… vesztenivalójuk csak nekik van.
A szokásos beharangozótól most el kell tekintenetek, mert azokat CaNcOe szokta írni, de ő most internettől/világtól távol pihen, így én próbálok pár gondolatot megfogalmazni a Fradi-KTE meccsel kapcsolatban.
Holnap a Fradi elleni meccsen mi csak nyerhetünk … részletei…
Egyelőre veretlen tavaszt produkál a KTE, ami két meccs után talán nem szenzáció, de mégiscsak valami. Ráadásul szombaton az a Honvéd érkezik a Kecskemétre, akik az NB1-ben még sosem nyertek a Széktóiban (de még a megyében sem). A kispestiek ezt a nem túl hízelgő statisztikát pedig még azzal is megfejelik, hogy az idei szezonjuk meglehetősen zaklatott: minden alkalommal, amikor úgy tűnhetne, hogy kezdenek magukra találni, akkor észbe kapnak és gyorsan vissza is rántják a szurkolóikat a földre. Lehet ebből a meccsből ilyen körülmények között más, mint hazai győzelem?
Az egyik csapat egy sorozat fenntartásáért, a másik a megtöréséért játszik részletei…
Amikor a szezon előtt képzelegtem arról, hogy hogyan is alakulhat a 2022-2023-as évad a KTE számára, bevallom, nem nagyon volt olyasmi a fejemben, hogy halálos nyugalomban készülnék valamelyik meccsre. Minden mérkőzés élet-halál harc, minden meccs létfontosságú a bennmaradásért vívott küzdelemben, így képzeltem. És bár a Paks elleni hétvégi bajnokin is fontos lenne ponto(ka)t szerezni és nem kevésbé fontos ez a meccs sem, mint bármelyik másik, mégis nyugodt vagyok. Megnyugtatott az eddigi eredmények sora, az eddig mutatott játék, a klubot körülvevő légkör. Mindezeknek köszönhetően hiszem, hogy ha becsúszik egy vereség, akkor sincs dráma, higgadtan és profin lesz kezelve a helyzet. Nyugalommal várom a meccset, az esélyesek nyugalmával.
Mélyült a keret a télen és ez újabb kérdéseket vet fel részletei…
A címben feltett kérdés a Kecskemétre és a Fehérvárra is igaz lehet, ennyi idő telt el ugyanis a legutóbbi tétmérkőzés óta (a Fehérvár esetében csak 77 nap, mert ők az utolsó novemberi fordulóban nem szombaton, hanem vasárnap játszottak). Egy csapat életében nem könnyű kezelni az ilyen hosszú kihagyásokat, emiatt pedig kifejezetten bizonytalanok lehetünk akkor, amikor elvárásokat támasztunk a KTE-vel kapcsolatban a tavaszi rajt kapcsán.
A Vasas és a Debrecen után megint egy olyan csapattal játszik a Kecskemét, akiket még másik edző vezetett, amikor legutóbb találkoztunk velük, nagyjából meg is elégednénk azzal, ha – az említett két csapat elleni meccshez hasonlóan – ellenük sem sikerülne kikapnunk. Természetesen a győzelem lenne legszebb eredmény, de ez a Mezőkövesd már izmosodott annyit nyár óta, hogy ne legyen kezeljük egyértelműen kötelező meccsként az ellenük lejátszott meccset.
A DVSC elleni mérkőzésünkre merőben más hangulatban készülődhetünk, mint nyáron, amikor Debrecenbe kellett utazni. Akkor a Lokit úgy írtam le, mint egy olyan csapat, amely ugyan fogható, de nálunk – a kiesésre ítélt outsidernél – esélyesebb. Az volt a kérdés, hogy vajon a Vasas elleni idénynyitó után mutatunk-e valamit támadásban is. Ezzel szemben mára az a helyzet, hogy a Loki éppen egy ponttal a vonal fölött várja a meccset (bár meg kell jegyezni, hogy kimondottan szoros a hátsó régió, az ötödik és a tizenegyedik helyezett között csak három pont különbség van), mi pedig az egész szezonra tervezet pontjaink több, mint felét megszerezve olyan közel vagyunk a Fradihoz, hogy szagolhatjuk a kölnijét Csercseszovnak (ez persze a vesztett pontok tekintetében nem igaz, de sebaj). Kell-e elhinnünk emiatt, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a meccsnek? Szerintem nem, mert eddig nagyon jól állt a csapatnak, hogy minden meccsre úgy tekintett, mint ami még nincs lefutva, elég karakteridegen lenne tőlünk, ha most úgy gondolnánk, hogy kötelező a három pont. Mindezek ellenére, ha fogadnom kellene, magunkra tennék.
A tizenegyedik fordulóval folytatódik a magyar NB1, a KTE pedig továbbra is úgy szerepel, ahogy arról senki nem álmodott. Péntek estére már igaz lesz, hogy minden ellenfelünkbe belekóstoltunk, minden csapattal kapcsolatban van saját tapasztaltunk, ami a későbbiekben nagyon értékes információ lesz Szabó Istvánék számára, ugyanakkor ez fordítva is igaz, mindenki érezhette már saját bőrén is, hogy mit csinál jól a Kecskemét. Jelenleg ez alól az egyetlen kivétel a Kisvárda, akik veszélyes ellenfélnek bizonyulhatnak, de a korábbi meccseken összemuzsikált már annyi pontot a KTE, hogy az első kör végén nem állhat a negyedik helynél rosszabb pozícióban.
A KTE szezonkezdete eddig olyan volt, mint egy kellemes sörözés a haverokkal. Szabó István is ilyesmit ígért: nem átszállójeggyel jöttünk az NB1-be, bent akarunk maradni és élvezni azt, hogy itt vagyunk. Na pont ez történt eddig, tök jól érezzük magunkat, jó a hangulat, remek élmény. A sörök a kedvet már meghozták, de észnél vagyunk, tudjuk, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek. Aztán jött a Fradi-meccs. Mint amikor a megbeszéltekkel ellentétben Szabó István úgy jön vissza a pulttól az asztalhoz, hogy a kezében ott van egy kör feles. Ezen a ponton pedig kezdem elveszteni a józanságomat, és most már azt mondom, hogy legyen meg az első idegenbeli győzelem is! Ha Újpesten, hát Újpesten.
Szabó Pista, azt mondtad, hogy csak sörözünk, de kikérted az első felest részletei…
Már csak kettőt kell aludni és jön a lila-derbi.
Már csak kettőt kell behúzni -két meccset kell nyerni-,
és megismételhetjük minden idők legjobb élvonalbeli KTE rajtját.
Létezik egy olyan toposz a magyar labdarúgásban, hogy bármely tetszőlegesen kiválasztott klubnak a szezon mérkőzése, amikor a Ferencvárossal játszik. Ezt lehet súlyozni azzal, hogy a szezon mérkőzései közül is a Fradi elleni hazai a non plus ultra, amikor a honi labdarúgás totemklubját vendégül látja az adott csapat. De valóban így van? Kecskeméten már október 2-án sor kerül a szezon meccsére?
