A címben foglalt állítás az idei két meccsünkre mindenképpen igaz: az augusztusi mérkőzésen felhőszakadás után sikerült 1-1-et játszani, most pedig szintén ez az eredmény született a kellemes tejködben. Nagyjából ezen a ponton meg is szűnnek a hasonlóságok a két meccs között, mert ez a mérkőzés mind lélektanában, mind dinamikájában, mind lefolyásában különbözött a nyáritól.

Szuhodovszki Soma lép elő a ködből a KTE-Puskás Akadémia mérkőzésen (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

A Puskás Akadémia jelenleg a bajnokság top 3 csapatának egyike és Szabó István ki is jelentette a meccs előtt, hogy lassítani szeretné a felcsútiak játékát. Ennek megfelelően egy olyan megoldáshoz nyúlt, amit idén még csak egyszer láttunk a bajnokságban: Szalai Gábor a középpályára lépett fel és Vágó Leventével egy kétszűrős 5-4-1-et láttunk a pályán védekezésben. Ezt a módszert Fradi elleni hazai meccsen láttuk a KTE-től és Szabó fel is pakolta (a kapusposzt kivételével) hajszálra ugyanazt a kezdőt, amit a Ferencváros ellen. Varga Ádám előtt a három védő Szabó Alex, Rjaskó és Belényesi voltak, a két szélen Nagy Krisztián és Zeke ingázott, a Vágó-Szalai tandem előtt pedig Szuhodovszki, Banó-Szabó és Tóth Barna játszottak. A módszer pedig működött. Bár a Puskás viszonylag korán veszélyeztetett Batik fejesével, de az első félidő kis híján lezajlott anélkül, hogy igazi veszélyt tudtak volna volna teremteni (Grubernek volt egy visszahúzott átlövése és a félidő végén érkezett Corbu gólja). Ezzel szemben a KTE többször is szép támadással jutott a kapujuk elé: Banó-Szabó Bence kétszer is gyanús helyzetben tűnt a tizenhatoson belül, de volt szép megmozdulása a kapu előtt Tóth Barnának és Szuhodovszkinak is. És ha már Banó-Szabó: a meccsnek ugyanolyan kelléke a játékvezető is, mint a játékosok. Zierkelbach Péter nem is vétett egyébként kiemelkedően nagy hibát a meccsen, egyszerűen csak az történt, hogy szinte a létező összes fifti-fifti helyzetben a Kecskemét kárára döntött. Bence első esése alkalmával tényleg hamar dobta magát és ha nagyon szeretném (nyilván nem szeretném), meg tudom magyarázni azt is, hogy miért nem büntető az, ahogyan átesett Tóth Balázson (a labda már nem volt ott, Bence nem is annak a megjátszására törekedett, hanem kereste a kontaktot). De Tóth Barnával szemben is többször szabálytalankodtak sípszó nélkül, Mezghraninak ki lehetett volna osztani egy sárga lapot a földön fekvő Banó-Szabó fejének lesípcsontozásáért, de a második félidőben Colleyt ütésért, Tóth Balázst kezezésért lehetett volna büntetni (ráadásul Colleynak volt csúnya lerántása a sárga lapja után is). Nem állítom, hogy ezeken a szituációkon múlott volna a mérkőzés, de meglehetősen megölik az ilyen döntések a meccs- és sportélményt is (arról nem beszélve, hogy Colley és Tóth Balázs esetében a VAR megint semmilyen segítséget nem nyújtott a játékvezetőnek).

Jellemző kép a meccsről: Banó-Szabó Bence a földön (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)

 

