A DVSC elleni mérkőzésünkre merőben más hangulatban készülődhetünk, mint nyáron, amikor Debrecenbe kellett utazni. Akkor a Lokit úgy írtam le, mint egy olyan csapat, amely ugyan fogható, de nálunk – a kiesésre ítélt outsidernél – esélyesebb. Az volt a kérdés, hogy vajon a Vasas elleni idénynyitó után mutatunk-e valamit támadásban is. Ezzel szemben mára az a helyzet, hogy a Loki éppen egy ponttal a vonal fölött várja a meccset (bár meg kell jegyezni, hogy kimondottan szoros a hátsó régió, az ötödik és a tizenegyedik helyezett között csak három pont különbség van), mi pedig az egész szezonra tervezet pontjaink több, mint felét megszerezve olyan közel vagyunk a Fradihoz, hogy szagolhatjuk a kölnijét Csercseszovnak (ez persze a vesztett pontok tekintetében nem igaz, de sebaj). Kell-e elhinnünk emiatt, hogy egyértelmű esélyesei vagyunk a meccsnek? Szerintem nem, mert eddig nagyon jól állt a csapatnak, hogy minden meccsre úgy tekintett, mint ami még nincs lefutva, elég karakteridegen lenne tőlünk, ha most úgy gondolnánk, hogy kötelező a három pont. Mindezek ellenére, ha fogadnom kellene, magunkra tennék.

Zeke Márió a Loki ellen mutatkozott be a KTE-ben, mostanra pedig abszolút formába lendülve várja a meccset (fotó: DVSC – Facebook)

 

A Loki talán a bajnokság leghullámzóbb csapata jelen pillanatban, akik nem csak egymást követő meccseken képesek teljesen ellentétes produktumokkal kirukkolni, de olyan teljesítményekkel is borzolják a szurkolóik idegeit, mint hogy a Honvéd ellen 4-0-ás vezetésről engedik fel az ellenfelet 4-3-ra. A szezon elején még Joao Janieroval a kispadon futottak neki a bajnokságnak, ám a nyolc meccsen szerzett hét pont nem volt elég ahhoz, hogy a portugál réztáblát kapjon a Nagyerdőben, arra annál inkább, hogy kirúgják. Érkezett Szrdjan Blagojevics, akivel némileg megindult felfelé a Debrecen, de a hullámzás nem szűnt meg. A debreceni mérkőzés összképe nem számunkra volt igazán hízelgő, legalábbis a hagyományos értelemben nem, hiszen akkor még a támadásokra kevesebb hangsúlyt fektettünk, a csapatjáték is alacsonyabb színvonalon karistolt, mint manapság, de már kezdtük megkóstoltatni az ellenfelekkel az azóta is remekül záró védelmünket. Míg mi azóta meredeken felfelé ívelő pályára álltunk, a Debrecen összességében stagnált, talán egy kevés javulással, de ahhoz semmiképpen nem elég a teljesítményük, hogy elégedettek legyenek. A Kecskemét részéről pedig lassacskán felmerülhetnek azok a kérdések, hogy a jó szereplés fényében több lett-e a kötelező meccs? Kötelező-e megnyerni egy Loki elleni hazait? A klub és a csapat nagyon tudatosan kommunikálja a “két lábbal a földön állunk” mantrát, de bele fér-e a “kétlábbalföldönállásba”, hogy kimondjuk: a jelenlegi DVSC-t a jelenlegi KTE-nek illene megcsípni? Azt gondolom, hogy a KTE csapatként jelenleg erősebb kohézióval, együttműködéssel rendelkezik, mint a Debrecen, de nincs olyan különbség a két csapat között, ami miatt ennek a meccsnek fix hazainak kellene lennie. Ha így lesz, szuper, tovább íródik a mese. Ha véletlen botlik a csapat, akkor sem történt semmi helyrehozhatatlan (pláne, hogy az eddigi szereplés már elég sok jövőbeli botlást is helyrehozott). Azt mindenesetre elérte a KTE, hogy mindenki ellen pironkodás nélkül kijelentheti: szeretnénk győzni!

 

Statisztika:

A KTE a Széktóiban nagyon meggyőző idén, ha csak a hazai meccseket vesszük figyelembe, akkor Szabóék a második legjobb teljesítményt nyújtják, veretlenül, mindössze öt kapott góllal, amiből hármat a Kisvárda lőtt. Ezzel szemben a Loki idegenben meglehetősen halovány, nem nyertek még meccset, az elmúlt négy meccsüket elvesztették, utóbbi kettőn ráadásul gólt sem lőttek. Szintén nagy a kontraszt a két csapat védekezése között: míg a Kecskemétnél csak az FTC kapott kevesebb gólt idén, addig a Debrecen a legtöbb gólt kapta a bajnokságban. Szintén mellettünk szól, hogy a KTE a bajnokság legjobb formában levő csapata és hogy eddigi összes bajnoki győzelmünket Kecskeméten arattuk a Debrecen felett. Ugyanakkor nem teljesen kizárt, hogy egy sok gólos meccset látunk, mert a Lokinál csak a Kisvárda meccsein esik több gól. Végülis, ha sok gólt lőve és egyet sem kapva nyerünk, akkor minden sorozat folytatódik, nem?

