A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
12 év nagy idő. Ennyi idő elteltével egy gyermek abba a korba ér, hogy már bizonyos korhatáros filmeket megnézhet nagykorú felügyelete nélkül. Ennyi idő alatt annyit nő egy gyermek, hogy ha mondjuk 11 évesen megnézi a csapatot az Aktobe ellen, akkor mára akár már pályára is léphet lila-fehérben a Riga ellen, ahogy Szalai Gábor tette. 12 év után játszott a KTE nemzetközi tétmérkőzést és mindezt megkoronázva győzelmet is aratott. Egy ilyen teljesítmény után talán nem meglepő, ha szoros a végeredmény a meccs legjobbjairól szóló szavazáson. Na de ennyire?
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.