A Kecskemét a gólig okosan építette fel a taktikáját: jellemzően átengedte a térfelére a vendégeket, de a kaputól távoli zónában szorította őket, a játék ritkán folyt a KTE kapujához közel. Ezúttal is megvoltak azok az elemek, amelyeket már korábban is felfedezhettünk a védekezésben, vagyis hogy a kreatív középpályások és a csatárok lehetőleg a kecskeméti kapunak háttal jussanak labdához, ne legyen lehetőségük megfordulni, ha pedig ez mégis megtörténik, akkor végső esetben akár falttal is meg kell őket állítani, mielőtt felgyorsul a felcsúti támadás. Corbu találata miatt a félidőben kénytelen volt változtatni Szabó István, ez viszont remekül sült el. Szabó Alex helyére érkezett Katona Bálint, Szalai visszalépett a védelembe, Szuhodovszki hátrébb húzódott kicsit Katona pedig vihette a kreativitást a támadójátékba. Ez leginkább Stronatinak volt rossz hír, hiszen a Puskás védője kapott néhány csomót a lábára Bálinttól, nem igazán volt képes a szabályok adta kereteken belül kezelni a fiatal középpályást. A második félidőt ennek megfelelő szellemben kezdte a csapat, Nagy Krisztián szinte rögtön góllal nyithatott volna, de nem sokkal később Banó-Szabó egy szöglet utáni átlövésből be is talált. Bár a gólban volt némi szerencsefaktor, de abszolút megérdemelt volt, sokat tett eddigre a találatért a KTE. Ezt követően pedig több sansza is volt Szabó Istvánéknak arra, hogy megnyerjék a meccset: Banó-Szabónak, Szuhodovszkinak is volt helyzete, Vágó pedig könnyfakasztó kapufát rúgott. A mérkőzés utolsó negyed órájában már maga alá gyűrte a köd a pályát és felütötte a fejét a KTE visszatérő betegsége is: több teret engedtünk az ellenfélnek, így a végső tíz percben megint a Puskás veszélyeztethetett. Varga Ádám egyetlen rossz megmozdulása után  Colleynak volt ziccere, majd Zahedi is fejelhetett egyet az ötösről, de előbb Belényesi majd Varga mentett nagyot. Közelebb álltunk a győzelemhez, ami már önmagában szép dolog a Puskás ellen, de érdekesebb, hogy mennyit változott a játékunk a felcsúti meccs óta. Augusztusban egy védekezésre építő és az ellenfél kapuja elé olykor kontrákkal felérő csapat volt a Kecskemét, amelyre azonban a Puskás – ha meddő módon is – ráerőltette az akaratát, de legalábbis nyomást tudott gyakorolni a KTE-re, amely akkor egygólos vezetésből vesztett el két pontot a meccs vége felé. Ezzel szemben a mostani Kecskemét rendre kulturált támadásokat vezetett a meccsen, amelyekkel a Puskás sokszor nem tudott mit kezdeni és az ennek ellenére összeszedett hátrányt mentette a csapat döntetlenre. Jól leírja a KTE fejlődését, hogy míg Felcsúton a Puskás huszonháromszor próbálkozott lövéssel (kilencszer védenie is kellett Varga Bencének), addig ezúttal mindössze tizenegy lövést indítottak a kapunk felé, amiből öt találta el a kaput (négyszer védett Varga Ádám). Támadásban a lövésszámaink nem sokat változtak (11/6 Felcsúton és 14/5 Kecskeméten), de a támadójáték dinamikája és tempója sokat fejlődött azóta. Kijelenthetjük, hogy a Kecskemét felvette az NB1 ritmusát és már nem kizárólag a védekezésének köszönhetően áll ott a tabellán, ahol. 

 

Értékelések (tízes skálán osztályzunk, az osztályzás alapja itt található):

Varga Ádám: Ismét bebizonyosodott, hogy nincs okunk aggodalomra akkor sem, ha nem Benyó áll a kapuban. Ádám nem volt túlfoglalkoztatva a meccsen, de magabiztosan védte a lövéseket. Corbu góljáért nem hibáztatható, Colley elé viszont ütemtévesztéssel szaladt ki. Abban a helyzetben sokat köszönhet Belényesinek. 6

 

 

Nagy Krisztián: Meglehetősen hullámzó mérkőzése volt, mert bár a támadásokból megint kivette a részét, sokat futott fel a jobb oldalon és a kaput is veszélyeztette, ezúttal a megszokottnál jóval több eladott labdája volt. Ha az összképet nézem, átlagos meccset játszott. 5

 

 

Szabó Alex: Egymást követő második meccsen cserélik le a félidőben, de ezúttal nem hinném, hogy köze lenne a teljesítményéhez, egyszerűen támadóbbá kellett tenni a csapatot. Voltak szerzett labdái, szerelései, a párharcait is jó százalékkal nyerte meg és bár volt egy veszélyesebb hibája, magabiztos félidőt hozott. 6

 

 

