Vannak azok a szurkolók – ide sorolom magamat is – akik igyekeznek minden helyzetben két lábbal a földön maradni. Nem temetjük a csapatot néhány rosszabb eredményt követően, de amikor fesztiválszezont tart a KTE, akkor is igyekszünk tudatosítani magunkban, hogy hol a valódi helye a klubnak. Ismételgetjük, hogy – bármilyen jók is az eredmények – egy újonc csapatnak nem lehet más célja, mint hogy a kiesést elkerülje, felkészítjük magunkat arra, hogy semmi gond nincs akkor, ha következik egy visszaesés vagy formaingadozás. És biztosak is lehetünk magunkban, hiszen Szabó István és a játékosok is ezeket a gondolatokat visszhangozzák hétről hétre. De kezdek arra gyanakodni, hogy hülyének vagyunk nézve. Ez a csapat nem foglalkozik azzal, hogy mit illik egy újoncnak, másfél éve szállítja a meglepetéseket. Most éppen egy (eredményeiben) hullámzó felkészülést követően csaptuk rá az ajtót Magyarország egyik legtehetősebb klubjára. Mert mi egy ilyen újonc vagyunk.
![](https://i0.wp.com/kte.taccs.hu/wp-content/uploads/sites/15/2023/01/328254685_1123935724945865_4602766847192865716_n.jpg?resize=660%2C440)