A város jelmondata remekül írja le a csapat elmúlt 10 évét, mert ebben az időszakban magasságból és mélységből is jutott a KTE-nek bőven. Ha pedig csak a szezonunkat nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a múlt heti Újpest elleni meccsünk volt a mélység, amely hálistennek nem rettentette Szabó István csapatát.
Valamiért a Honvéd elleni idegenbeli meccseink gyatrább futballélményt hoztak, mint amihez hozzászokott a kecskeméti szurkoló idén. Ősszel egy igen gyenge 0-0-át játszottunk és nem hittük volna, hogy ha máshogy nem, hát eredményben visszasírhatjuk azt a meccset, miután ezúttal a Honvéd szerzett egy gólt és megnyerte a meccset. De ki volt az a három játékos, akiket a legjobbnak láttak a szurkolók?
A kérdés jogos, mert a Paks elleni vereség után ezúttal a Honvéd is megszúrt minket, ilyesmire pedig még nem volt példa ebben a szezonban. Arra sem, hogy a Honvéd elverje a KTE-t és arra sem, hogy egymás után kétszer kikapjunk.
Arról lehet vitatkozni, hogy vajon az elmúlt két meccsen megdöccent-e a KTE fejlődése, vagy csak két, különleges körülmények között lejátszott meccsen nem volt képes teljes mértékben a saját játékát nyújtani. A Paks elleni szélvihart és a Honvéd elleni elfagyott pályát sem lehet ideális futballidőnek nevezni, ami természetesen kifogás nem lehet (az ellenfelek is ugyanezen a körülmények közt játszottak), de magyarázatot akár adhat arra, hogy miért maradt el a játék minősége a korábban megszokottól. A Honvéd elleni meccsen a szavazás első három helyezettje ennek ellenére is tudott villanni.
Remekül kezdte a tavaszt a játékos, akit ha nem nevezel kulcsembernek, tévedsz részletei…
A címben feltett kérdés a Kecskemétre és a Fehérvárra is igaz lehet, ennyi idő telt el ugyanis a legutóbbi tétmérkőzés óta (a Fehérvár esetében csak 77 nap, mert ők az utolsó novemberi fordulóban nem szombaton, hanem vasárnap játszottak). Egy csapat életében nem könnyű kezelni az ilyen hosszú kihagyásokat, emiatt pedig kifejezetten bizonytalanok lehetünk akkor, amikor elvárásokat támasztunk a KTE-vel kapcsolatban a tavaszi rajt kapcsán.
Túlvan a csapatunk a karácsonyi szüneten (amelynek nagy részét amúgy is munkával töltötték), átestek a játékosok a szilveszteren is, holnap pedig repülőre ül a keret, hogy a törökországi Belekben edzőtáborozzon egy kellemeset. Na meg játsszon pár meccset német, román és cseh ellenfelek ellen. A bejgli és a baklava közé pedig frissítőnek egy Békéscsaba elleni edzőmeccs fért be, melyet a kettes füvesen rendeztek kedden ebédidő után.
Az idei szezonban igazán hosszúra nyúlik a téli szünet a katari világbajnokságnak köszönhetően, hónapokig kell nélkülöznünk a KTE-t. Ilyenkor a szurkoló minden kis hírmorzsába belekapaszkodik, amely a csapatához kötheti, szinte éhezik az átigazolási pletykákra. A kecskeméti vezetőség azonban azt a politikát folytatja, hogy csak véglegesített transzferekről, konkrétumokról számol be, ami bár a szurkolói étvágyat cseppet sem enyhíti, mégis abszolút érthető irányvonal. Ennek viszont az a következménye, hogy szinte halljuk, ahogyan a tücsök ciripel, egy kivételtől eltekintve néma csend honol a Kecskeméti TE háza táján. De vajon minek örülnénk, milyen erősítésekre lehetne szüksége a csapatnak? Kik távozhatnak? Mire van egyáltalán lehetőségünk?
Fontosabb a defenzív átigazolási szezon, mint az offenzív részletei…
