Nagyon magabiztosan játszva győztük le a Fehérvárt a Széktóiban, de nem beszélhetünk arról, hogy felmostuk volna velük a padlót. Pedig ha belerohantak volna egy istenes kiütésbe, akkor talán érthető lenne, hogy Bartosz Grzelaknak csillagok köröznek a feje fölött.
Szerző: CaNcOe
Lefejelni Napóleont
Azt mindenki tudja, hogy Napóleon alacsony volt. Nyilván az volt, hiszen még komplexust is neveztek el róla. Csak hát azokról a dolgokról, amiket mindenki tud, gyakran kiderül, hogy nem teljesen úgy vannak, ahogy tudjuk. Napóleon a maga korában nem számított kifejezetten alacsonynak. Mindenféle mértékegység átváltási problémák okozhatják a tévedést, na meg a brit propaganda, aminek nyilván azt volt az érdeke, hogy a császár minél kevésbé tűnjön fenyegetőnek. A magyar bajnokság Napóleonja a Fehérvár. Mind tudjuk, hogy gyengék, épphogy bennmaradtak, hogy az első két meccsüket elveszítették, hogy nincs pénz, paripa, fegyver. Csakhogy ez a Fehérvár még így is bőven tartalmaz minőséget. A vasárnap kérdése az lesz, hogy képesek leszünk-e lefejelni Napóleont akkor is, ha eléállva kiderül, hogy nem is biztos, hogy annyira alacsony, mint távolról tűnt.
Lehet, hogy megvan Szabó legújabb felfedezettje
A KTE letörölte a rigai tasliból ottmaradt vért az orra alól és kiosztotta a maga pofonját a Várda ellen. Meggyőző játékkal, biztató teljesítményeket felmutatva gyűjtöttük be az első három pontunkat, a szurkolók azonban ennek ellenére is egyértelműen hallatták hangjukat, amikor a legjobbakról kérdeztük őket. A meccs legjobbja olyan játékos lett, aki tavaly megbújt a háttérben, erre az idényre azonban akár főszereplő is lehet, ha a stáb továbbra is ennyire bízik benne.
Ezúttal mi lőttünk gólt a végén
A Riga elleni kiesést követően kifejezetten fontos volt, hogy hogyan tudunk megérkezni a nélkülünk rajtoló bajnokságba, mert ha egy ilyen kiesés után az első bajnokink is rosszul sül el, az akár már egy negatív spirál kezdete is lehetett volna. A Kisvárda végül ideális ellenfélnek bizonyult, Szabó Istvánék pedig a második állomáson győzelemmel kapaszkodtak fel az NB1-es vonatra.
Néha a zongoracipelő is leül a hangszerhez…
… és akkor rá is vetül a reflektorfényből. A Lettországban lejátszott visszavágón ez történt, a meccs legjobbja pedig megérdemelten lett az az ember, akitől eddig az ingujj feltűrését és a piszkos munka elvégzését szoktuk meg. Sajnos mindez nem hozta el a továbbjutást, mindenesetre egészen hosszú ideig fenntartotta a reményeinket.
Néha a zongoracipelő is leül a hangszerhez… részletei…
Lehet ennél fájóbb egy kiesés?
Véget ért az európai kupakaland. Talán ez a mondat még nem is ér bennünket tőrdöfésként, hiszen tudtuk, hogy itt minden meccs ajándék, már az első párharcban sem mi vagyunk az esélyesek. Na de annak, aki ennek a meccsnek a forgatókönyvét írta, valami olyan mélyről jövő, generációkon át öröklődő sérelme lehet Kecskeméttel szemben, amivel már szakemberhez kellett volna fordulni.
Meleg lehet Rigában
Nem elsősorban a celsiusokat tekintve (csütörtökre 20-22 fokot mondanak, ami estére 15-18 környékére hűlhet, és esőre is lehet némi kilátás), hanem a mérkőzésre gondolok. Bár az előny nálunk van, élhetünk át meleg pillanatokat, de Szabó Istvánék minimum megőriznék az egygólos előnyt. Ha pedig így történik, akkor újabb mérkőzést írhatunk a lila-fehér történelemkönyvbe.
Berúgta az ajtót az új fiú
12 év nagy idő. Ennyi idő elteltével egy gyermek abba a korba ér, hogy már bizonyos korhatáros filmeket megnézhet nagykorú felügyelete nélkül. Ennyi idő alatt annyit nő egy gyermek, hogy ha mondjuk 11 évesen megnézi a csapatot az Aktobe ellen, akkor mára akár már pályára is léphet lila-fehérben a Riga ellen, ahogy Szalai Gábor tette. 12 év után játszott a KTE nemzetközi tétmérkőzést és mindezt megkoronázva győzelmet is aratott. Egy ilyen teljesítmény után talán nem meglepő, ha szoros a végeredmény a meccs legjobbjairól szóló szavazáson. Na de ennyire?
Fukuyamát leüvölti az Aerosmith
Francis Fukuyama, japán származású amerikai filozófus és politikai közgazdász, író fogalmazta meg 1989-ben, hogy a történelem véget ért. Bár ő arra gondolt, hogy a liberális demokráciák az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontjai, nincs már hova előremenni, a liberalizmus uralma következik. Amellett, hogy ez a gondolat már akkoriban is kellően provokatív volt és hatalmas vitákat generált (ráadásul az azóta eltelt időben is történtek olyan események, amelyekben sokan a cáfolatot látják), amennyiben kis csalással a KTE-re vonatkoztatjuk megállapíthatjuk, hogy jó eséllyel nem is igaz. A Kecskemét történelmének ugyanis nem hogy nem akar eljönni a vége, hanem egyre újabb és újabb fejezeteket nyit ez a csapat, korábban elképzelhetetlen csúcsokat ostromolva. Most például az első nemzetközi kupasorozatban aratott győzelmet sikerült megszerezni, így Fukuyamával szemben inkább az Aerosmith-hez nyúlok: Dream on! Álmodjunk, amíg lehet.
Most még minden lehetséges
Az egyébként nem túlzottan kiemelkedő, de némi giccs ellenére egészen korrektnek mondható The Blind Side (magyarul a mérsékelten szörnyű A szív bajnokai címen futott) című filmben hangzik el, hogy minden mérkőzés előtt van egy pillanatnyi csend, amikor a két csapat már felállt egymással szemben, minden mozdulatlan, ekkor még minden lehetséges. A KTE elmúlt két éve gyakorlatilag végig ebben az érzetben telt, így a szurkolók őszintén elhiszik, hogy a csapatuk bármire képes. Miért ne lenne képes arra is, hogy továbbjusson az Európa Konferencia Ligában egy papíron erősebb csapat ellen?
