a beadására pedig Tóth érkezett meg. Krisztofer a gyengébb lábával tekert középre, nem is volt teljesen tökéletes, mert a kapus felé kanyarodott a labda. Úgy lett egészen jó ez a tekerés, hogy Barna nem ijedt meg a kapustól, hanem belement a párharcba. Ez pedig felveti a kérdést, hogy Boér miért éppen most gondolta úgy, hogy a pontrúgásokban és fizikalitásban erős Kecskemét ellen a nem túl erős felépítésű Dombó Dávidot állítja a kapuba, de ez nem feltétlenül a mi problémánk (az mindenesetre tény, hogy az első félidőben egészen sok lehetőségünk adódott az ötös környékéről, amit egy erőteljesebb kapus eltakaríthatott volna). A gól átszakított egy gátat a a csapatban, elkezdtünk hinni magunkban, jobban nézett ki a játék, mint előtte. Először Szűcs mutatott be egy olyan szólót, aminek a végén, ha gól születik, akkor hosszú ideig ismétlik, majd az ő beadása után Tóth fejesét védte Dombó. A hosszabbítás végére aztán megérkezett az akkor már nagyon érlelődő második gól, ami kapcsán több finomságot is ki lehetett szúrni. Először is azt, ahogy Szabó Alex követte a támadást, vagy ahogy Szuho a lövőhelyzet keresésével összehúzta a védelmet, vagy azt a finom érintést, amivel Horváth megverte a védőjét. 11 passz előzte meg a gólt, ami nem kiemelkedően sok, de érdemes megnézni, hogy mennyire megmozgatja ez a 11 passz az egerszegi védelmet.

A második félidőre Boér Gábor megpróbált két cserével frissíteni (Huszti és Klausz érkezett Todoroszki és a meglepően szürke Meshack helyére), de ennek ellenére Vágó lövésével a KTE mutatott először életjelet, a ZTE pedig továbbra sem talált fogást rajtunk. Nem panaszként mondom, de feltűnő volt, hogy rengeteget faltolunk. Nem nagy szabálytalanságokat, de nem engedtük kibontakozni a zalai támadásokat, ami összességében nem probléma, a durvaság nélküli kis tüskék a játék részét képezik, nem beszélve arról, hogy én is könnyebben azonosulok egy olyan csapattal, ami szőröstökű férfiakból áll, mint egy olyannal, amelyik finomkodik. Az első félidei két gól megteremtette a lehetőséget, hogy a másodikban átadjuk a területet a vendégeknek és a gyors átmenetekre építsünk. Ez a KTE számára komfortzónát jelent, tavaly és idén is akkor voltunk igazán jók, amikor nem nekünk kell feltörni a felállt védelmet, hanem amikor területbe lőtt labdákkal és kevés húzásos támadásokkal tudtunk operálni. A ZTE ellen is működött ez a forgatókönyv, de a befejezéseknél pontatlanok voltunk. Egy elkörülményeskedett kontra végén aztán Zeke egy meglehetősen esetleges gólt szerzett (maga a lövés nagyon pontos volt, de amíg eljutottunk odáig, kihullott a hajam) és ezzel le is zárta a meccset. A 78. percben aztán Mance nem hagyta, hogy a KTE belekényelmesedjen a meccsbe: előbb Varga védte bravúrral a fejesét, aztán Meszhi kezezése miatti büntetőt lőtte be. Azon lehet vitatkozni, hogy az ilyen szituációkat mennyire kellene lefújni: én már élőben is azt mondtam, hogy büntető lesz, bármennyire vétlen is a szituáció. A szabálykönyv szerinte egyébként minimum véleményes, hogy egy esésben levő játékos karja csak akkor nem kéz, ha már támaszkodik rajta (ilyen nem szerepel a szabályok között, mégis ez alapján szokták megítélni az ilyen helyzeteket), de hátha Meszhi tanult a szituból és legközelebb leadja a karját a kispadnál, mert máshova nem nagyon tudja tenni. A vendég gól ellenére sem forgott igazán veszélyben a győzelmünk, Szűcs menetrendszerű jó beadása után Pálinkás is gólt fejelhetett volna, aztán Horváth egyszer, Zsótér pedig kétszer került ígéretes helyzetbe, a másik oldalon talán csak Szalay szabadrúgása volt izgalmas.

