Lesz beszámoló is a meccsről, de hirtelen beleszaladtunk egy elég vicces kis bejegyzésbe az nagy interneten. A szóviccel támadó Kapufa vagy Fakupa? blogon akadt rá LászlóÚr a következő posztra: erre itt. Remek szórakozás, ajánlom mindenkinek!
Szerző: CaNcOe
Még mindig nem unjuk
Nem tudom, hogy érdemes-e nagyon belemenni az elemzésbe, a beszámolóba. Abba, hogy Tujvel parádézott, abba, hogy a csapat nagyot küzdött, abba, hogy Bebetonak nem volt még ilyen rossz napja, mióta él, abba, hogy Balázs Zsolti megint a meccs emberévé válhatott még úgy is, hogy annyi helyzetet hagyott ki, amivel nálunk rosszabb csapatok is győzelmi sorozatot építenek fel. Abba, hogy Kitl Mikinek hálistennek nincs nagyobb baja, hogy Pilipovics használhatatlan, hogy Gréczi csereként is nagyon jó, hogy Botka az egyik legnagyobb kedvencemmé kezd válni a csapatból, hogy még úgyis tudunk Honvédot verni, hogy Szavkénak nagyon nem volt jó napja. Abba, hogy Bekő Balázsnak egyszerűen tökmindegy, hogy milyen szituban van a csapat, hány játékosa van és kik azok, mert mindenképpen képes erőn felüli teljesítményt kisajtolni az adott keretből.
Ennél csak jobb jöhet
Én tényleg annyira készültem, hogy most majd egy jó kis beszámolóval visszatérek. Aztán azt történt, ami mindig szokott, ha valamire annyira készülök: pont az ellenkezője történik. Mert mégis mit lehet írni/mondani a tegnapi meccsről? Nem sokat.
Jó meccs volt, csak kicsit rövid
Nagyon régen jelent meg új bejegyzés az oldalon, ami nem tippverseny, így elhatároztam, hogy majd jól megírom a KTE-Győr beszámolóját. Optimális választásnak tűnt a visszatéréshez, a csapat kezdi visszanyerni a színét, a Győr ellen meg hazai pályán mindig menők vagyunk, annyira, hogy egyik győri haverom már azzal fenyegetett, hogy inkább lilába öltözik és a Kecskemétnek fog szurkolni, hátha akkor végre a KTE kap majd ki. Azzal viszont senki nem számolt, hogy ilyen tróger idő lesz, és hogy ebből nem lesz beszámoló…
Vesztesek sportja
Azt hittem, írok egy langyos kis beszámolót egy langyos kis meccsről. Nem is vágytam többre. Persze jó lett volna egy sok gólos meccsen megütni a Puskást, de a realitás azt mutatta, hogy ezen a meccsen inkább mindenki szeretett volna csendben túl lenni. Túl vagyunk rajta, a csendet azonban felverte valami. Vagy valaki(k)…
Nem lesz izgi… (jegyzet)
Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit lehet írni úgy általában egy KTE – Pápáról, de erről a KTE – Pápáról még nehezebb írni, mint bármelyik másikról. Ezért nem jött poszt vasárnap, meg tegnap sem, pedig a hosszú szünet után, ami itt honolt a blogon és aminek a csendjét a tippversenyek szakították meg, megfogadtam, hogy erről a meccsről írni fogok, ha beleszakadok is. Közel voltam hozzá…
Azt hiszem, erre mondják…
…hogy egymásra talált csapat és szurkoló. De mielőtt rátérek a meccsre, bevezetés helyett beszéljen ez a kép:
Nem is olyan rossz, ha utálnak
Erős Fradi ellen talán egy pont. Ezt mondtam volna a meccs előtt. Nem ez lett belőle, több is lehetett volna egy pontnál, ez a Fradi pedig közel sem annyira erős, mint amennyire tartanak tőle a csapatok. Ellenben minket most lehet, hogy utálnak, de ez így van jól.
Revans
Tényleg elkezdődik? El sem hiszem. Sokáig böjtöltünk, de szombaton a mieink is belecsapnak a lecsóba. Hogy ez a csapat szempontjából mennyire jó, az már egy más kérdés.
Villám: kikaptunk a Honvédtól
Először a tél folyamán ki tudtam jutni egy felkészülési meccsünkre. Hiányzott már, de azért van jobb szórakozás annál, hogy végigálljon az ember egy edzőmeccset a Honvéd műfüves pályája mellett (ahol nem lehet a korlát mellett állni, egész egyszerűen azért mert tilos. Emiatt a miénket követő meccs egyik csapatának, a Ceglédnek az edzőjét, Kiss Lászlót el is távolították a szent korláttól). Ámbár ha jó a társaság, akkor nincs gond, repül az idő, annyira, hogy én (a hülye) elfelejtettem fotót készíteni a meccsről. Sorry!
