A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
Szalai Gábor révén ezúttal az utolsó percben nem kaptunk, hanem rútunk gólt (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
… és akkor rá is vetül a reflektorfényből. A Lettországban lejátszott visszavágón ez történt, a meccs legjobbja pedig megérdemelten lett az az ember, akitől eddig az ingujj feltűrését és a piszkos munka elvégzését szoktuk meg. Sajnos mindez nem hozta el a továbbjutást, mindenesetre egészen hosszú ideig fenntartotta a reményeinket.Néha a zongoracipelő is leül a hangszerhez… részletei…
Véget ért az európai kupakaland. Talán ez a mondat még nem is ér bennünket tőrdöfésként, hiszen tudtuk, hogy itt minden meccs ajándék, már az első párharcban sem mi vagyunk az esélyesek. Na de annak, aki ennek a meccsnek a forgatókönyvét írta, valami olyan mélyről jövő, generációkon át öröklődő sérelme lehet Kecskeméttel szemben, amivel már szakemberhez kellett volna fordulni.
Kemény, harcias meccset játszottunk Rigában, ami lelkileg és testileg is próbára tette a játékosokat (fotó. Riga FC – Facebook)
Nem elsősorban a celsiusokat tekintve (csütörtökre 20-22 fokot mondanak, ami estére 15-18 környékére hűlhet, és esőre is lehet némi kilátás), hanem a mérkőzésre gondolok. Bár az előny nálunk van, élhetünk át meleg pillanatokat, de Szabó Istvánék minimum megőriznék az egygólos előnyt. Ha pedig így történik, akkor újabb mérkőzést írhatunk a lila-fehér történelemkönyvbe.
Hasonló örömöket szívesen látnánk Rigában is, de már egy 0-0 is továbbjutást érne (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
12 év nagy idő. Ennyi idő elteltével egy gyermek abba a korba ér, hogy már bizonyos korhatáros filmeket megnézhet nagykorú felügyelete nélkül. Ennyi idő alatt annyit nő egy gyermek, hogy ha mondjuk 11 évesen megnézi a csapatot az Aktobe ellen, akkor mára akár már pályára is léphet lila-fehérben a Riga ellen, ahogy Szalai Gábor tette. 12 év után játszott a KTE nemzetközi tétmérkőzést és mindezt megkoronázva győzelmet is aratott. Egy ilyen teljesítmény után talán nem meglepő, ha szoros a végeredmény a meccs legjobbjairól szóló szavazáson. Na de ennyire?
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.
Az egyébként nem túlzottan kiemelkedő, de némi giccs ellenére egészen korrektnek mondható The Blind Side (magyarul a mérsékelten szörnyű A szív bajnokai címen futott) című filmben hangzik el, hogy minden mérkőzés előtt van egy pillanatnyi csend, amikor a két csapat már felállt egymással szemben, minden mozdulatlan, ekkor még minden lehetséges. A KTE elmúlt két éve gyakorlatilag végig ebben az érzetben telt, így a szurkolók őszintén elhiszik, hogy a csapatuk bármire képes. Miért ne lenne képes arra is, hogy továbbjusson az Európa Konferencia Ligában egy papíron erősebb csapat ellen?
Vajon ki szerzi a második kecskeméti gólt Európában Radanovics után? Szerez-e gólt bárki? (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
A szezon előtt minden szurkoló igyekszik jósolgatni, hogy mire lehet képes a csapata az idény során. Csak ugye ez a többi csapat teljesítményének is függvénye, így a riválisok eredményeire is igyekszik tippelni az egyszeri drukker. Így vagyunk ezzel mi is a Lila Ködnél.
Könnyen lehet, hogy ugyanilyen erős szezonra nem számíthatunk, mindenesetre a szezon előtt még szabadon lehet álmodozni (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)
Rengetegen szavaztatok a szezon legjobbjait kereső voksolásunkon, amit a Kecskeméti TE-vel közösen szerveztünk, de hát miért is ne szavaztatok volna egy ilyen idény után. Ezüstérem, legkevesebb vereség, legkevesebb kapott gól, újra van a magyar válogatottban KTE-játékos, mienk a gólpasszkirály és a szezon edzője… Folytathatnánk, de inkább folytassátok ti: lássuk hogyan szavaztatok!
A szurkolók szavazatai alapján az idény legjobb játékosa Szuho lett
Mielőtt végleg ráfordulnánk az előttünk álló idényre, maradt még két téma, amivel készültünk nektek: ezúttal a tavalyi igazolásainkat értékeljük és némileg előretekintünk a nyári átigazolási ablakra is, majd a hét második felében eredményt hirdetünk a szezon legjobbjairól szóló szavazásunk kapcsán. Vágjunk is bele, beszéljünk azokról, akik a most véget ért szezonban érkeztek Kecskemétre!
Banó-Szabó Bence a szezon egyik nagy fogása volt a KTE-nél, ám szerencsére nem az egyetlen jó igazolás (fotó: Kecskeméti TE – Facebook)