Összességében az elmúlt időszakot meghazudtolóan magabiztos győzelmet mutatott be a csapat, ami után több dologra is érdemes kitérni. Egyrészt ez a keret mélyebb, mint amilyennek tűnik. Persze az látszik, hogy Szabó Istvánnak vannak bizalmi emberei, de ezt a meccset azok hozták, akik idén abszolút nem tartoznak az alapemberek közé (aztán lehet, hogy ez éppen most változik meg): Szabó Alex nagyon stabil volt és gólt szerzett, Szűcs Kornél nagyon érett játékot mutatott, Mihajlo Meszhi extra munkát tett a pályára és nagyon hasznos volt, Zeke Márió szintén gólt szerzett. Fontos volt az is, hogy nem nekünk kellett futnunk az eredmény után, az előzetesen felépített stratégiát nem kellett átszabni amiatt, hogy hátrányba kerültünk volna. A korábban hiányolt átlövésekből is sokat láthattunk: ha jól számoltam, kilencszer próbálkoztunk a tizenhatoson kívülről, bár ezeknek egy része elakadt a blokkban és egyetlen egy sem talált kaput, de a szándék megvolt. Ezzel a győzelemmel megkezdtük a restaurálást, a Szeged ellen tovább kellene jutni a kupában, hogy a jó élményekből kisebb sorozatot tudjunk építeni. A Fradi ellen piszok nehéz lesz, mert a három hosszú távú sérültünkhöz csatlakozott az eltiltott Szuho és Tóth Barna, ráadásul kisebb sérülések a ZTE elleni keretet is befolyásolták (Kersák, Kovács Kolos és Szendrei is emiatt nem volt ott a padon), és annak ellenére is jó lenne egy tisztességes eredményt elérni, hogy valójában számunkra a Kisvárda elleni mérkőzés lesz majd igazán fontos.

Értékelések (tízes skálán osztályozunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Bence: Nagyon komolyan nem tették próbára, bravúrt csak Mance fejesénél kellett bemutatnia, de a beadásokra nagyon magabiztosan mozdult ki és a felívelései közül is egészen sok volt pontos. Nyugalmat sugárzott a védelemnek. 7

 

 

Szabó Alex: Nagyon érződik rajta, hogy ha már újra bekerült a kezdőbe, szeretné megragadni a lehetőséget és él is vele. Védekezésben szinte hiba nélkül játszott és ezúttal is bátran lépett be a támadásokba, ráadásul akciógólt szerzett. 8 (MVP)

 

 

Belényesi Csaba: Az elmúlt időszak megingásait követően ezúttal nem hibázott. Jól jött neki egy olyan meccs, amikor a rutinfeladatokat kellett elvégeznie. Jól meg is oldotta. 6

 

 

 

Szalai Gábor: Imponáló az a magabiztosság, amivel a pályán létezik, ráadásul úgy érzem, hogy őt az elmúlt időszak gyengébb eredményei sem fogták meg. Az első félidő kiemelkedően jól nézett ki tőle, a másodikra pontatlanabbá váltak a hosszú labdái, de ez egy igen jó teljesítmény volt Gabitól. 7

 

 

Szűcs Kornél: Azt szoktuk mondani, hogy Májerrel ellentétben ő a védekezésben jó és támadásban kevésbé. Ehhez képest szinte minden beadása veszélyt jelentett a kapura és volt egy olyan szólója, hogy a könny kicsordul. Egy-egy bizonytalanságot leszámítva ez mintaszerű volt. 7

 

 

Vágó Levente: Egy nagyon mutatós első félidőt követően a másodikban kicsit visszaszürkült. Az ilyen meccseken lehet érezni, hogy miért ragaszkodik hozzá Szabó a sebességbeli deficit ellenére is: Levi elképesztően párharcerős és a középpályánkon egyedülállóan jó a fejjátéka. Ha megkapja a megfelelő támogatást, még mindig képes jó teljesítményre. 6

 

Mihajlo Meszhi: Nem titok, hogy nagyon kedvelem a mentalitását, de ez sokkal több volt, mint hajtás. Ipari mennyiségű labdaszerzést és szerelést mutatott be, amikor pedig volt területe, akkor bátran vállalkozott is. Úgy érzem, hogy most kellene őt megerősíteni azzal, hogy rendszeresen megkapja a bizalmat, mert igazán hasznos játékosa a csapatnak. 8