 

Összeállítások:

Szabó Istvánnak nincs oka változtatni, de nem teljesen kizárt, hogy lesz olyan poszt, ahol megpróbál frissíteni annak ellenére is, hogy most hosszabb volt a két meccsünk közötti mikrociklus. A kapuba visszatérhet Varga Bence, aki előtt vélhetően nem lesz megbontva a védelem, a támadósorban pedig Tóth Barna lehet ismét a centerünk, akit Banó-Szabó és Katona Bálint támogathat Vágó és Szuhodovszki előtt. A Debrecen esetében Gróf állhat a kapuban, előtte a védelemben Deslandes sérülése miatt vélhetősen a DreskovicsLagator kettős kezd (bár Romancsuk elkezdett már edzeni). A nagy kérdés Blagojevics előtt, hogy hova helyezi a csapat totemállatát, Dzsudzsák Balázst. Volt már próbálkozás arra, hogy a középpálya előtt, támadóbb felfogásban játszott, és arra is, hogy mélységből irányított. Tekintve, hogy Baráth Péter sérült, Neofytidisz pedig a gólja ellenére sem játszott túlzottan labdabiztosan a Kisvárda ellen, könnyen lehet, hogy Dzsu Varga József párjaként szerepel majd a középpályán. Elől kérdéses, hogy a sérülésből visszatérő és ellenünk az első meccsen gólt szerző Bárány Donát kezdeni fog-e, de én még Babunskira számítok.

 

Kulcsemberek:

Amennyiben a Loki 4-2-3-1-et játszik majd (erre azért van esély), akkor védekezésben könnyen lehet egy 4-4-1-1. Ez ellen a védekezés ellen pedig a KTE felállásában az oldalsó középhátvédek szerepe kulcsfontosságú. Ők azok, akik támadásépítésnél belépnek a középpálya vonalába és igyekeznek jó passzokkal megbontani a szervezett védelmet, az ő jó döntéseiket múlhatnak ígéretes vagy elhalt támadások is. Nálunk ez a két játékos alapesetben Szabó Alex és Szalai Gábor, akik közül én azért előbbit emelem ki, mert bár amikor Gabi indul meg a támadásokkal az jellemzően látványosabb, gyakoriságban viszont Alex vezet, többet lép be a támadásépítésbe. Egy ilyen felállás ellen pedig nem csak a labdakihozatalokban lehet fontos szerepe, hanem a mélyebben helyezkedő védelemmel szembeni építkezésnél is. A Debrecen esetében a csapat egyik legnagyobb erőssége továbbra is az az ember, akinek a helyét megtalálni is talán a legnehézkesebb az edzőknek: Dzsudzsák Balázs. Elvitathatatlan minőségű bal láb, remek indítások és labdakezelés, ugyanakkor megkopott gyorsaság jellemzi, ráadásul ő az, akinek mindig helyet kell szorítani a csapatban. Az Újpest ellen húzóember volt, a Kisvárda ellen kevésbé. Az lesz-e Kecskeméten?

Szabó Alexet ritkábban emlegetjük a kecskeméti védelemből, pedig nem kizárt, hogy ezen a meccsen kulcsszereplő lesz (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

 

Amire érdemes figyelni:

Magán a mérkőzésen érdekesség lehet, hogy az előző fordulóban a kisvárdai szögletek ellen (kiváltképp az ötös környékére belőtt labdák esetén) igen bizonytalanul teljesítő debreceni védelem fel tud-e javulni ebben a tekintetben a KTE ellen. Ha pedig nem, akkor a Kecskemét képes lesz-e hasznot húzni ebből. A magas és jól fejelő játékosaink mindenesetre megvannak ehhez. Ha azonban kicsit elfordítjuk a tekintetünket arról, ami a pályán zajlik majd, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ünnep lesz szombaton: Vágó Levente századszor fut ki lila-fehérben a gyepre, ezzel a jelenlegi keretünk egyik legrégebbi motorosa, a már az NB3-ban is itt játszó Lecsó.

Vágó Levi az előző fordulóban egészen látványos dolgokat is csinált (fotó: Sportphoto Press Media – Facebook)

 

Edzők:

Szabó István adott egy kis pihenőt a játékosainak, elmondása szerint pedig nagyon frissen vetették bele magukat a srácok a munkába. A vártnál kicsit nehezebb dolga lehet, hiszen arra számíthatott, hogy a második körre már jobban fogja ismerni az ellenfeleket, hiszen saját tapasztalata is lesz a csapatnak ellenük, ehhez képest a Vasas és a Loki is átesett már egy edzőváltáson, mióta megmérkőztünk velük. Ennek ellenére arra nincs nagy szüksége Szabónak, hogy komoly átalakításokat végezzen, de Dzsudzsák elől valahogy el kell majd szívni a levegőt, hogy a volt (és leendő) válogatott játékos ne tudjon szabadon irányítani. Szabó csapatának ereje a kiegyensúlyozottságban (is) rejlik, ami erős kontrasztot mutat a Loki nagyon hullámzó formájával.

Szabó István egyértelműen az ősz felfedezettje az edzők között, mindig szerény viselkedése az ellenfelek szimpátiáját is kiváltotta (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

A Debrecen 5 meccsel ezelőtt nevezte ki a belgrádi Szrdjan Blagojevicset a csapat élére, aki a szerb FK Indjijából szerződött először Kazahsztánba a Kaspiy Aktauhoz, majd az FC Astanába, hogy onnan érkezzen meg Debrecenbe. A korábbi, nem túl lenyűgöző önéletrajza ellenére ezen az öt meccsen 3 győzelem mellett (Honvéd, Újpest, DEAC), a tavalyi szezon első és második helyezettjétől kapott ki, a Lokit pedig kicsit feljebb emelte a tabellán. Az eddigi eredménysora Nagyerdőben vállalható, de ha a Kecskemét ellen vereséget szenvednének, már égetné a kiesőzóna a hátsó felüket (bár jelenleg is csak helyezésben tűnik távolinak a vonal).

Szrdjan Blagojevics a korábbiakhoz képest agresszívabb Debrecent szeretne látni Kecskeméten (fotó: DVSC – Facebook)