Mihajlo Rjaskó: A félév végére egyre több lehetőséget kap és jellemzően meg is hálálja azt. A három védőből a középsőként általában sok feladattal szembesül egy játékos, ezt ő is megkapta, de remekül takarított. A második félidőben átvette Szabó Alex helyét és ott is jól teljesített. Kár azért a lesgólért, örültem volna, ha betalál. 7

 

 

Belényesi Csaba: Mintha két különböző meccset játszott volna. Az első félidőben tőle rendkívül idegen módon, sok labdát szórt el, pontatlanul játszott. Aztán amikor visszakerült a védelem közepére, a megszokott helyére, nagyon feljavult a teljesítménye és újra a szokásos Csabát láttuk. Colley helyzeténél elképesztően nagyot mentett. 6

 

 

Zeke Márió: Az ő meccse is meglehetősen kétarcú volt, egymást váltották az elszórt labdák és a fontos, megnyert párharcok. Ennek ellenére nem lógott ki a csapatból, de a tőle megszokotthoz képest ez csak átlagos volt. 5

 

 

Vágó Levente: Ezen a meccsen is felvontam a szemöldököm arra, hogy lehozta a meccset lap nélkül, nem riadt vissza most sem a faltoktól. Emellett viszont a játék védekező szegmenseiben remek teljesítményt nyújtott, sokat melózott. Az meg, hogy a marcona verőlegénytől az egyik meccsen ollózást, a másikon meg esernyőcsel utána bombakapufát látunk, döbbenet. 6

 

Szalai Gábor: Újra megmutatta, hogy egy sorral feljebb is lehet rá számítani. Egy félidő erejéig nem mondta volna meg róla senki, hogy nem védekező középpályás, bár néha szűk területen belehibázott a játékba. A második félidőben védőként pedig hozta a tőle megszokott magabiztosságot. 6

 

 

Szuhodovszki Soma: Aktív volt az egész meccsen, az első és a második félidőben is volt olyan helyzete, ami veszélyt hordozott magában. A passzjátéka megint kulcsfontosságú volt az átmenetekben és az építkezésnél, de a meccs vége felé már a védőmunkáját is meg kellett mutatnia. Ez megint egy szép teljesítmény volt Somától. 7

 

 

Banó-Szabó Bence: Csak azért lehet kérdéses, hogy ő volt-e a legaktívabb játékosunk, mert Katona is nagyon agilisan lépett pályára. Bence kereste a párharcokat, ha nem találta, kialakította őket. Bár valóban könnyen adta meg magát bizonyos helyzetekben – így talán a sárga lapja is jogos lehet – azt nem vitathatjuk el, hogy a legtöbb veszélyt ő jelentette a Felcsút kapujára. A gólt pedig nagyon megérdemelte, sokat dolgozott érte ezen a meccsen. 7 (MVP)

 

Tóth Barna: Mit kezdesz egy olyan csatárral, aki két méter magas, száz kiló és nagyon érti azt a játékot, amit rá találtak ki? Ha olyan jó napja van, mint tegnap Barnának, akkor nagyon semmit. Bár a kaput nem nagyon veszélyeztette, de szinte minden veszélyes támadásunk átfolyt rajta és remek ütemben tette vissza a labdákat az érkező játékosoknak. Talán nehéz megérteni az ő szerepét a pályán, de látni kell, hogy egy előkészítő csatár egyetlen lőtt góllal is tud kulcsembere lenni a csapatának. Barna mutatja, hogyan. 7

 

Cserék:

Katona Bálint: Talán a fiatal kora miatt van, hogy hullámzó a formája, de kit zavar, amikor a hullám tetején ilyen teljesítményt mutat? Rengeteg gondot okozott Stronatinak, sok cselell, párharccal, jó megoldásokkal és veszélyesen játszott. Ne felejtsük el azt sem, hogy ennek a srácnak jó nézni a játékát, van benne esztétikum, pimaszság, olykor vakmerőség. Abszolút lendített a csapaton a beállása. 7

 

Szabó Levente: Az elmúlt időszakban nem tudott olyan veszélyesen beállni, mint az idény elején és el is maradtak a góljai. Ez ma is igaz volt rá, mégis voltak jó megoldásai, bár elsősorban védekezésben. Egy alkalommal talán a kapuig futhatott volna egy kontrával, de önzetlen akart lenni és passzolt. Sajnos rosszul. 5