 

Matheus Leoni: Hektikus meccse volt, ugyanúgy, ahogyan az eddigi szezonja is az. Az egyik pillanatban elképesztően hasznos és jól vesz részt az összjátékokban, hogy aztán gyors egymásutánban veszítsen többször párharcot vagy labdát. A lelkesedése viszont tetszik, ahogy az is, hogy akkor sem veszíti kedvét, ha hibázik. 5

 

 

Horváth Krisztofer: Nagyjából akkor kezdett el feljavulni, amikor a csapat is, ami közt biztosan van összefüggés. Messze van még a csúcsformájától, sok még az elvesztett labda, a könnyelmű csel, a pontatlan passz, de olyan típusú játékos, akiből ilyenkor is ki tud gurulni két gólpassz. Nagy tehetség és ha kiegyensúlyozottabb lesz, akkor leszünk igazán boldogok. 7

 

Szuhodovszki Soma: Talán nem ő volt a meccs főszereplője, de igen sok fontos és jó megmozdulása volt. Banó-Szabó hiányában abszolút az ő játéka határozza meg a támadójátékunk ritmusát és gördülékenységét, nagyon fog hiányozni a Fradi ellen. 6

 

 

Tóth Barna: Nagyon sok párharcot nyert és ezúttal az ellenfél kapuja elé is fel tudott vinni ezekből. Többször is veszélyt jelentett a ZTE kapujára, Dombót és a védőket is dominálni tudta a meccs nagy részében. Bár a sok megnyert párharcból sok pontatlanság is kijött, így is megérdemelt a gólja. 7

 

 

Cserék:

Zsótér Donát: Egyelőre nem tudja áttörni az üvegplafont, mindig ott táncol azon a határon, ahonnan már csak egy lépés lenne, hogy kulcsemberré váljon. Hajtós játékos, akiben van technika is és kétszer is volt lehetősége gólt szerezni, de nem hozott jó döntéseket. 5

 

 

Zeke Márió: Úgy tűnik, hogy őt újra kell építeni a rövidke fehérvári hazatérését követően, de ez a gól nagyon jót tehet a lelkének. A beadásai egyelőre nagyon pontatlanok voltak, de ha visszatalál a tavalyi önmagához, akkor ezzel sem lesz probléma. 6

 

 

Pálinkás Gergő: Nem kapott nagyon sok időt, de ez alatt is helyzetbe tudott kerülni és a saját kapunk előtt is volt kulcsfontosságú mentése. Rövid időt használt ki egészen jól. 6

 

 

 

Iyinbor Patrick: Az eredmény megőrzésére és a védelem stabilizálására érkezett az utolsó két percre. 5

 

 

 

 

Jegyzőkönyv:

NB1, 11. forduló
2023.10.28. 12:30

Kecskeméti TE 3-1 ZTE FC
(HT: 2-0)

Széktói Stadion (Kecskemét)
Nézőszám: 2487 fő
Vezette: Rúsz Márton (Aradi József, Berényi Ákos, vb.: Szőts Gergely)

Kecskeméti TE: Varga B. – Szabó A., Belényesi, Szalai G. – Szűcs K., Vágó, Meszhi , Leoni (Zeke 67.) – Horváth K. (Iyinbor 96.), Szuhodovszki (Zsótér 67.) – Tóth B. (Pálinkás 77.). Vezetőedző: Szabó István

ZTE: Dombó – Todoroski (Huszti 46.), Evangelu, Szafronov (Szalay 68.), Csóka (Sajbán 85.) – Szendrei, Kovács B. (Németh 79.), Bedi – Croizet – Meshack (Klausz 46.), Mance. Vezetőedző: Boér Gábor

Gólszerző: Tóth B. (35.), Szabó A. (45+5.), Zeke (72.), ill. (Mance 82. – büntetőből)

Sárga lapok: Szuhodovszki (17.), Tóth B. (27.), Leoni (57.) ill. Csóka (9.), Szafronov (47.), Huszti (87.)

 

A játékpercek alakulása a szezonban:

Játékpercek 2023/2024

Beautiful, easy data visualization and storytelling